Mikor elkezdtem a blog vezetését, kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni rendszeresen írni. Hát most beigazolódott, talán ismerem magam. Nagyon sok a teendőnk, mindig valamire le kell csípni a napi feladatok közül, és hát a gép előtt csücsülés szorult az utolsó helyre.

No, meg netes szolgáltatót is váltottunk, kicsit sokat fizettünk egy olyan szolgáltatásért, ami nemigazán volt számunkra megfelelő. Így kevesebbet fizetünk, kevesebbet netezünk.

A nyarunk rendkívül mozgalmas volt. A három kicsi legény cseperedik, fejlődik. Nap,mint nap meglepetések várnak, mert vagy valami jópofa beszólásuk, van vagy bealakítanak valamit. Néhány napja katapultosat játszottak. Belekapaszkodtak a gémes kút lelógó vödrébe ketten, majd a Vendel elengedte, a Marcell meg repült. Bár most jót mosolygok rajtuk, azért nem volt veszély nélküli.

Vettünk kecskét, bár tehenet szerettünk volna, mert hatalmas a tej-és tejtermékfogyasztásunk, de az kicsit többe kerül. De mint kiderült, mi nem értünk a kecskéhez. Az előzők komiszak voltak, és nem igazán tejeltek, ez meg kedves, barátságos, válogatós ja és beteg. Sajtos nyirokcsomó-gyulladása van. Egyébként tenyészetből vettük, remélve, hogy jó tejelő lesz. Még reménykedünk. De legelni azt, még mindig csak tanul, és nem igazán szeret. Viszont hihetetlenül jól tűrte a sebkezelését. Pedig az nagyon fájhatott neki.

Egyik reggel Marcell újságolta, hogy ő már olyan magas, hogy a csillagig ér. És valóban, ha kinyújtja a kezét eléri a lovunk orrát. Igen, van egy lovunk, Csillagnak hívják. Egy kisló valójában, és ha minden jól megy kocsizni és földmunkákat fogunk vele majd végezni. Már sikerült kétszer felszerszámoznom, némi trükkel. Ugyanis nem igazán akaródzik neki a zablát bevenni. Sok oka lehet, egyik talán, hogy új a zabla. És mit csináltam? A fejére ráadtam a kantárt félig kicsatolt zablával, adtam neki egy darab répát, és míg azt falta, behúztam a zablát oldalról. Becsatoltam, és méretére állítottam a szíjakat. Tudom aki ért hozzá, az most csak röhög rajtam, de ha nem szükséges, nem erőszakoskodom, inkább lassabban türelmesebben, okosabban dolgozok.

Szegénnyel kell is, mert szállítás közben megsérült. Elszabadult a szállítóban és rémületében, kirúgta annak ablakát. Több helyen megvágta magát, a lábán lett egy nagyon mély vágás, ami most egy hónap távlatából, már majdnem meggyógyult.

Jó is és rossz is a sérülése. A rossz oldalát nem részletezem, de az a jó, hogy nagyon rövid idő alatt meg kellett egymást szoknunk, meg kellet tanulnia bízni bennünk.

De akárhogy lovagoltam régen, elég rémisztő volt az első napokban kivezetni, kicsit legeltetni. Tény, hogy nem nagy testű ló, de csak 6 éves és legalább 300 kg. A lényeg, hogy van ereje, meg sem kottyan neki a hét mázsás kocsit húzni, hát még engem a 70 kg-al. Elég sokszor megriadt, menekült volna, de sikerült megtanulni megnyugtatni. Most már kipányvázva legel, ami első alkalommal megint csak bonyodalmas volt, mivel a perlon anyagból készült kötélbe beletekeredett, megriadt, és elesett. Amitől aztán még inkább megrémült. De felsegítettem, eloldoztam, és szépen a helyére vezettem. Bár tény, hogy a torkomban lüktetett a szívem. Tudom már miért jó terápiás állat. Ha a vezetője ideges, ő is az. Ha vezetője megrémül, ő is. Tehát a dühkitöréses kiabálós emberek jól tanulhatnak önkontrollt, ha akarnak, egy ló mellett, mert a saját testi épségét mindenki félti, és ha rossz jelzést adunk a lónak, az azonnal reagál, és nem kis erővel.

És sikerült megoldania kötél dolgot. Zoli ügyesen egy locsolócsövet húzott a kötélre, egy részen, így nem tekeredik a lábára.

