"Csupán egy érdekes észrevételt szeretnék megosztani az idei évről:

MINDEN alkalommal, amikor szénának valót kaszáltam, a kaszálás után jött rá valamennyi eső! Hát jobb, mint valami esőtánc. A pláne, hogy mindig olyankor kaszálok, amikor a meteorológiai előrejelzések (többet is megnézek) a következő napokban TELJES CSAPADÉKMENTESSÉGET jeleznek. (A meteorológiai szolgáltatások - ezek szerint - valahogy ránk nem vonatkoznak, pontosabban ezen szolgáltatások sem.)" Zoli

Még mielőtt kialakuló babonáinkról kezdenénk tárgyalni, leírnám, hogy Zoli megkezdte a bejegyzés írását, de sajna nem fejezhette be. Óh, semmi különös nem történt, csak a napi teendőink.

Időnként kellő humorral kell megélnünk a napjainkat, mert különben igen savanyúan kelnénk, feküdnénk.

Számadást tartottunk az évünkről, miután egy pár gazda megkérdezte, hogy mit termeltünk az idén. Sosem tudom, hogy ezt miként kezeljem jól, mert erre csak az a válaszom, hogy szentet. Igen, a kicsi József az idei termésünk, ami több bármilyen földi gazdagságot adó kincsnél.

Ha aföldmíveléses dolgainkat nézzük, szerintem nem állunk rosszul. Éhen nem haltunk, meg nem fagytunk és az állatok sem panaszkodnak, tehát a bárányok hallgatnak...meg a kecskék is. Egyrészt jó muzulmánok, megtanultak kussolni (aki látta a Zsoldoskatona c. filmet az érti, aki nem az meg nézze meg :)), másrészt megettük az egyiket, mert beteg volt. hjaj, azért időnként kitűnik, hogy szeretem a filmeket...

Hogy a konkrétumokat nézzük: vetettünk alakort, úgy a magunk módján. Ugyebár a vetőmagokat megfelelően előkészített földbe kell, megfelelő módon elvetni. Hát erre nem volt pénzünk, így Zoli rotakapával készítette elő a közel 1 hektáros földet, kézzel szórta ki a magot, majd rotával dolgozta be. Sok-sok kemény munka, drága vetőmag és...szóval mulcs anyag lett belőle, és az évelőrozsból is. Gyenge ott a földünk, lesz belőle gyepünk, legelőnk.

Zoli nagyon szép kis kör veteményest csinált. Lett sok hagymánk, amit eltettünk, paprikánk, de eltenni nem tudtunk belőle. Ám a borsó nem jött össze, se a répa, petrezselyem, paradicsom, uborka, tök, sárga dinnye (mindet elvitte ilyen-olyan betegség, amit vegyszerrel kivédhettünk volna, de szeretnénk anélkül élni. Mások tapasztalataiból azt olvassuk, hogy kb. 5 év alatt áll át egy fajta öngyógyításra a kert. Ez nem valami new age-es maszlag, hanem mint minden élő közösségnek, ennek is van védekező rendszere.) Ettünk sok finom, meg tudatlanságunkból fakadóan sok savanyú szedret, és rothasztottunk málnát, mert nem jutottunk a teljes szüretig. Viszont a batáta jól termett ismét.

De idén végre lettek virágaink! gyönyörűen virágzanak a büdöskék, őszi rózsák, napraforgók, édes kömények, kukackák, hajnalkák, kasvirágok, levendula (volt nárcisz, jácint, nefelejcs, árvácska, liliom, írisz, kardvirág és a sok-sok mezei szépség). Bár negatívum a büdöskének, hogy nagyon csalja a lepkéket, amik a mellette lévő paprikákra petéztek, és hízlalták benne a hernyóikat.

Volt cseresznyénk, de nem sok, meggy viszont bőven termett. Az almánk szépen indult, Zolinak végre sikerült termőre metszeni (ezt is megtanulta), de sajnos beteg lett. Így abból sem ehetünk.

