40 fok árnyékban

Húh, de meleg van. Ki hogy bírja? Aszfalt mellett 70 fokban? Öltönyben a bankban? És Te Jézus, vajon miként bírtad? Szomjas voltál-e? Fáradt, s kimerült voltál-e?

Hálát adok Jézus a melegért! Hálát, hogy sokan szenvedhetünk! Hálát adok, hogy feladatainkat, szolgálatainkat még ekkor  is el kell jól lássuk! Köszönöm, hogy ebben a szenvedésben megízlelhetem milyen nagyon szomjas is vagy, hogy milyen szomjazni szíveink után! Hogy sóvárogva várhatjuk a felfrissülést, és végiggondolhatjuk milyen is Rád vágyni ennyire szomjazón. Köszönöm, hogy ennyire forrón szeretsz, és ezt a az egész lényünkben átélhetjük ezekben a napokban. Amikor annyira forrón izzik a levegő, hogy tüzek gyulladnak!

Kérlek Isten Szent Lelke! Gyújts tüzet szíveinkben is, hogy buzgón sóvárogjunk Jézus után! Hogy felismerjük Őt, még most is!

Hála Neked a kellemetlenségekért! Ámen

Készülődve...

Egy egy évvel ezelőtti Karácsony idején készült képpel kívánunkMindenkinek áldott éskegyelemmel teljes ádventet, Karácsonyt és Új Esztendőt!

Pár gondolat magunkról.

Mikor már azt hiszi az ember, hogy meg van mindene és elégedett, akkor rádöbben, hogy sokkal többje van mint kéne. Mi hálásak vagyunk Istennek a hűségéért, mert kitart mellettünk, pedig elég lázadó, nyakas fajta gyeremekei vagyunk. Alegfrissebb áldás, a kecskénk. Nem titok, nem tartozik a kedvenceim közé ez az állat,kicsit idegtépő fajta, mintha semmi nem lenne neki elég jó...bár lehet néha az én tükörképem...:)Nagy-nagy várakozás után, leellett. Elég nagy gidája lett(hím ivarú kecskeutód, belőle lesz a bak, vagy a pörkölt:))És ad tejet, nem keveset, napi 1 liter úgy, hogy mellette van éjjel-nappal a gida.

Nem tudom ki hogyan áll az ünnepi készülődéssel, mi sehogy és mégis úgy gondolom teljesen jól állunk. Jön Jézus, és várjuk, de igazat megvallva kicsit tényleg olyan, mint mikor a gyermekeinket vártuk. Idegesen, ábráándozva, jeleket figyelve, hogy ez az-e már...aztán mivel az első a vártnál sokkal korábban érkezett, így teljesen készületlenül fogadtuk. Nem volt pelenkázó, nem volt megfelelő méretű ruha stb. De mi vele voltunk, mindig, lestük a szuszogását, hogyél-e, számoltam az órát,hogy mikor szopizi, figyeltem a szívverését. Sokat sírt, hisz fájt neki a kinti élet, de mi vele voltunk, és bármennyire volt is fárasztó mindig jelen voltunk. Ez a szokás a harmadiknál is van, és nem rutinszerű. Kicsit talán Jézussal is így kell, jelen lenni. Lesni az alkalmat , hogy Vele legyünk, nem csupán születése idején, hanem az évminden napján.

A baba megnyugszik anyukája, apukája szívén és megnyugtatja szüleit is. Isten annyira szeret bennünket, hogy így velünk aka lenni. Ragadjuk hát keblünkre Jézust!

„Akit érettünk megostoroztak”

Szeretek Rózsafüzért imádkozni. Talán az öregedés jele, vagy inkább a megélt tapasztalatok számának? Vagy sokkal inkább,mert most erre hív Isten. Neki is kedves, hisz édesanyjával, a mi édesanyánkkal együtt, az ő kezeit fogva fordíthatjuk tekintetünk az Úr felé. Nekem azért is jó, mert szoptatások alatt van időm egy-egy titkon elmélkedni. Ha nem ezt tenném tuti valami máson agyalnék. Az az időm kincs, mert lefekszek a Tádéval, és kicsit kiszusszanva, kikapcsolva Jézusra figyelek. Nem sikerül egy nap végig mondanom az egészet, mert gyakran közbejön valami, ugye van még két nagyobbacska is, de van egy-egy lopott percem. Kicsit olyan, mint a rövid randevúk.