A fiúk, eszméletlen ügyesek, erősek és parasztok. És miként fejlődik itthon az ún. és állandóan firtatott szociális készségük? Jelentem kiválóan. Általában gyerekekkel és felnőttekkel, ha ők is nyitottak, jól kijönnek. Mi sosem felelünk helyettük. Ha egy felnőtt tőlük kérdez, akkor vagy kap választ, vagy nem. Ezt a fiaim döntik el. De olyan tiszták, néha röstellem is magam mellettük, mert tényleg nincsenek előítéleteik. Tény, hogy hangos, büdös, nem túl szép arcú embertől megilletődnek, pláne, ha az kicsit közelebb akar menni hozzájuk, de ez egyszerű normál reakció. Én sem tennék másként. De még velük is tisztelet tudóak.

Voltak napok, mikor aggódtam, hogy rajzkészségeik nem fejlődnek rendesen, mert nem nagyon ülnek le rajzolni. Ha igen, akkor 5 perc leforgása alatt vagy harminc lapra rajzolnak, de utána hetekig semmi. Ilyenkor a homokba rajzoltatok velük bottal. És mindig elképedek. Pontosan, arányokat tartva, igen részletesen rajzolnak eseményeket is. Mind a ketten a korának elvárt szintet felülmúlja, és ez nem szülői elfogultság. Ugyanis szoktam nézegetni, olvasgatni ezzel kapcsolatos témákat. Színeket azonban nem használnak, nem igazán színeznek, tudom homokba nem lehet, itt már papíros alkotásra gondoltam.

A minap fogták a cipőiket, találtak tartalék cipőfűzőt és átfűzögették. Cukik,anélkül gyakorolják, hogy kérném. Nagyon sokat segítenek lelkesen, de csak míg lelkesek. Úgy néz ki maradunk az itthoni tanításuk mellett, de jelenleg több a rosszalló vélemény, mint a segítő, talán minden területen. Hát ezt is meg kell élni. Ami talán a legnehezebb, hogy nem tudjuk megoldani a Misére és közösségi imaalkalomra való járást. Így marad a sóvárgás és a remény, hogy meg lesz rá a megoldás. És amit szemelőtt tartok, és gyakran kapok emlékeztetőt az Úrtól, hogy amit a legkisebbek közül egynek megteszünk, azt Jézusnak tesszük. És mikor Tádét szolgálom, mert szoptatom, pelenkázom, dobálom:)..., akkor igenis Krisztust szolgálom, Vele teszem mind-e jót. Meg a többinél is. És nem csupán érte, hanem az Ő jelenlétében. Sokszor érem tetten apró, és nagy dolgokban a jelenlétét.

És jelentem a három éves Marcell, aki még igencsak benne van a gyermekkori pöszeségben, esténként velünk mondja a Miatyánkos és az Üdvözlégyes imát, valamint az egyik hosszadalmasabb Hozsannás esti imát.

Fényképet csak módjával töltögetnünk majd, mert véges az adatforgalmunk, vagy mink.

Ergó, még nem tudom a kacsasztori miként lesz lezárva. Bocsi.

Befőzés terén, csak a paradicsomig és kukorica lefagyasztásáig jutottunk. Azért tudni kell, hogy Tádé sokszor van ébren éjszaka, nappal csak négyszer fél órát alszik, és nem szeret nem ölben lenni, illetve vízszintesen, mert most hogy már csücsülhet ez tetszik neki. Fel is húzza magát, így már az állást is gyakorolja, pedig még nincs 8 hónapos. És hát ahogy Vendelnél is (meg régen állítólag nálam is) kimaradt a kúszás mászás. Akárhogy ügyeskedtem, nem érdekelte. Ez van.

Megosztás a facebookon

Figyelem! Ez nem állatkínzás! Aki szereti a húst, és termelne magának, ezzel szembesülnie kell. Aki nem szereti látni, hogy miként vágnak le egy állatot, az most ne olvassa, nem neki szól!

Szóval a a baromfi vágása. Megpróbálom megfogalmazni, remélem érthető, akinek nem az csak kérdezzen. Sajnos technikai okok miatt videót nem tudok készíteni, így maradnak a korábbi fotók. Kacsa vágása van rajtuk, de ez senkit ne riasszon el a tyúkvágástól, nem sokban különbözik. A kacsát, súllya és ereje miatt egyébként nehezebb vágni, ezért leölni Zoli szokta, nekem egyedül nem lenne hozzá elég kraftom. Miután szákkal befogjuk a kacsát (ahol bezárva van az állat, és nem menekülhet erdőbe ott ez nem szükséges) Zoli rálép a két szárnyára

, és vagy a torkát, vagy a tarkóját mecsupája, hogy könnyebben át lehessen vágni.