Az állatainkból fizettük Istennek a tizedet, a kacsákat szépen elhordták a rókák. Vettünk csibéket,állományfrissítés gyanánt, jó áron. De nem igazán tudták mit tegyenek szabadságukkal, így az öngyilkos lemmingek módjára, túl közeli barátságot kötöttek a mindent eltüntető disznóinkkal (még azért nem Blöff-be illő szereplők-ismét egy filmes közhely :)-) és Szárnyas Fejvadászokkal...(jó jó ígérem több ilyen béna poént nem sütök el!) sólymokkal, és egyéb ragadozókkal.

A nyúl állomány felszámolódott az ötéves terv szerint, ami nem létezik. Teljesen leromlott az állomány, nem sikerültek az utódok, így a maradékot megettük. Pár év múlva talán lesznek újra.

A tehenünk még lányka, bár már megérett az anyaságra, de szakemberhez még nem jutottunk el.

Szóval ma kezdődik az új év. Elvetjük a tritikálét. A vetőmag vásárlásából is egy komoly tanulság kerekedett ki. Ott kezdődik a történet, hogy az előző évi napraforgó és kukorica szára májusban még kinn virított a gazzal a szántón. Képzelhetitek, azok a gazdák, akik gondosan minden évben beszántják, sivataggá alkotva a földjüket, miként nézhettek a mienkre. No meg ránk. Vakarták a fejüket, hogy hát mi lesz itt, mi meg lezúzattuk az egészet. Lényegét tekintve le lett kaszálva, és a kaszálék mulcsként rajta maradt. Majd pár hete betárcsáztattuk. És a traktoros csak ámult, hogy milyen vizes maradt a földünk.

Hát ennyit jelent, hogy van növényzet a talajon. Ez még nem a talajmegújítás, csak egy suta saját kivitelezés, de már ennek is van eredménye.

Hogy gondolatomat ne felejtsem, megtanultuk, hogy nekünk pici senki, műanyagparaszt földmívelkedőknek, nem kell a nagyok játékába beleszólnunk. Történt ugyanis, hogy egy naaaaagy, neves gabona nemesítéssel foglalkozó cégtől rendeltük meg a 250 kg vetőmagot. Komoly (ezt most olvasd mély, professzori hangon) előszerződést kötöttünk telefonon, anyámkínja minden volt benn, és egy ígéret, hogy mikor hozzák, meg hogy persze kiszállítanak egy ilyen kicsi hangyafingnyi mennyiséget is. Aztán mint a megesett lány csak vártunk, és vártunk. A föld előkészítve, a mag sehol. Sok-sok telefon, ígéret, értetlenkedés, és ígéret, majd eltelt egy hónap, és vettünk mástól, harmad annyiért. Vele megint csak szóban állapodtunk meg, kezet rá dolog és láss csodát, három napon belül itt a gabona. A nagyok asztalan, nem a mienk. Még csak szólni sem tudtunk nekik, hogy már ne is hozzák, mert nem értük utol őket. Na, ha talán kihozzák, akkor visszaküldjük.

Iskola. A Vendel próbaidős. A suli, ahová beírattuk, szuper és közös nevezőként megegyeztünk az igazgatóval, hogy két hónapig bejár, hogy megismerjék egymást a tanítókkal, osztálytársakkal. Ugyanis magántanulóként gond nélkül bejárhat majd órákra. Vendel egy picit kilóg a sorból, de ez akkor is így lenne, ha járt volna oviba. Igazi szemlélődő, és borzasztóan lassú, de eszméletlenül alapos. Nagyon eszes fiú, aki nagyon érzékeny is. És korához képest nagyon jól ismeri magát, a korlátait, képességeit és hogy hol a helye egy ilyen közösségben. Számomra hihetetlen, hogy milyen stabilan önmaga. Azt látom, hogy igenis sok értelme van annak, ha az ovis korú gyermek otthon lehet, és a családban cseperedhet.

