Mesélek két történetet. Ki fedezi fel a különbséget?

Történet1:

Egy péntek tizenharmadikai madárcsicsergős pirkadatkor, mikor a nap sugarai melengetően cirógatták a még szunyókáló harmatgyöngyöket a piszkebokor és társainak levelein, valaki - egy angyal szemű kicsi herceg - útra indult, hogy sok-sok fájdalmas harcon át megláthassa azt a hölgyet, akiért a szíve létezése óta oly szeretettel vert. Tőle telhető legnagyobb hévvel és erővel megnyerte csatáit, és szerető, érte életét is áldozni kész királynője karjaiban pihenhetett meg. A szeretet találkozott a szeretettel.

Történet2:

Hideg volt, nyirkos sötét. Fájdalom, rémület és magány övezte a gyermek születését. PÉNTEK 13. A gyermek fejlődési rendellenesség jeleit mutatta, születése után. Az orvos megkérdezte, az édesanyát, hogy nem tudott-e róla a terhesség alatt, mire az anya nemmel válaszolt. -Miért, tehettem volna valamit?-kérdezte az anya, félve, mert tudta a valódi választ. És igen, a válasz a gyilkosság lett volna. Ez a megoldás, hisz ezt a szürke világot, nem szabad a szeretettel színesíteni, mert még az emberek megismernék Istent.

 

Igen, jól érzed, van köze a két történetnek egymáshoz. És igen, csak másik nézőpont írta le ugyanazt a történetet. Kicsi Józsefünk Down-szindrómával született, és mi ennek nagyon örülünk (tehát az első történet a mienk). A 23 anyai és 23 apai kromoszómája mellé kapott ajándékba Istentől még egy mennyeit. Persze örülnénk neki a ráadás nélkül is. Isten komolyan vett minket. Nem voltam genetikai uh-on, amikor a nyaki redőt vizsgálják. Nem érdekelt minket, és másoknak is mondtuk, hogy akármi is lenne az eredmény, őt mi meg nem öljük.

József egészséges, szépen gyarapodó nyugis legény. Igen gyakran kapcsol át szülőbarát programra, ami így negyedik gyerekünknél nagy ajándék, és ismeretlen, de nagyon jó érzés.

Rendkívüli gyermek, akinek megszámolták a kromoszómáit, sejtről sejtre (no persze nem mindet, csak a levett vérmintában lévőket).

A jelek arra mutatnak, hogy ő egyszerű ember lesz, aki megmutathatja a világnak Isten egyszerűségét. És találó a neve: József.

Szent József után kapta a nevét, mert őt várva, és imádkozva Jézus nevelője, apukája került közel hozzánk. Valahogy a sok név közül leginkább Ő keltette fel érdeklődésünket. Szent József, ahogy tanultuk, igaz ember volt, egyszerű, akinek ugyan nem volt megbecsült munkája, az emberek nem emelték magaslatokba, hiába a származása, mégis a legfőbb feladatot látta el: védte, óvta, vezette szeretett családját. Nem hagyott ránk semmi nagy bölcsességet, viszont megmutatja, hogy rejtetten kicsinyként, a világ szemében megvetettként, csak Istenre figyelve, milyen nagy szentté válhat az ember, mert enged az Atyának, és Jézuson csüng tekintete.

Egyébként Isten tenyerén vagyunk továbbra is, vallom, hogy ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is!

Hát ezzel zárom most soraim, sok-sok dolgot élünk meg, remélem tudok majd mesélni!

 

 

 

Megosztás a facebookon

Most egy kicsit anyai témákról írok, miként éljük meg gazdagon a szegénységet. Először is mi sokat kapunk, leginkább ruhát. Így mi arra nem költünk. Tisztálkodási szereket sem veszünk, mert örököltünk egy nagy szatyor szappan(leginkább régi Baba) és már készített Zoli saját hamulúgos disznozsír szappan, ami talán életem egyik legjobb szappanja. Nem szárít! Ez nekem fontos, mert a pajzsmirigyem rendetlen működése miatt, nekem extrém mód száraz a bőröm, és a gyerekeknek is kiváló az érzékeny bőrükre.