Az állatnak jobb (fura ezt így mondani), ha kevésbé szenved a halála előtt. Én szeretem az állatot, és amíg lehet minden biztosítva van neki a jó élethez. De szeretjük a húst, és úgy gondolom fontos a táplálkozásunkban. Én még a fősulin azt tanultam, hogy ezt a fajta fehérjét tudja legjobban hasznosítani az ember. Vissza a cselekményhez. Ha tyúkon, kakason a sor, akkor lábat kell lefogni,

azt csináltam már egyedül, azokban nincs annyi erő. Ha kacsát vágunk, érdemes felfogni a vérét, mert meg van belőle az aznapi étel, jó kis hagymás vér. A receptet majd máskor közlöm, egyszerű és gyors, na és laktató. Szóval a megtépett helyen egy előtte jól megélezett késsel határozottan, erősen átvágja az ember. Fontos, hogy a forró víz már kész legyen, a kés az éles jól kifent legyen. A másik fontos dolog, ha már nekifogtunk, akkor ne legyünk nyuszik, igenis erősen vágjuk, ha az első alkalom, akkor még erősebben mint gondoljuk. Az élet kioltása nem könnyű, hiába állat, az ember abban a pillanatban érzi, furcsa nem éppen kellemes érzés. De hamar túljuthatunk ha a sült kacsára gondolunk és arra, hogy három napig lesz mit együnk. Ja és, hogy itt miért a tarkót? Mert nem reggel, etetés előtt vágtuk, hanem napközben, mikor ráértünk. A kacsának nincs begye, emiatt ha teleette magát, akkor a torkától a seggéig kaja van(különféle állapotban) és ha kell a vér, nem jó ha belepotyog a nyálas fű. Tyúknál csak akkor fogjuk fel a vért, ha legalább kettőt vágunk, vagy egy nagy kakast. Ezek után jöhet a forrázás. No ezt néha elszúrom. Nem mindegy ugyanis, hogy fiatal-é az állat, és az sem, hogy kacsa-é. Ha fiatal, akkor nem engedem, hogy lobogjon a víz, vagy visszahűtöm egy pohár hideggel, vagy hamarabb leveszem a tűzről. A kacsának a vizébe (ha idősebb)érdemes sót, vagy szódabikarbónát (szerintem a mosószóda is jó) tenni, mert segít a zsírt a tollról leoldani. Ez azért fontos, mert ugye mindenki tudja, hogy miért zsírozzák magukat a vízi madarak, hát, hogy ne hatoljon át rajta a víz.

Mikor kicsöpögött a vér (némi lógatás után) bekerül az állat egy vödörbe, vagy nagy vájlinbga, lavórba és öntöm is rá a nagy fazék vizet. Kicsit megtunkolom egy bottal, várok kb. 5 percet, és öntök hozzá némi hideget, hogy bírja a kezem. Ekkor még forró állatnak a lábáról lehúzom a bőrt

(ezt csak melegen lehet megcsinálni). Először a körmöket kés segítségével, majd a többi külső réteget. Majd jönnek a nagy farok tollak és a szárnyvég tollai. Ezeket nehéz kihúzni, ezért késsel fogok rá. Majd a szárny belső oldalai jönnek. Ha ez megvan, már mindegy melyik résszel szöszmötölünk. A kacsa pucolása 3-4 óra is lehet,

ha nem május júniusban tesszük. Ugyanis a téli ruhája, illetve a tavaszi nászruhája, igen dús és mélyről növő tollak áradata. De persze, ha akad segítség... még fél óra. :)

folyt.köv.

Megosztás a facebookon

Mélymulcsozás és rozsfal

Parasztkodunk továbbra is. Az idei év néhány tapasztalata, ötlete a jövőre: Láttunk egy videót, s kicsit utána is néztünk, mi is a mélymulcsozás. Úgy néz ki, működhet. Kartondobozok, szalma/széna meg trágya kell hozzá.

1. gyomtalanítás: kartonlapokat terítünk a gazos földre, pár hétre. Aztán egy hétre leszedjük. Majd visszarakjuk s pár hét múlva ismét le vele. 3-4-szer ismételve kiviszi az évelő gyomokat is. Végül a kartonok fenn maradnak.