De nekünk ez a suliba járás nagyon megerőltető. Autó nélkül, rossz buszközlekedéssel legalább napi 4 órát vesz el. Zoli napi 4 órával kevesebbet dolgozhat. Ebből egyenesen következik,hogy nekem is sokkal többet kell vállalnom, és a gyerekek meg kevesebbet kapnak belőlünk. Még mindig többet 7 percnél, de sokkal-sokkal kevesebbet mint eddig.

Mi nem erre a rohanásra rendezkedtünk be, érünk lassan, mint a kovász.

És emelem a kalapom azon családok előtt, akiknek ez működik.

Józsiról egy picit írnék. Olyan jól fejlődik, hogy a dévényes és a korai fejlesztős is csak ámul. Ilyen downos babát még nem láttak! Hát nem az én érdemem, hanem Istené. Imában a gyerekekkel kértük, hogy javuljanak az izmai, és majdnem feszesebbek is, mint a normál izomtónus. Tehát nincs itt lazaság! :)

 

 

 

Megosztás a facebookon

Mélymulcsozás és rozsfal

Parasztkodunk továbbra is. Az idei év néhány tapasztalata, ötlete a jövőre: Láttunk egy videót, s kicsit utána is néztünk, mi is a mélymulcsozás. Úgy néz ki, működhet. Kartondobozok, szalma/széna meg trágya kell hozzá.

1. gyomtalanítás: kartonlapokat terítünk a gazos földre, pár hétre. Aztán egy hétre leszedjük. Majd visszarakjuk s pár hét múlva ismét le vele. 3-4-szer ismételve kiviszi az évelő gyomokat is. Végül a kartonok fenn maradnak.

2. szalmaréteg: a kartonokra vastag szalmaréteget terítünk.

3. ganéréteg: a szalmára jöhet a gané, akár friss is lehet, a kiégés elkerülhető, mert alatta a szalma elintézi a túlzott nitrogénadagolást. Ez is jó vastagon!

4. még egy szalmaréteg vastagon.

5. Várni, hogy összeérjen kicsit.

Ha ágyás kell bele, akkor csak széthúzni és komposzttal feltölteni. Meg egyéb módokon is lehet variálni, a lényeg, hogy jó talajélet és kevés gyom várható tőle... (Az említett videó: https://www.youtube.com/watch?v=uHcJO88tX5E )

A másik jó dolog, ami tulajdonképpen a „véletlen” műve: a rozsfal. Nagyon jó védőfalakat lehet kialakítani rozsból: a rozs 1,5-2,5 méteres magasságával ideális lehet ilyen célra. Ha jól csinálja az ember, akkor nemcsak a széltől, vagy a tekintetektől védhet, hanem a kártevők egy részétől is: a rozsfallal körülvett pár krumplibokrunkat még nem találták meg a krumplibogarak. Mint ahogy a liszteske sem találta meg a káposztaféléket a sűrű gazban (kellett nekem gazolnom?! Majd most biztos ellepik azt a pár tövet...)

Végül egy-két meglepetés: eddig soha nem próbáltam napraforgót ültetni. Idén kaptam valami régi fajtának a magját, elültettem. Gyönyörűen fejlődik, pedig nem kapott külön trágyát sem. Meglepett. Másik meglepetés a dinnye volt. Ültettem/vetettem görögdinnyét. Spéci fajtákat is. Na az egyik sor gyönyörűen kikelt, csak furcsa volt a levele. Mindegy, én sem láttam még mindent, talán ez másképpen növő és kinéző dinnye... Aztán mosmár virágzik is. Szép kis kék virágai vannak, s végre az asszony belőtte: kerti borágó lett a görögdinnyénkből...

Z.