Tisztítószernek van mosószóda, minek kilója 300 Ft és mosástól kezdve a mosogatáson át a folttisztításig és a makacs rászáradt, odasült zsíros foltokig (edény ruha egyre megy) tökéletesen jó. Ja és nem mellesleg segít a vízlágyításban.

Sütéshez szódabikarbóna használódik, ami nagy kiszerelésben szintén olcsó és van még az ecet. Az főzéshez, öblítéshez, tisztításhoz, sajtkészítéshez szintén pazar.

Kelt tésztákhoz most vesszük az élesztőt, mert a nyáron nem sikerült elegendő kovászt szárítanom, és télen nálunk nem lehet kovászt készíteni. Hogy miért? amiért nem lehet tejet sem altatni. Sosincs sehol elegendő ideig egyenlő szobahőmérséklet. Így olyan baktériumok szaporodnak fel, amik meggátolják a számunkra hasznos gombák és baktériumok szaporodását.

Én sokat főzök és sok félét tudok. Aki spórolni akar, annak meg kell tanulnia jól főzni, mert csak így lehet kiokoskodni, hogy miből mit mivel lehet helyettesíteni, ami általában van otthon. Ha tésztás étel van, akkor mindig gyúrom a tésztát, legalábba egy kg lisztből (kevesebbre nem áll a kezem, az nem megy)és nem használok 10 tojást az 1 kg liszthez(a normál BL55-ös ennyit vesz fel) hanem 3-4 tojgli és víz, vagy tejsavó a sajtkészítésből. Vagy burgonyás tészta készül, vagy tojás nélküli. Mert bizony régen szegény időszakban is nagy érték volt a tojás, tudtak az asszonyok anélkül is jó tésztát készíteni.

Húsunk van mindig, de én sosem csinálok pl. rántott csirke mellett. Nem csak azért mert nem éppen kiadós, hanem mert a csirkéket nem vágjuk le. Felneveljük és csak a kakasok közül válogatunk.

Szóval ha ügyes az ember lánya, használja az eszét sok helyütt megspórólhat még a panelben is. Vegyük pl a vizet. Sokat folyó víz alatt mosogatnak mondván, hogy csak egy medence van. Bocs pár száz forintba kerül egy múűanyag lavór és nini van két medencém! Ja, hogy ez így macerás? Igen több munka, de bizony ha spórolni akarunk, akkor vagy nem haszálunk tányérokat, vagy többet dolgozunk. Én is két lavórban mosogatok, amikor lakásban éltünk akkor is így tettem. A wc öblítéséhez lehet használni kézmosó vizet. Miként? kell egy vödör, ami a csap alatt van,így ha az csöpög, meg abba mossuk a kezünk igenis alkalmas a kis dolgok leöblítéséhez. Meg még egy nagyon fontos: NE HIGGYETEK A REKLÁMOKNAK!!! Nem kell a tökéletesen ragyogó fehér blúz!Meg abrosz! Mire is hatnak az ilyen reklámok a lelki tisztság utáni vágyunkra. Menjünk inkább gyónni, olcsóbb és környezetkímélőbb. Legyünk merészek és lássunk a reklámok és a cégek mögé!

Hjaj a gyerekek olyan édesek! Nagyon ügyesek a Marcell kis segítséggel már megfeji a kecskét, a Vendelt meg csak ott kell hagyni és egyedül képes megfejni! Az nem kis munka ám, pláne, hogy még nincs 5 éves, és elméletileg a fiúk kézfejének a csontosodása 8 éves koruk körül van, addig gyenge a kezecskésük, ezért is tanulnak nehezen írni. Fárasztó ám az a ceruza tartás! És amiért büszke vagyok rá, hogy ő nem az a kitartó fajta, hamar megunja a feladatokat, de ezt nem, azt addig csinálja, míg tart a munka. Tény jól bánik az állatokkal

Kitaláltunk egyeredményes jutalmazási rendszert, amivel még  nem szeretem feladatokat is megcsinálják, időnként meglepő lelkesedéssel. Igazából adaptáltuk. Minden egyes jól elvégzett munkáért kapnak egy jutalom üveggolyót, amit hetente beváltok pénze. Azt gyűjthetik, és vehetnek maguknak belőle azt amit szeretnének. Jelenleg 3 Forintos átszámítás van. Sok mindenre jó ez. Egyrészt megtanulják, hogy jutalma van az elvégzett munkának, másrészt számolnak, és terveznek. Ha nagyobbak lesznek, még százalékszámítást is gyakorolhatnak, mert lesz része, amit kamatoztathatnak(még egy kis matek) és lesz része, amit adományba kell adniuk. Viszont ehez még kicsik. Még csak a közvetlen jutalom számít. Így azért könnyebbek az esték.