2. szalmaréteg: a kartonokra vastag szalmaréteget terítünk.

3. ganéréteg: a szalmára jöhet a gané, akár friss is lehet, a kiégés elkerülhető, mert alatta a szalma elintézi a túlzott nitrogénadagolást. Ez is jó vastagon!

4. még egy szalmaréteg vastagon.

5. Várni, hogy összeérjen kicsit.

Ha ágyás kell bele, akkor csak széthúzni és komposzttal feltölteni. Meg egyéb módokon is lehet variálni, a lényeg, hogy jó talajélet és kevés gyom várható tőle... (Az említett videó: https://www.youtube.com/watch?v=uHcJO88tX5E )

A másik jó dolog, ami tulajdonképpen a „véletlen” műve: a rozsfal. Nagyon jó védőfalakat lehet kialakítani rozsból: a rozs 1,5-2,5 méteres magasságával ideális lehet ilyen célra. Ha jól csinálja az ember, akkor nemcsak a széltől, vagy a tekintetektől védhet, hanem a kártevők egy részétől is: a rozsfallal körülvett pár krumplibokrunkat még nem találták meg a krumplibogarak. Mint ahogy a liszteske sem találta meg a káposztaféléket a sűrű gazban (kellett nekem gazolnom?! Majd most biztos ellepik azt a pár tövet...)

Végül egy-két meglepetés: eddig soha nem próbáltam napraforgót ültetni. Idén kaptam valami régi fajtának a magját, elültettem. Gyönyörűen fejlődik, pedig nem kapott külön trágyát sem. Meglepett. Másik meglepetés a dinnye volt. Ültettem/vetettem görögdinnyét. Spéci fajtákat is. Na az egyik sor gyönyörűen kikelt, csak furcsa volt a levele. Mindegy, én sem láttam még mindent, talán ez másképpen növő és kinéző dinnye... Aztán mosmár virágzik is. Szép kis kék virágai vannak, s végre az asszony belőtte: kerti borágó lett a görögdinnyénkből...

Z.

Megosztás a facebookon

Ím elkezdődött az új befőzős év. Még nagyobb káosszal,  mint az eddigiek. A rend egy sírva várt élmény, ami időnként beköszön, de sajnossietősen távozik.

Egy-egy altatás mellett sikerül néhány dolgot csinálni, így Istennek hála van már 5 liter menta szörpünk, remélem a bodza is sikerül majd, mert már kiázott. Talán összejön majd akác is, meg szeretnék lándzsás utifű szirupot is készíteni, de annak a virágzása odébb van, addig talán összeszedem magam.

a gyerkőcőkkel fedezzük fel a környék flóráját és faunáját, együtt tanulunk.Tegnap kakukk lesen voltunk, így meséltem az undok költési stílusáról (bár nekik nem fűztem hozzá a véleményem), meg egy hete fekete harkályt figyeltünk munka közben. Én rengeteget tanultammár. Előbb vettem észre a búbos bankát a hangjáról, mint láttam volna.

Volt már pár kullancsunk is, meg sok-sok bolhánk. A házban bedurvultunk már azzal lett lepermetezve minden, amivel kint szoktunk. No de ez hatott, csak sajnos be-be jutnak újra.

A nyulak szaporodnak, időnként az engedélyünk nélkül, így sok macerát okoznak. A cocák meg olyanok mint a kutyák. Ahol vagyunk, odajönnek és legelni is csak akkor hajlandók, ha mi is ott vagyunk. Vannak már kis récék is.