Megosztás a facebookon

Minap a tévében elhangzott egy igencsak elgondolkodtató dolog (hogy mennyire tény, annak nem jártam utána, csupán ismerősök, környezetünk „adatai” támasztják alá). A szóban forgó közlés a következő volt: az Unióban Magyarország az egyetlen, ahol az utóbbi években – emelkedés helyett – jelentősen csökkent a biogazdaságok területe, száma. Ez nagyon durva dolog annak a fényében, hogy elvileg mennyire támogatva vannak a biogazdaságok, meg hogy ökológiai válság van. De persze megvannak ennek az okai, talán elsősorban a jogszabályi rendszer visszásságai miatt. Példának okáért vehetünk egy (bio)almatermesztőt. A gazdasága mondjuk 2 hektár almás. Ebből mondjuk 5% bioművelésű, a többi ún. konvencionális, most hagyományosnak mondható. A bioművelésű alma előállítása – a sokszoros kézi munkaerő, az alacsonyabb termésátlag stb. miatt – legalább kétszer, de inkább 3-4-szer annyiba fáj, mint a szokványosé. Amíg elő tudja állítani az egyiket mondjuk 50-150 Ft-ból kilóját, addig a másik bizony legalább 3-400 pénz. (Na vajon melyik melyik?) És ez még csak a költség oldala, bevétel, haszon nincs még rajta. (Én nem vagyok almatermesztő, nem tudom az árakat, most csak a nagyságrendeket akartam érzékeltetni.) Namármost eladja az előbbi almát 200-300 forintért, az utóbbit pedig 7-800-ért. Vagyis eladhatná. Az elsőt megveszik, a másodikat már nem. Érthető. Mi a megoldás? Mivel a biominősítés megvan néhány fányi méretre, azt már kutya nem fogja ellenőrizni, hogy tényleg azt az almát adja-e: így majd' minden almát elad bioalmaként, persze nem 700-ért, hanem mondjuk 300-ért. Tiszta haszon. Neki. Másik almás bácsi, 100%-ban bioalmás meg nem tudja 300-ért adni a bioalmát... Jó, az Okosok odafenn tudják ezt, próbálnak is valamit tenni, de... (És ez csak egy példa, lenne másik is...)

Ez csak egy része, miért is NEM kifizetődő biotermelőnek lenni. (Persze vannak sikersztorik is, nem tagadhatjuk, de nem feltétlenül általános a dolog.) Van az Unióban olyan ország, ahol a biotermék olcsóbb, mint a konvencionális – az ottani szabályozás miatt. Pontosabban fogalmazva: a konvencionális drágább. Na de nem ott élünk.

Viszont az érem másik oldala: egyre többen választják, próbálják az ökológiai szemléletű gazdálkodást a saját kis kertjükben, telkükön – mindenféle hivatalos minősítés nélkül. Ennek lehet örülni és örülünk is neki. Ezek az emberek – köztük mi is – csupán az ésszerűség vagy valamilyen ökológiai szemléletmód miatt és nem a profitszerzés miatt állnak rá erre az útra. Sok gazdálkodó is, akik már belefáradtak a szabályozási visszásságokba, s papíron már nem folytatják a biogazdálkodást, valójában mégis folytatják, lemondva ezzel jelentős profitról, viszont hűek maradnak a látásmódjukhoz.

Támogatások, pályázatok ide vagy oda, ha valaki gazdálkodni akar, akkor döntenie kell, milyen úton teszi, s abban kitartani. Ha viszonylag gyors profit kell, akkor ne fogj bele a biogazdálkodásba. Ez egy rendszer, amit fel kell építeni és meg kell tanulni. Mennyivel egyszerűbb a gyomirtó, műtrágya, gomba-, vírus- és rovarölő szerek használata! Viszont a lelkiismeret szava felismerteti, hogy ezeknek milyen ára van (s ha az nem elég, akkor a környezet teszi ezt meg).

