"Csupán egy érdekes észrevételt szeretnék megosztani az idei évről:

MINDEN alkalommal, amikor szénának valót kaszáltam, a kaszálás után jött rá valamennyi eső! Hát jobb, mint valami esőtánc. A pláne, hogy mindig olyankor kaszálok, amikor a meteorológiai előrejelzések (többet is megnézek) a következő napokban TELJES CSAPADÉKMENTESSÉGET jeleznek. (A meteorológiai szolgáltatások - ezek szerint - valahogy ránk nem vonatkoznak, pontosabban ezen szolgáltatások sem.)" Zoli

Még mielőtt kialakuló babonáinkról kezdenénk tárgyalni, leírnám, hogy Zoli megkezdte a bejegyzés írását, de sajna nem fejezhette be. Óh, semmi különös nem történt, csak a napi teendőink.

Időnként kellő humorral kell megélnünk a napjainkat, mert különben igen savanyúan kelnénk, feküdnénk.

Számadást tartottunk az évünkről, miután egy pár gazda megkérdezte, hogy mit termeltünk az idén. Sosem tudom, hogy ezt miként kezeljem jól, mert erre csak az a válaszom, hogy szentet. Igen, a kicsi József az idei termésünk, ami több bármilyen földi gazdagságot adó kincsnél.

Ha aföldmíveléses dolgainkat nézzük, szerintem nem állunk rosszul. Éhen nem haltunk, meg nem fagytunk és az állatok sem panaszkodnak, tehát a bárányok hallgatnak...meg a kecskék is. Egyrészt jó muzulmánok, megtanultak kussolni (aki látta a Zsoldoskatona c. filmet az érti, aki nem az meg nézze meg :)), másrészt megettük az egyiket, mert beteg volt. hjaj, azért időnként kitűnik, hogy szeretem a filmeket...

Hogy a konkrétumokat nézzük: vetettünk alakort, úgy a magunk módján. Ugyebár a vetőmagokat megfelelően előkészített földbe kell, megfelelő módon elvetni. Hát erre nem volt pénzünk, így Zoli rotakapával készítette elő a közel 1 hektáros földet, kézzel szórta ki a magot, majd rotával dolgozta be. Sok-sok kemény munka, drága vetőmag és...szóval mulcs anyag lett belőle, és az évelőrozsból is. Gyenge ott a földünk, lesz belőle gyepünk, legelőnk.

Zoli nagyon szép kis kör veteményest csinált. Lett sok hagymánk, amit eltettünk, paprikánk, de eltenni nem tudtunk belőle. Ám a borsó nem jött össze, se a répa, petrezselyem, paradicsom, uborka, tök, sárga dinnye (mindet elvitte ilyen-olyan betegség, amit vegyszerrel kivédhettünk volna, de szeretnénk anélkül élni. Mások tapasztalataiból azt olvassuk, hogy kb. 5 év alatt áll át egy fajta öngyógyításra a kert. Ez nem valami new age-es maszlag, hanem mint minden élő közösségnek, ennek is van védekező rendszere.) Ettünk sok finom, meg tudatlanságunkból fakadóan sok savanyú szedret, és rothasztottunk málnát, mert nem jutottunk a teljes szüretig. Viszont a batáta jól termett ismét.

De idén végre lettek virágaink! gyönyörűen virágzanak a büdöskék, őszi rózsák, napraforgók, édes kömények, kukackák, hajnalkák, kasvirágok, levendula (volt nárcisz, jácint, nefelejcs, árvácska, liliom, írisz, kardvirág és a sok-sok mezei szépség). Bár negatívum a büdöskének, hogy nagyon csalja a lepkéket, amik a mellette lévő paprikákra petéztek, és hízlalták benne a hernyóikat.

Volt cseresznyénk, de nem sok, meggy viszont bőven termett. Az almánk szépen indult, Zolinak végre sikerült termőre metszeni (ezt is megtanulta), de sajnos beteg lett. Így abból sem ehetünk.

Az állatainkból fizettük Istennek a tizedet, a kacsákat szépen elhordták a rókák. Vettünk csibéket,állományfrissítés gyanánt, jó áron. De nem igazán tudták mit tegyenek szabadságukkal, így az öngyilkos lemmingek módjára, túl közeli barátságot kötöttek a mindent eltüntető disznóinkkal (még azért nem Blöff-be illő szereplők-ismét egy filmes közhely :)-) és Szárnyas Fejvadászokkal...(jó jó ígérem több ilyen béna poént nem sütök el!) sólymokkal, és egyéb ragadozókkal.