Megosztás a facebookon

 Tudom, ígértem baromfivágós bejegyzést, az még szerkesztés alatt, ugyanis írás közben rájöttem, hogy iszonyat nehéz úgy megírni, hogy aki még nem látott ilyet, az is jól érthesse. Lehet vi-de-JÓ lesz belőle.
Most fontosabb dolgok érlelődtek  meg bennem.
Félbeszakadt egy Szentmise terrorfenyegetettség miatt Magyarországon! Ezzel, akár a face-en is riogathatnék... de ez igaz. A pap elmondása szerint, egy migránsnak tűnő, középkorú férfi a Szentmisét gyanús viselkedésével zavarta, és még egy gyanús nagy táska is volt nála. A pletykák szerint keresztet is vetett, és idegesen nézelődött hátra. Így a rendőrséget értesítették, aki elkísérte a férfit, de a Szentmise félbeszakadt.
Hát mik vannak?! És még mielőtt bárki ítéletet mondana, idegen-gyűlölködne, gondolja csak végig, lenne vértanú a vasárnapi Istentiszteleten, Szentmisén? Nem tisztem, megmondani, mit kell ilyenkor lépnie egy plébánosnak, aki felelős a híveiért, de Jézus akkor, csak bezárva maradt a „szekrényben”,  és a hívek félelemmel (és nem Jézussal) távoztak. Ez engem elszomorít, de az az igazság, hogy belelkesültem, hogy milyen könnyű lenne már így vértanúnak lenni, hogy csak jelen vagyok a Misén! Egyszer csak puff és családostul ott csücsülünk a mennyben.
Egyébként ezt teszi a média (és vajon ki, vagy mi lehet mögötte...), az emberek félnek és nem gondolkodva, olyan személyekben, dolgokban, ideákban kezdenek bízni, akik, amik látszólag magabiztosak, és megdönthetetlenek. Bár erősebb lenne a bizalmunk Isten felé!
Ehhez kapcsolódik (bizalom) egy másik gondolatsorom: a szülés (születés) és gyermeknevelés.
 Egyre több anyával találkozom, akinek trauma a szülés, amit ki kell bírni, amit túl kell élni. Pedig valójában a házaspár szerelmének a beteljesülése, egy ünnep, ami kell az élethez és igenis meg kell élni, át kell élni! És igen fájdalmas, de ha tisztában vagyunk az okokkal, minden értelmet nyer.
Nem vagyok az a típus, akinek könnyen jönnének a dolgok. Mindenért jól meg kell dolgoznom. Minden várandósságom döcögős volt, olyan okok miatt amin nem lehet változtatni (kezdve a jó kis 0 negatívos vércsoportomtól, ami miatt Tádénak majdnem vérátömlesztés kellett, ugyanis ellenanyagot termelt a szervezetem ellene). De rengeteget tanultam és olyan erős kötelékem lehet ezek által a Szűzanyával, amiről nem is álmodnék.
 Orvosok, akikkel összehozott az élet, nem bíznak az anyákban, tudom rengeteg protokoll köti őket, de ez a könnyítésük is. És az anyák? Hát ők sem bíznak az orvosokban. Tisztelet a kivételnek! Én ezt kikerülve Istenben bízok. Ő eddig mindig a legjobbat hozta ki a legrosszabból. Első gyermekemnél mind kettőnk életét mentette egy koraszüléssel, egy jó helyen. A másodiknál a gyerkőc életét mentette, és most még a császármetszéstől is megóvott, pedig a szülést vezető doki arra készült.    Az orvos, aki velem volt, sokat hibázott. Még kezdő. Sok-sok rossz dolog volt és még most is van elhúzódó nyűg miatta, de tény, hogy ott a legnagyobb fájdalmak közepette velem volt Isten és hosszú idő után végre kettesben lehettem Vele! Élővé és széppé vált a Keresztút, mert minden eszembe jutott, ami a várandósság alatt ért, sok-sok megalázó helyzet, a rosszindulatú megjegyzések stb. de Mária itt is végig kísért. Aki szült már, az tudja, hogy lelkileg van egy pillanat, amikor az egészet szeretettel visszaküldenénk a feladónak, mikor már inkább nem innánk ki ezt a poharat, de se perc alatt, az igazán mély félelmet is megélve a végénél vagyunk. Meghalunk önmagunknak és új élet születik. Jó, hogy eljutottam a harmadik gyerkőcig, mert ezt imaként is megélhettem.
 Nem vagyok ősasszony (ahogy mostanság divat ezt mondani biz. Körökben), én Istenben bízom, tenyerébe helyezem magam és hiába hozott a dokim én nyugodt szívvel viseltem. És tanúságot tehettem, mert a szülésznő miután segített lezuhanyozni, megdöbbent rajt, hogy ilyen nehéz szülés után (amit csöndben, nyugodtan viseltem, mindenki megrökönyödésére) még benne lennék néhány gyermek vállalásában, mindezt Jézus miatt, azért mert az életem aktív szereplője.
 A bizalom ritka kincs manapság. Ahol csak lehet torzul. Gyermekeink továbbra is itthon fognak tanulni, de látom tapasztalom, hogy a társadalom nagy része nem bízik a szülőben, hogy ezt képes megtenni.