Egy szó, mint száz: attól, hogy a hivatalos adatok valamit mutatnak, még lehet, hogy nem is úgy van, részigazságokat nem szabad általánosítani.

(Megjegyzés: Nem minden biogazdálkodó, aki árulja portékáját, trükközik! Vannak, s talán egyre többen olyanok is, akik tisztességesek és becsületesek. Viszont pont az ő életüket nehezíti meg a sok „ügyeskedő”.)

Megosztás a facebookon

Régen nem írtunk a blogra. Nem mintha nem lett volna mit, csak – annak ellenére, hogy tanyán lakunk – igencsak időhiányban szenvedünk mi is. A három fiú mégiscsak három fiú, vagy inkább mondhatni legalább nyolc – mármint annak érződik. A tavasz meg tavasz, kinti munkatorlódással, ahogy az lenni szokott a kertes házaknál, de még inkább a tanyán. Hiába készültem volna előre, a kerítésépítés elvette azt az időt, amivel télen előre dolgozhattam volna. (De legalább az készen van!)

Szóval most már kezd összeszokni az immáron öttagú családunk. S ami számomra – férfiembernek a családban – döbbenetes, az az Asszony. Ő jócskán többet van a lurkókkal, mint én, mégis Ő az, aki meg tudja oldani – néha ugyan nagyon nehezen – azt, hogy legyen szerető Anya, gondoskodó Nevelő, alázatos Feleség... meg még ki tudja mi minden. Csoda nekem, hogy naponta van főtt étel az asztalon, hogy nem esz meg a kosz minket, hogy a gyerekek fejlődnek lelkileg-szellemileg is, és hogy emellett megvan a lehetőségem kinn dolgozni. Na ezek a nem semmi dolgok, s mindez közvetlenül az Asszonyomnak köszönhető – közvetve pedig családunk Urának.

Hiszem, hogy ha egy családban a nő az NŐ, a férfi az FÉRFI, (az ember pedig EMBER) ha nem is tökéletesen, de ebbe az irányba haladnak, akkor ott kialakul a CSALÁD, ahol a gyerekek EMBERek lesznek, s ahol a Szeretet Ura uralkodik.

Asszony! Áldjon meg Jézus, vezessen Szentlelkével, hogy tovább hordozd Atyánk szeretetét! S ezt kívánom minden családba is, elsősorban minden feleségnek, hogy legyenek életet hordozó és adó otthonok!

Z.

Megosztás a facebookon

Idei év tanulságaiból

Megvolt a szüret: no nem szőlőből, abból csak pár fürt, hanem paradicsomból, gyümölcsökből, meg ilyenekből. És igen, megint a

paradicsom. Most is terem, de rengeteg poloska és hernyó károsítja. Viszont egy érdekes felfedezés: van pár fekvő szár, ami valami csoda folytán nem mászott föl a támrendszerre. Azokon többnyire szebb és egészségesebb a paradicsom, mint a fölfuttatott szálakon. Lehet, jövőre meg kéne próbálni pár tövet a földön szalasztani! Továbbá azok a tövek, amik a tavalyi elszórt magból keltek, sokkal erősebbek, mint az idei ugyanazon fajták, amiket ültettem...

Rogács bab: eszméletlen! Igaz, nem bokor, hanem inkább futóbab, de folyamatosan terem, hozza az apró babjait (kb. akkora, mint a gyöngybab), és még csak nem is locsoltam idén! (Pedig kinn a szántón vetettem egy sorba.) Sajnos poloska és hernyó ezen is van, mint mindenen.

Dinnye: a barát dinnye bejött. A bolti magokból vetettek, palántáztak, na azok nem igazán, alig egy-két darabot termettek. (Ja, a vadak is nagyon rájártak, de csak a kijjebb eső barát dinnyére.)