És sokat segít. Most például azt éljük, hogy senki szemében nem állunk meg. De Isten előtt igen. A ránk bízott javakat legjobb tudásunkkal és szeretetünkkel ápoljuk, gyarapítjuk. Sokan úgy gondolják, ismerősök közül, hogy ezzel és azzal kéne foglalkozni, hogy jobban menjen sorunk. A városi ismerősök komfortosabb életteret remélnek, a tanyasiak piacképes termény előállítást, piacra termelést. De érdekel bárkit is, hogy jó szegénynek lenni? Mert mi az ő szemükben, és a statisztikai adatok alapján, azok vagyunk. Aki akar, olvasson utána a Bibliában, miket ír a szegényekről! Csak egy példa,frissen most vasárnapi miséből:

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. Vö. 1a és 7b
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, ti, szolgái, * dicsérjétek az Úr nevét.
Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
Hívek: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: Fölséges az Úr minden nép fölött, * dicsősége magasabb az egeknél.
Ki olyan, mint a mi Istenünk, † aki a magasságban trónol, * lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: A gyengét magához vonja a porból, * a sárból a szegényt fölemeli.
Hogy fejedelmek között adjon helyet néki, * népének nagyjai mellett.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
Zsolt 112,1-2.4-6.7-8

 

Furcsa, hogy mégis a földi gazdagságra vágyunk...

Senkik vagyunk számukra (mármint az imént említett ismerősöknek), tudatlanok és ostoroznak, hogy mit miért nem teszünk úgy, ahogy ők mondják: gyerekeket járassuk oviba, a lovat kössük a zajos traktor mellé ha fél tőle, majd megszokja, termeljünk krumplit és vigyük a nagybanira stb. Tény furák vagyunk. Tény, újítók vagyunk. Tény, radikálisak sok tekintetben. És a valódi Hazánkba vágyók, akik boldogan élnek, dolgoznak szerény körülmények között. Hiszem, hogy olyan gyermekeket kell nevelnünk, akiknek majd meg kell tudni állni abban a világban, ami eljön. Mi lesz, ha igaz az állítás, hogy ötven éven belül lehalásszák a tenger halállományát?

Ma megkívántam egy kis tengeri halat. Aztán láttam röviddel később egy ismeretterjesztő filmet emberekről, aki tengernél élnek, abból élnek és hogy a lehalászás az ő munkájukat megnehezíti sőt életüket veszélyezteti. Azt hiszem ilyen áron nem kell, bár amúgy is jobban szeretem a csukát.

A szegénység jó, most tudom fejemhez lehet vágni,hogy mi nem éhezünk, de miért nehéz elhinnünk, hogy Jézussal a Mennyben a VALÓDI ÉLET (ami boldog és gazdag, Általa gazdag) vár?

 

Letisztul az agyad is...