Megosztás a facebookon

 Tudom, ígértem baromfivágós bejegyzést, az még szerkesztés alatt, ugyanis írás közben rájöttem, hogy iszonyat nehéz úgy megírni, hogy aki még nem látott ilyet, az is jól érthesse. Lehet vi-de-JÓ lesz belőle.
Most fontosabb dolgok érlelődtek  meg bennem.
Félbeszakadt egy Szentmise terrorfenyegetettség miatt Magyarországon! Ezzel, akár a face-en is riogathatnék... de ez igaz. A pap elmondása szerint, egy migránsnak tűnő, középkorú férfi a Szentmisét gyanús viselkedésével zavarta, és még egy gyanús nagy táska is volt nála. A pletykák szerint keresztet is vetett, és idegesen nézelődött hátra. Így a rendőrséget értesítették, aki elkísérte a férfit, de a Szentmise félbeszakadt.
Hát mik vannak?! És még mielőtt bárki ítéletet mondana, idegen-gyűlölködne, gondolja csak végig, lenne vértanú a vasárnapi Istentiszteleten, Szentmisén? Nem tisztem, megmondani, mit kell ilyenkor lépnie egy plébánosnak, aki felelős a híveiért, de Jézus akkor, csak bezárva maradt a „szekrényben”,  és a hívek félelemmel (és nem Jézussal) távoztak. Ez engem elszomorít, de az az igazság, hogy belelkesültem, hogy milyen könnyű lenne már így vértanúnak lenni, hogy csak jelen vagyok a Misén! Egyszer csak puff és családostul ott csücsülünk a mennyben.
Egyébként ezt teszi a média (és vajon ki, vagy mi lehet mögötte...), az emberek félnek és nem gondolkodva, olyan személyekben, dolgokban, ideákban kezdenek bízni, akik, amik látszólag magabiztosak, és megdönthetetlenek. Bár erősebb lenne a bizalmunk Isten felé!
Ehhez kapcsolódik (bizalom) egy másik gondolatsorom: a szülés (születés) és gyermeknevelés.
 Egyre több anyával találkozom, akinek trauma a szülés, amit ki kell bírni, amit túl kell élni. Pedig valójában a házaspár szerelmének a beteljesülése, egy ünnep, ami kell az élethez és igenis meg kell élni, át kell élni! És igen fájdalmas, de ha tisztában vagyunk az okokkal, minden értelmet nyer.
Nem vagyok az a típus, akinek könnyen jönnének a dolgok. Mindenért jól meg kell dolgoznom. Minden várandósságom döcögős volt, olyan okok miatt amin nem lehet változtatni (kezdve a jó kis 0 negatívos vércsoportomtól, ami miatt Tádénak majdnem vérátömlesztés kellett, ugyanis ellenanyagot termelt a szervezetem ellene). De rengeteget tanultam és olyan erős kötelékem lehet ezek által a Szűzanyával, amiről nem is álmodnék.
 Orvosok, akikkel összehozott az élet, nem bíznak az anyákban, tudom rengeteg protokoll köti őket, de ez a könnyítésük is. És az anyák? Hát ők sem bíznak az orvosokban. Tisztelet a kivételnek! Én ezt kikerülve Istenben bízok. Ő eddig mindig a legjobbat hozta ki a legrosszabból. Első gyermekemnél mind kettőnk életét mentette egy koraszüléssel, egy jó helyen. A másodiknál a gyerkőc életét mentette, és most még a császármetszéstől is megóvott, pedig a szülést vezető doki arra készült.    Az orvos, aki velem volt, sokat hibázott. Még kezdő. Sok-sok rossz dolog volt és még most is van elhúzódó nyűg miatta, de tény, hogy ott a legnagyobb fájdalmak közepette velem volt Isten és hosszú idő után végre kettesben lehettem Vele! Élővé és széppé vált a Keresztút, mert minden eszembe jutott, ami a várandósság alatt ért, sok-sok megalázó helyzet, a rosszindulatú megjegyzések stb. de Mária itt is végig kísért. Aki szült már, az tudja, hogy lelkileg van egy pillanat, amikor az egészet szeretettel visszaküldenénk a feladónak, mikor már inkább nem innánk ki ezt a poharat, de se perc alatt, az igazán mély félelmet is megélve a végénél vagyunk. Meghalunk önmagunknak és új élet születik. Jó, hogy eljutottam a harmadik gyerkőcig, mert ezt imaként is megélhettem.
 Nem vagyok ősasszony (ahogy mostanság divat ezt mondani biz. Körökben), én Istenben bízom, tenyerébe helyezem magam és hiába hozott a dokim én nyugodt szívvel viseltem. És tanúságot tehettem, mert a szülésznő miután segített lezuhanyozni, megdöbbent rajt, hogy ilyen nehéz szülés után (amit csöndben, nyugodtan viseltem, mindenki megrökönyödésére) még benne lennék néhány gyermek vállalásában, mindezt Jézus miatt, azért mert az életem aktív szereplője.
 A bizalom ritka kincs manapság. Ahol csak lehet torzul. Gyermekeink továbbra is itthon fognak tanulni, de látom tapasztalom, hogy a társadalom nagy része nem bízik a szülőben, hogy ezt képes megtenni.