Kukorica: a sorba vetett, hogyismondjam, hát silány lett. (Ami sort meg nem locsoltam, hát az végképp.) Viszont a dinnye közé, fészekbe vetett, az remekelt. Ugyanaz a hely, ugyanaz a fajta, ugyanannyi locsolás, mégis a fészkes vetés többszörösen jobban teljesített.

Krumpli: locsoltam, de biztosan még kellett volna több neki a vízből. Lett, de látható volt a vízhiány. Ezt külön, extra mennyiséggel kell máskor locsolni!

Répa: gyönyörű, egészséges és sok. A duplán ásott-trágyázott ágyások nem hagytak cserben. Viszont a csak simán felásott és beleszórt magokkal levő földdarab is meglepően szépen hozta a – nem túl nagy, de egészséges és szép – termést.

Alma: a tavaly előtti fiatalító metszés meghozta az eredményt. Sok és finom lett a két fán a termés, érdemes meghagyni őket. Az árpával érő rengeteget termett, viszont a beteg fa lombját a rózsabogarak szabályosan eltüntették a nyár első felében. (Rózsabogárra valamit ki kéne találni!)

Körténk nincs, Mamáéktól kaptunk.

Birsalma még a fán van.

Cseresznye: rengeteg volt és jó. A fát viszont fiatalítani és alakítani kell. Egy öreg fa van egyébként.

A meggy is jól termett, azt is fialítani kell...

Eper és málna: finom volt, málna folyamatosan van még (folytontermő), viszont a tőszám kicsi volt, így elrakásra nem jutott. (Na majd jövőre!)

Padlizsánunk nem lett, nem sikerült a palántázás.

Főszerpaprikánk jó része a nyulaké és az őzeké lett.

Hagymából keveset ültettem, hamarosan elfogy, csakúgy, mint a fokhagyma.

Édes paprikánk kevés lett, viszont sokat kaptunk innen-onnan, erős-csípős viszont rengeteg, meg még most is van.

Zöldség: először a lisztharmat, aztán a fonalféreg intézkedett, hogy ne legyen.

Uborkánk lett, éppen elég, viszont savanyítani már nem nagyon jutott.

Cékla, saláta: ezekhez béna vagyok, se tavaly, se idén nem jöttek össze. Há de mé???

A fűszerek közül a bazsalikom viszi a pálmát, a többiből akad, de csak mutatóba. (Kaprot jövőre folyamatosan kell vetni!)

Földimogyoró: most kezdem fölszedni, de még éretlen, viszont hamarosan beművelésre kerül a terület, nem maradhat. Idei tanulság: gazat nem szereti...

A teljesség igénye nélkül kb. ennyi.

Z.

Megosztás a facebookon

tényként kezelt teóriák

Minap láttam valami irományt az evolúcióval kapcsolatban. Nem fontos, mi volt, csupán a hozzáállás: az evolúció tény. (Most ne menjünk abba se bele, hogy mit értünk evolúció alatt, maradjunk az ált.iskolás bioszon tanultak szerinti értelmezésnél mondjuk.) Szóval az evolúció létezik. Ezáltal lett az ember is...stb. A világ egyes részein viszont pl. ált iskolás szinten oktatják a teremtést (szembe állítva az evolúcióval). Érdemes belegondolni: az evolúció – a sok-sok „bizonyíték” ellenére nem TÉNY, csupán ELMÉLET! Én személy szerint nem tartom olyan központi kérdésnek, amiért érdemes nagy vitákat indítani, de jó lenne, ha helyén kezelnénk a témát: egy elméletet (aminek bizonyítására évtizedek, évszázadok óta gyűjtik-gyártják a bizonyítékokat), nem kéne megkérdőjelezhetetlen tényként tálalni. Kiváncsi lennék, ha az evolúcióval szembeállított teremtéstanról (mert van olyan is, ami nem ellenkezik az evolúcióval) igyekeztek volna évszázadokon át bizonyítékokat összeszedni, akkor vajon mennyi és milyen lenne a paletta? Biztos, hogy van evolúció és úgy működik, ahogy tanították?