Zolitól

Most nem közvetlenül tanyagazdasági témában írok okosságot.  Csak egy kis agymenés, amit szívesen osztok meg veletek.
Amióta ideköltöztünk, észrevettünk valami nagyon jó dolgot. Tisztul az agyunk! Vagy a látásmódunk, vagy hogyismondjam... Van egy Istenünk, egy Megváltónk, akiben bízunk, vannak értékeink, amikhez ragaszkodunk, megvan a biztos pont az életünkben – és ez nem mulandó, hanem örök. (Ha a biztos pont egy teremtett valami, akkor az máris nem olyan biztos...) Megvannak az egyéni és közös céljaink is, amik mint vízió, velünk fejlődnek és növekszenek. Korántsem vagyunk azok, akik „kész” emberek, mi is növünk, változunk, alakulunk,  de a biztos, az biztos. Ezért hálát adunk Istennek, hogy ebben gazdaggá tett minket. És itt jön az érdekes: látni, hallani, tapasztalni azt a fejetlenséget, őrületet és káoszt, meg mondvacsinált műbalhét, ami körülöttünk megy. Ezt mindenki tapasztalja, nem ez a nagy ügy. Az viszont igen, hogy egyre jobban látunk ebben a tanyasi, kissé elvonult, Isten közelében lévő életünkben a színfalak mögé. És nemcsak látunk, hanem élünk, átélünk.
Sokan kérdeznek minket a „bevándorlókról”. Igen, sokan vannak, rengetegen. Rendőrség alig győzi befogni őket. Jön a migráns, esetleg családostul, gyerekestül, hetek-hónapok óta, elcsigázva ballag az út szélén a 40 fokban (plusz tíz a nap miatt), elkapja a rendőr, bevagonírozzák valami járgányba, majd viszik Röszkére egy hangárba, ahol -mily felüdítő – megpihenhet párezer társával együtt, hacsak nem koszovói, mert az szinte rögtön repül vissza Szerbiába. Vannak, akik kárt okoznak, meg szemetelnek, meg betegek (lassan már szkafanderben mennek a rendőrük oda hozzájuk, nehogy elkapjanak valamit...). Lehet őket szidni, bántani, utálni, okolni. Nyugodtan, hiszen ők most a bajok okai, nem? De, hála Istennek, láttam olyan gazdát is, aki egy láda gyümölcsöt kinn tart a portája előtt, hogy ha arra tévednek ezek az „idegenek”, akkor legalább ennyivel segítse őket. (Az más kérdés, hogy a migránsok még a közelébe sem mernek menni a ládának, nem mernek venni a nekik kitett gyümölcsből, csak ha unszolva és kínálva vannak.)
Tán föl kéne ébredni! Emberek ők is – s biztosan vannak köztük rossz szándékúak is – akik nem önszántukból jöttek, hanem azért, mert valami jobbat akartak, mint amiben otthon részük volt. Jó, hogy vannak, akik emberszámba veszik őket, viszont valahol érthető az is, hogy a „Hivatal” nem tudja így kezelni az ekkora tömeget. Lehet osztani az észt, hogy jó vagy rossz a kerítés, meg hogy így meg úgy – de a végleges kérdés az, hogy meglátod-e ezekben az emberekben az Embert, Jézust? Mielőtt bármit ítélkezel (átvéve a média sugallta véleményt esetleg, vagy szembe menve azzal), meglátod-e Jézust embertársadban? És nyílként hasíthat beléd a felismerés: „...idegen voltam, s befogadtatok...”
Sajnos Európa elvesztette keresztény identitását. Kimondhatjuk: a keresztény Európa már csak címke. Fő érték a tolerancia lett, de ez is egy érdekes dolog: értékeket és identitást vesztett ember legyen toleráns mással szemben, viszont ha valaki intoleráns, az aztán rossz és gonosz. Ha valaki intoleráns, akkor azt elnyomják, elzárják... De valahogy a keresztény értékek kiestek a toleranciából. Szélsőséges, fundamentalista meg mittudomén mi minden jelzőt fog magára kapni az, aki ki mer állni a manapság divatos, felkapott eszmékkel szemben. (Egy ismerősöm szeretett volna félszbukon megosztani egy hivatkozást a Szent Benedek medálról. A kék oldal viszont nem engedte, mondván, hogy ez másokra sértő tartalmat tartalmazó lap... biztosan sérti az ezoterikus-okkult-nyúédzses érzületű álvallásos embereket – mondtam én magamban.)