Megosztás a facebookon

Minap a tévében elhangzott egy igencsak elgondolkodtató dolog (hogy mennyire tény, annak nem jártam utána, csupán ismerősök, környezetünk „adatai” támasztják alá). A szóban forgó közlés a következő volt: az Unióban Magyarország az egyetlen, ahol az utóbbi években – emelkedés helyett – jelentősen csökkent a biogazdaságok területe, száma. Ez nagyon durva dolog annak a fényében, hogy elvileg mennyire támogatva vannak a biogazdaságok, meg hogy ökológiai válság van. De persze megvannak ennek az okai, talán elsősorban a jogszabályi rendszer visszásságai miatt. Példának okáért vehetünk egy (bio)almatermesztőt. A gazdasága mondjuk 2 hektár almás. Ebből mondjuk 5% bioművelésű, a többi ún. konvencionális, most hagyományosnak mondható. A bioművelésű alma előállítása – a sokszoros kézi munkaerő, az alacsonyabb termésátlag stb. miatt – legalább kétszer, de inkább 3-4-szer annyiba fáj, mint a szokványosé. Amíg elő tudja állítani az egyiket mondjuk 50-150 Ft-ból kilóját, addig a másik bizony legalább 3-400 pénz. (Na vajon melyik melyik?) És ez még csak a költség oldala, bevétel, haszon nincs még rajta. (Én nem vagyok almatermesztő, nem tudom az árakat, most csak a nagyságrendeket akartam érzékeltetni.) Namármost eladja az előbbi almát 200-300 forintért, az utóbbit pedig 7-800-ért. Vagyis eladhatná. Az elsőt megveszik, a másodikat már nem. Érthető. Mi a megoldás? Mivel a biominősítés megvan néhány fányi méretre, azt már kutya nem fogja ellenőrizni, hogy tényleg azt az almát adja-e: így majd' minden almát elad bioalmaként, persze nem 700-ért, hanem mondjuk 300-ért. Tiszta haszon. Neki. Másik almás bácsi, 100%-ban bioalmás meg nem tudja 300-ért adni a bioalmát... Jó, az Okosok odafenn tudják ezt, próbálnak is valamit tenni, de... (És ez csak egy példa, lenne másik is...)

Ez csak egy része, miért is NEM kifizetődő biotermelőnek lenni. (Persze vannak sikersztorik is, nem tagadhatjuk, de nem feltétlenül általános a dolog.) Van az Unióban olyan ország, ahol a biotermék olcsóbb, mint a konvencionális – az ottani szabályozás miatt. Pontosabban fogalmazva: a konvencionális drágább. Na de nem ott élünk.

Viszont az érem másik oldala: egyre többen választják, próbálják az ökológiai szemléletű gazdálkodást a saját kis kertjükben, telkükön – mindenféle hivatalos minősítés nélkül. Ennek lehet örülni és örülünk is neki. Ezek az emberek – köztük mi is – csupán az ésszerűség vagy valamilyen ökológiai szemléletmód miatt és nem a profitszerzés miatt állnak rá erre az útra. Sok gazdálkodó is, akik már belefáradtak a szabályozási visszásságokba, s papíron már nem folytatják a biogazdálkodást, valójában mégis folytatják, lemondva ezzel jelentős profitról, viszont hűek maradnak a látásmódjukhoz.

Támogatások, pályázatok ide vagy oda, ha valaki gazdálkodni akar, akkor döntenie kell, milyen úton teszi, s abban kitartani. Ha viszonylag gyors profit kell, akkor ne fogj bele a biogazdálkodásba. Ez egy rendszer, amit fel kell építeni és meg kell tanulni. Mennyivel egyszerűbb a gyomirtó, műtrágya, gomba-, vírus- és rovarölő szerek használata! Viszont a lelkiismeret szava felismerteti, hogy ezeknek milyen ára van (s ha az nem elég, akkor a környezet teszi ezt meg).

Egy szó, mint száz: attól, hogy a hivatalos adatok valamit mutatnak, még lehet, hogy nem is úgy van, részigazságokat nem szabad általánosítani.

(Megjegyzés: Nem minden biogazdálkodó, aki árulja portékáját, trükközik! Vannak, s talán egyre többen olyanok is, akik tisztességesek és becsületesek. Viszont pont az ő életüket nehezíti meg a sok „ügyeskedő”.)

Megosztás a facebookon