Oké, más téma: bevándorlás. Eget rengető, mindent elsöprő, kulcskérdés napjainkban. Felénk, a déli részeken legalábbis annak tűnik. Vajon tényleg akkora a baj? Vagy tényleg EZ a baj? hm... Egyre-másra jelennek meg a cikkek, amik megkérdőjelezik a baj mértékét, vagy inkább azt, hogy EZ lenne a fő bajság. És tényleg. Mi szó esik a médiában a több milliós menekülttáborokról Törökországban meg a környékén? Mi szó esik arról, hogy az Unión kívül mi van? Sok cikk jelent már meg a témában, nem részletezem őket. Csupán annyit, hogy 1.) tényleg akkora-e a baj; 2.) tényleg ez e a legnagyobb baj – vagy valami más, amit nem illik, nem szabad, vagy nem tudunk hangoztatni?

Általános, számunkra elfogadott, vagy inkább elfogadtatott „igazság” a demokratikus társadalmi berendezkedés felsőbbrendűsége más fajta társadalmakkal szemben. Pedig az ókori bölcselőktől kezdve nagyon sok kritika érte és éri a demokráciát. Tetszett, amikor valaki megfogalmazta, hogy pl. a Bibliában egyszer volt demokrácia: eredménye a keresztrefeszítés lett. Van igazság benne. Amikor a média által tudatosan befolyásolt tömegek „döntenek”, akkor ki irányít valójában? Na erről meg a Pápa beszélt. A lényeg: vajon tényleg a demokratikus berendezkedések (amit ha kell, akkor akár tűzzel-vassal terjeszteni is lehet, pl. a Közel-Keleten...) a tutik? Egyáltalán létezik-e ma A demokrácia? Néhány példa arra, hogy miben is élünk, hiszünk – alkalmasint megkérdőjelezhetetlenül, holott a világ más részén lehet, hogy pont az ellenkezőjét vallják az emberek, arról nem is beszélve, hogy sohasem szabadna elfelednünk, hogy az IGAZSÁGot nem a mellette felszólalók SZÁMa adja! Attól, hogy milliók nevezik feketének a fehéret, még nem lesz fekete! Hogy van az, hogy mindenki vallja, hogy az emberek egyenlőek, mégis micsoda társadalmi megkülönböztetés zajlik?! Ki kell mondanunk az igazságot – előtte persze megismerni és felfedezni, és kiállni mellette! Újra kéne gondolni az életünket, kezdve onnan, hogy mi az ami igazán szükséges, a többi csak kacat, újra kéne gondolni az értékeinket: vajon csak cimkéket aggattunk magunkra, vagy aszerint élünk és újra kéne gondolnunk a világot is körülöttünk: hogy mindaz amit tényként kezelünk, igaz-e, fontos-e, és nem vagyunk-e mi is áldozatai a félrevezető manipulációnak, ami mindenfelől zúdul felénk?

GONDOLKOZZ! Mi, vagy ki áll a háttérben? Ki akar irányítani, mozgatni...

És KÉRDEZZ! Nem biztos, hogy a mi kis agyunk elég a dolgok mögé látáshoz. Kérdezni kell. Rákérdezni a dolgokra, és végső soron a BOZTOS PONTból kiindulva keresni a válaszokat. A legfontosabb: megtanulni ISTEN SZEMÉVEL LÁTNI! (Kéne hozzá egy kis alázat, türelem, jó szándék, istenismeret, bibliaismeret, testvérek stb. stb.)

Szentlélek Úristen! Kérlek, hogy adj nekünk nyitott és alázatos szívet, hogy befogadhassunk Téged, a Te vezetésedet, hogy megismerhessük a Szentháromságot és a Te szemeddel láthassuk a dolgokat! Amen.

Z.

Megosztás a facebookon