Európa elfelejtette a kereszténységét. Az, hogy szeresd a bűnöst, a bűnt pedig utáld, már nem jelent semmit. (Mert nincsen bűn sem.) Hogy lehet szeretni a bűnöst, ha utálod a bűnt? Kérdezd meg Jézust! Európa már nem teszi. Ha utálod a bűnt, a bűnöst is biztosan. S minden viszonylagos lett. A család pedig célpont: ez még a kereszténység utolsó bástyája, a kisközösségek mellett. Látjuk magunkon, hogy mekkora áldás az, ha szentségi házasságban élünk. Hihetetlen, hogy az emberek ezt csak úgy eldobják! Még „keresztény” gondolkodók is egyre-másra állnak ki a család ellen, mondván, hogy pl. a Biblia – eredeti szövegértelmezésben  - nincs a homoszexualitás ellen. (Mivel az Egyházban többféle szentírásmagyarázat is érvényes, ezért számomra mégis egyértelmű a Biblia állásfoglalása e kérdésben.) Oké, kimagyarázzuk a Bibliát. De nekünk katolikusoknak van olyanunk, hogy Szent Hagyomány! És a kinyilatkoztatás az a Biblia ÉS a Szent Hagyomány. EGYÜTT! Lehet vitatkozni, hogy mi is a Szent Hagyomány, viszont nekem, egyszerű katolikusnak ott van a Biblia és a Katekizmus. És pont. Ha biztosra akarok menni, akkor ezeket kell használnom, nem a szentírásmagyarázatokat, meg kinyilatkoztatásokat, próféciákat. Ezek jók lehetnek, segíthetnek, de csak addig, amíg nem mennek szembe a Bibliával és a Katekizmussal. Na de szegény Istennépe vajon ismeri-e legalább e kettőt? Olvassa-e ezeket (lehetőleg Szentlélekkel együtt), tanulmányozza-e? Hát nem csoda az, ami van...
Tiszta, Szentlélekkel átjárt ésszel tekintsünk a dolgokra! Van Világosság- csak a világ nem fogadta be...
Persze a mi kis szűk életünkben is kell ez a Világosság. Szembesülve azzal, hogy a jelenlegi gazdálkodási gyakorlat tarthatatlan – mindjárt kitérek erre is – egyre jobban látszik előttünk a követendő út, amin Jézus fog vezetni minket.
Most ha gazdálkodni akarunk, akkor vagy árutermelésre állunk rá, vagy saját magunknak termelünk – amolyan önellátóba. Vagy száműzzük a vegyszereket, vagy nem. Namármost, ha árutermelésbe fogunk, akkor az olyan, mintha vállalkozók lennénk, azzal az életmóddal, hajtással. Ráadásul ha piacra termelek (kicsi, vagy nagybani -  ez mindegy), akkor oda egyvalami számít: eladható, szép termék legyen! Szembesültünk azzal, hogy issssszonyú pazarlásba készteti a  piac a termelőket. Ami nem szép, az selejt. Semmi baj vele, csak nem szép! És megy az állatoknak, meg a ganéba. Miért? Mert a kereskedő nem veszi meg, mert a drága vevő a polcon a szépet, gyári-öntvényformájú és színű zöldséget/gyümölcsöt veszi meg. Nem csak az áruházláncok dobják mázsaszámra az ételt a kukába, hanem már a termelőnél is ez történik. A barackot féléretten kell leszedni, hogy napokig még eladható legyen (kemény), a répa/petrezselyem egyenes, szabályos, bizonyos méretű, a káposztafélék maximum pár kilósak, az uborka lehetőleg egyenes, a paprika kifogástalan... a többi jobb esetben még belefér a másodosztályba, de leginkább kuka! Állítom, hogy amit másodosztályú, vagy eladhatatlanként néha innen-onnan kapunk, jobb, mint a bolti első osztályú valami. A másik, hogy ahhoz, hogy ilyen csodaszép, hibátlan terméked legyen, mi kell, na mi? Vegyszer és még több vegyszer. (talajfertőtlenítő, gyomirtó, gombaölő, kártevőirtó és műtrágya.) És lehet, hogy a növénykéd földet sem látott szegény, csupán kis kockában tápoldatokkal nevelik. Gyönyörű lesz tényleg! Eteti magát. És eladja. Ez a lényeg. Ahhoz, hogy a gazda