A nyúl állomány felszámolódott az ötéves terv szerint, ami nem létezik. Teljesen leromlott az állomány, nem sikerültek az utódok, így a maradékot megettük. Pár év múlva talán lesznek újra.

A tehenünk még lányka, bár már megérett az anyaságra, de szakemberhez még nem jutottunk el.

Szóval ma kezdődik az új év. Elvetjük a tritikálét. A vetőmag vásárlásából is egy komoly tanulság kerekedett ki. Ott kezdődik a történet, hogy az előző évi napraforgó és kukorica szára májusban még kinn virított a gazzal a szántón. Képzelhetitek, azok a gazdák, akik gondosan minden évben beszántják, sivataggá alkotva a földjüket, miként nézhettek a mienkre. No meg ránk. Vakarták a fejüket, hogy hát mi lesz itt, mi meg lezúzattuk az egészet. Lényegét tekintve le lett kaszálva, és a kaszálék mulcsként rajta maradt. Majd pár hete betárcsáztattuk. És a traktoros csak ámult, hogy milyen vizes maradt a földünk.

Hát ennyit jelent, hogy van növényzet a talajon. Ez még nem a talajmegújítás, csak egy suta saját kivitelezés, de már ennek is van eredménye.

Hogy gondolatomat ne felejtsem, megtanultuk, hogy nekünk pici senki, műanyagparaszt földmívelkedőknek, nem kell a nagyok játékába beleszólnunk. Történt ugyanis, hogy egy naaaaagy, neves gabona nemesítéssel foglalkozó cégtől rendeltük meg a 250 kg vetőmagot. Komoly (ezt most olvasd mély, professzori hangon) előszerződést kötöttünk telefonon, anyámkínja minden volt benn, és egy ígéret, hogy mikor hozzák, meg hogy persze kiszállítanak egy ilyen kicsi hangyafingnyi mennyiséget is. Aztán mint a megesett lány csak vártunk, és vártunk. A föld előkészítve, a mag sehol. Sok-sok telefon, ígéret, értetlenkedés, és ígéret, majd eltelt egy hónap, és vettünk mástól, harmad annyiért. Vele megint csak szóban állapodtunk meg, kezet rá dolog és láss csodát, három napon belül itt a gabona. A nagyok asztalan, nem a mienk. Még csak szólni sem tudtunk nekik, hogy már ne is hozzák, mert nem értük utol őket. Na, ha talán kihozzák, akkor visszaküldjük.

Iskola. A Vendel próbaidős. A suli, ahová beírattuk, szuper és közös nevezőként megegyeztünk az igazgatóval, hogy két hónapig bejár, hogy megismerjék egymást a tanítókkal, osztálytársakkal. Ugyanis magántanulóként gond nélkül bejárhat majd órákra. Vendel egy picit kilóg a sorból, de ez akkor is így lenne, ha járt volna oviba. Igazi szemlélődő, és borzasztóan lassú, de eszméletlenül alapos. Nagyon eszes fiú, aki nagyon érzékeny is. És korához képest nagyon jól ismeri magát, a korlátait, képességeit és hogy hol a helye egy ilyen közösségben. Számomra hihetetlen, hogy milyen stabilan önmaga. Azt látom, hogy igenis sok értelme van annak, ha az ovis korú gyermek otthon lehet, és a családban cseperedhet.

De nekünk ez a suliba járás nagyon megerőltető. Autó nélkül, rossz buszközlekedéssel legalább napi 4 órát vesz el. Zoli napi 4 órával kevesebbet dolgozhat. Ebből egyenesen következik,hogy nekem is sokkal többet kell vállalnom, és a gyerekek meg kevesebbet kapnak belőlünk. Még mindig többet 7 percnél, de sokkal-sokkal kevesebbet mint eddig.

Mi nem erre a rohanásra rendezkedtünk be, érünk lassan, mint a kovász.

És emelem a kalapom azon családok előtt, akiknek ez működik.

Józsiról egy picit írnék. Olyan jól fejlődik, hogy a dévényes és a korai fejlesztős is csak ámul. Ilyen downos babát még nem láttak! Hát nem az én érdemem, hanem Istené. Imában a gyerekekkel kértük, hogy javuljanak az izmai, és majdnem feszesebbek is, mint a normál izomtónus. Tehát nincs itt lazaság! :)

 

 

 

Megosztás a facebookon