Megosztás a facebookon

Megint csak repülnek a napok...

Túl vagyunk az első adag paradicsom befőzésén (nem bonyolítjuk a dolgokat, úgy készítjük, ahyog szüleinktől tanultuk: mosás, aprítás, passzírozás, főzés, üvegbepakolás, dunsztolás), lett kb. 19 liter, most készül az erős pista. Pár napja a szárasság miatt még azt hittem nem lesz a paradicsomból semmi, mert hiába locsoltuk, szegények sínylődtek, de elég volt egy kis enyhülés és szépen be tudtak érni. Rengeteg az erős paprikánk, olyan fajta amit felfűzni és megszárítani nem igazán tudunk, mert nagyon húsos, de paprikakrémnek jó lesz. Az édes fűszerpaprikánk is szépen érik, drága őzik le is legelik, akár csak a dinnyét... de az is lehet, hogy a fácánok segítenek rá. Idén lesz szőlőnk, apukám segített és így augusztus végére szinte az összeset sikerült felkötözni. Hát nem jut mindenre idő.

Nem nyertünk traktort és kicsit csalódtam is. Reméltem, hogy Jézus most kisegít ezzel, de hát nem ez a mi utunk. A mérgesítő igazán az, hogy olyan valaki nyerte meg, aki egy traktoros sportegyesület nevében tombolázott, nem hiszem, hogy oly nagy szükségük lenne egy ilyen gépre. De mindegy.

Talán holnap már lesz négy cocánk és nem lesznek kecskéink, már várjuk őket. Közben nagyszabású bolhairtásba fogtunk, kint is bent is. Hihetetlen szívós dögök. Érdekes, hogy míg tavaly a kullancsok szaporodtak el nagyon, addig idén a bolhák. Erről majd részletesebben is beszámolok, hogy mi is vált be igazán, hátha másnak nem kell ennyit küzdeni vele. A diólevél ázalék némi illóolajjal egyébként enyhe fertőzöttségnél jól bevált.

Gyűlik a szárítóban a fa, Zoli ügyesen vágja őket és most pár napig szüleim is tudtak segíteni, így sokat haladtunk. Jó, hogy itt voltak, no nem csupán a segítség miatt, hanem a gyerkőcök is nagyon élvezték a papa és a mama jelenlétét. Marcell is elkezdett mondókákat mondani, bár vannak szavak ami kimaradnak, vagy másként hangzanak.