megéljen, el kell adni a terméket. (Az megint egy más dolog, hogy amit a paraszt elad 400-ért, ugyanazt másnap a boltban 1200-ért kapod meg – konkrét mai példa.) És akkor még a fajtaválasztásról nem is beszéltem. Vannak modern és szép fajták. Hihetetlen, de kóstoltunk már olyan zöldséget, ami az egyik legújabb fajta, gyönyörű szín és forma (és egységes méretű termés!); közelébe sem ér az íze a mi régi, össze-vissza kereszteződött korcsunknak. Bizony, vannak fajták, amik arra jók, hogy szépen teremjenek, egységesek legyenek, sokat hozzanak, eladhatók legyenek, de az ízük...
Biogazdálkodás. Vagyis biosan piacra termelni. Jelenleg – biogazdálkodókkal beszélve – nem éri meg. Amíg valaki biotermesztő három fiatal almafájáról évente több mázsa „bioalmát” el tud adni 4-500 Ft-ért, addig az, akinek tényleg bioalmafa ültetvénye van, 1000-ért is veszteséggel jön ki belőle, addig nem éri meg minősített biogazdálkodónak lenni. (Ez nem jelenti, hogy minden biogazda ilyen, de vannak ilyenek, leszorítják az árakat, s lassan így tönkreteszik a tényleges biogazdálkodókat. Viszont nagy előnye, hogy itt már tudatosabb a vevőkör, elfér az almán az a pár pötty,  vagy az uborka nekik már lehet görbe is, mert tudják, hogy ebben azért talán már van tápanyag. (Tuti, hogy több tápanyag van egy satnya répánkban, mint egy kg boltiéban!)
Ha vegyszerezek, akkor bekerülök egy spirálba: egyre újabb és drágább vegyszerek kellenek, no meg egyre újabb fajták is. (Biztos vagyok abban is, hogy az újabb ipari méretű nemesítéssel előállított fajták kevesebb tápanyagot képesek hordozni, mint a régebbi elődeik. Ennek ellenére nem vagyok egyáltalán a nemesítés ellen, csak a cél ne a minden áron való hozamnövelés a küllemfokozás legyen!)
Marad a saját termelés, saját szükségletre. (Ha pedig fölösleg lesz, azt még mindig megveheti az, akinek vegyszermentes cucc kell.) Mostanában egyre több indítást látunk arra, hogy ez az utunk. Valamiféle önellátás-féle dolog, viszont nem teljes elvonulásban (mint ahogy egyre többen teszik), visszautasítva pl. orvosi ellátást stb. Vannak sokan előttünk, akik önellátásra rendezkedtek be, viszont mi megint úttörők kell legyünk, mert önellátás jelenleg összekötődik – legalábbis hazánkban – egyfajta spiritualitással, sokszor sámánizmussal, földanyáskodással, azzal az ezoterikus-nyúédzses maszlaggal, amitől mi nagyon keményen elhatárolódunk. A katolikus hit nem fér össze keleti tanokkal, jógával meg horoszkóppal, meg ilyen-olyan kétes jelenségekkel (még ha ezeket katolikusok is gyakorolják sajnos). Vagy Jézus a Megváltóm vagy magamat próbálom énmagam megváltani.
A Pápa új enciklikája (LS) hamarosan magyarul is elérhető lesz. Még nem olvastam. Viszont számunkra egy megerősítés az, amiről ír: nekünk, keresztényeknek kötelességünk tenni a teremtett világért, védeni azt. Mi ebbe akarunk beleállni, valahogyan a természettel együtt élni,nem kizsákmányolva, kizsigerelve azt, hanem békében. A Teremtéskor Isten az emberre bízta a világot, hogy gondját viselje. Gondozza és nem elpusztítsa. A megtéréshez ez is hozzátartozik. Ferenc pápa is felvetette, hogy nagyon furcsa, hogy imádkozó emberek nem törődnek a természettel, holott megtehetnék. Mi – az Asszonnyal – azt láttuk, hogy egy panelben nem lehet megélnünk a környezetvédelmet. Ránk volt kényszerítve egy iszonyú nagy fölösleges fogyasztás. Fölösleges fogyasztás: ezt kell kiiktatni, élni egyszerűen és szegényen (=szabadon).
Gratulálok neked, hogy sikerült végigolvasnod!
A Szentlélek járja át szívedet és gondolkodásodat!
z.

Vasárnap délután

Újabb kategória, no nem csak azért, mert minél több annál jobb, hanem, mert Isten nélkül a hitem nélkül nem lennék az,aki. Ahhoz, hogy teljesebb kép alakuljon ki rólam, ismerni kell néhány alap dolgot. Ezekről fognak szólni az ide vonatkozó bejegyzések.

Szóval a döntéseim mögött általában a hitem, Istenbe vetett bizalmam áll. Mielőtt a házas élet mellett döntöttem volna, már Jézus mellett döntöttem és próbálom tenni nap-mint nap. Egyébként igencsak magával ragadott annak idején Jézus, az Ő szeretete, és az az extravagáns élet, amit mellette tölthetek. Mégsem lettem szerzetes, bár jegyes időszakomban komolyan elgondolkodtam rajta. Zolit választottam férjemnek és a házas élet mellett döntöttem. Néha vágyódom rá, milyen is lehetett volna, de leszögezem boldog vagyok, mert jól döntöttem. Csak dönteni kell, azután jönnek az áldások és segítségek dögivel.

Szeretem Jézust és az anyukáját Máriát is nagyon. Ő anyai szívével, igen sokat segít. Ha mást nem is tudok előszedni, azt igen, hogy mikor Vendel 2 hónappal hamarabb megszületett a vártnál, és én egyedül voltam Zalaegerszegen (ugyanis Nagykanizsa mellett voltunk épp lelkigyakorlaton) Ő folyamatosan közbenjárt értünk. Csodák csodájára a Vendelnek semmi baja nem volt, mindene úgy fejlődött mintha még a pocakban volna, volt bőven tejem (egy csomót a csapba kellett öntenem, mert a lefejtet én nem adhattam le a gyerkőc meg nem igényelte a pótlást) alig két és fél hét alatt, súlykedvezménnyel 2150 grammal hazaengedtek (pont Pünkösd volt). De nem csak ennyit tett, ugye nekem senki segítségem nem volt, nem mosott rám senki és csak az a pár ruhám volt, amit egy nyárias hétvégére magammal vittem. Utána vagy 10 fokkal hidegebb volt és eső. Aki szült, az tudja, hogy a szülés után bizony sok ruha fogy egészségügyi dolgok miatt, és benn a kórházban nem lehet mosni, esetleg a tejes pólót átöblíteni. És mit tett Mária? Kedves leányait a 8 Boldogság közösség nővéreit küldte segítségemre. Nem volt nekik sem egyszerű eljönni hozzám, de amikor csak kellett valami jöttek, összedobtak ruhákat, türcsiket, és a szennyest kimosták! Nagyon hálás vagyok nekik ezért, de legfőkébben azért mert kézzelfoghatóvá vált Mária anyai gondoskodása, szeretete! Isten jósága!

De ne higgye senki, hogy én valami nagy szent lennék, aki olyan buzgó, hogy ezt kiérdemelje! Nem, a leglustább és gyengébb keresztények közé tartozom, és ez nem álszerénység. Az életem és ezek a mulasztásaim is mutatják és bizonyítják számomra, hogy Jézus nem azért szeret amit teszek, hanem önmagamért (nincs ez másként mással sem). És milyen ez a hétköznapjaimban? Néha, egy-két napon a héten van időm és agyi kapacitásom Szentírást olvasni. Az elmélkedés, az havi kivételes események egyike. A napi imám gyakran csak a „Jézus, Jézus” ének énekelgetése a gyerekeknek, hogy végre aludjanak el, vagy nyugodjanak meg. Misére ma sem jutottunk el, nem számoltunk egy apró tényezővel, hogy az esti mise előtt a ketteske elalszik, mert ebéd után nem volt hajlandó. Szóval nem vagyok egy buzgó katolikus, mégis tudom, hogy áldott vagyok és bátran bizalommal fordulhatok az Atyához. Ő sosem nézni, hogy ejnye már megint nem töltöttem imában egy órát, hanem szétrobban örömében, hogy a zsörtölődés helyett végre Őt választottam!

Még kólát is kaptam tőle ajándékba! Zoli meg narancsos üdítőt. Mi is volt? Hát tegnap előtt nagyon vágytam kólára. Évente egyszer-kétszer fordul ez elő, de ha éppen nem úgy állunk anyagilag simán lemondok róla, hisz nem oly fontos. Lakik nem messze tőlünk egy cigány család, szoktak venni tőlünk tojást. Van három gyerekük, a legkisebb csak 6 hónapos kis cukiság. A nagy lánynak volt valami ballagása, és bevásároltak üdítőkből. A buszmegállótól (ami tőlünk kb 300 méterre, tőlük 3 km-re van) cipelték volna haza talicskával, meg a 3 gyerekkel. Egyébként az anyuka ennek a távnak a kétszeresét teszi meg naponta a gyerekekkel a suli és az ovi miatt. No de most az anyuka bejött hozzánk és megkérdezte, hogy Zoli el tudná-e vinni a csomagot nekik autóval? Hát még szép. Félre tette a munkáját, autóba pattant és mentek. No de a nagylány visszaszaladt hozzánk 1-1 üdítővel. No és ki találja ki milyennel? Igen egy kóla ízű és egy narancs (utóbbit pár napja Zoli szeretett volna inni). Ők is szegények, de volt sok így adtak. Egyébként volt egyszer, hogy vizet akartam volna venni egy automatából egy buszmegállóban, de nem volt elég pénz nálam, kicsit több mint az útiköltségem, és egy hajléktalan segített ki szó nélkül. Szóval Isten jó, és mindig ad, és áld csak néha érdemes nekünk is nyitott szemekkel, fülekkel lenni és ami a legfontosabb BÍZNI! Ahova az Úr bárányt ad, oda legelőt is!