Néha anyaként elszomorodom, mert nem tudok olyan hiper-szuper fejlesztő játékokat kitalálni, amit mások is alkalmaznak, de aztán jönnek a lurkók, és látom, hogy a napi munkánkba ők bekapcsolódva, miként ügyesednek. Amikor daráljuk a lisztet, jelen vannak és segítenek kiválogatni a konkolyt a rozs közül. Ügyesen felismerik, pici ujjaikkal kiszedegetik és ha kell még számolgatják is. Vendelnek ez már 20-ig megy (lehet tovább is, de még nem próbáltuk, meg a türelem is elfogy), Marcellnek 5-ig. Ez nem dicsekvés, nem átlagon felüli okosság, egyszerűen láttatja velem, hogy seperc alatt mi mindent felfognak és alkalmaznak és egyáltalán nincs szükség drága „fejlesztőkre”. Esténként közösen imádkozunk, bár egy ideig elhanyagolódott. Újítottam, és a mese (ami egy-egy bibliai történet) után hálát adunk énekelve, meg saját szavakkal, miatyánkos, üdvözlégyes és védőszentes imák, majd egy kötött esti ima. A leginkább szülői szívet melengetőbb, hogy miután keresztet rajzolok a homlokukra és áldást mondok, ők is megteszik mindannyiunkkal.

A minap is azon kaptam magam, mennyit tanulok általuk az Atyával való kapcsolatról. Marcell beszél, de a mondatai négy szónál nem hosszabbak, általában ragok nélküliek, és mégis tökéletesen meg tudja magát értetni velünk. Ha szüksége van valamire, kér és kap. Nem bonyolít, nem tölti meg a mondandóját fölösleges szavakkal, magyarázkodással. „inni kopk” ez egy régóta használt mondata arra, hogy szörpöt szeretne inni. Most már tisztábban, érthetőbben használja a szavakat, bár kicsit tótos beütéssel. Én is kérek imáimban dolgokat, de vajon ilyen bizalommal, mint ő? Mert tudja, ha kér, akkor kap. Jó van amire nemet kell mondanom, mert nem tenne jót az egészségének, de ilyenkor is kap választ.

Várunk még mindig a hivatalos értesítésre az ovisfelmentésről, de az ovi vezetője megnyugtatott, hogy rendben van minden. Hát remélem is. Mi vagyunk az egyetlenek ilyen kérelemmel, és még csak egy évre kértem meg, de kedvesen és nyitottan fogadtak, bár azt hitték hitgyülisek vagyunk. Én rólam egyébként a hétköznapi, vallásukat nem gyakorló, nem ismerő emberek gyakran hiszik, hogy valamely magukat jobban reklámozó szabadkeresztény, vagy protestáns gyülekezethez tartozom, hisz katolikusként konzervatív vagyok, és világi szemmel igencsak radikális. Ezért is zavar sok orvos véleménye, hogy csak a világ által tökéletesnek ítélt magzatot lehet életképesnek tartani. A minap olvastam egy anyuka történetét, hogy uh-on koponyatágulatot fedeztek fel gyermekénél, és minden uh után csak nőtt az értéke. Azt javasolták, hogy 24 hetesen feküdjön be Pécsre elvégeztetni az abortuszt, mert súlyos fogyatékos lesz a gyermek. 24 hetesen! Mikor az ilyen időre született korababákat képesek maradandó károsodás nélkül megmenteni! Tény nem mindet, de már meg van rá a tudás és technikai háttér. De az anyuka erős volt és kihordta a babát, az utolsó uh-án azt mondák neki, hogy a gyereknek lényegét tekintve nincs is agya. Most már több, mint fél éves a kicsi lány, és csak annyi baja volt, hogy vízfejű, amire van egy tökéletes kis szerkezet, melyet beültetve helyre lehet állítani a nem jól működő dolgokat. Rendben fejlődik, akár a kortársai, semmi jele annak, hogy bármi baja lenne. Meghalhatott volna, ha csak az orvosok véleményére ad az anyuka. De ha fogyatékos lenne, akkor sem lenne joga arra az életre, amit Isten rendelt neki?

Néha irigylem azokat, akiknek a várandóssággal minden rendben volt és csak azon nyafognak, hogy jaj nem akarnak gátmetszést (megjegyzem inkább ezt kelljen átélni, ami nem fáj, csak kellemetlen a varratok jelenléte később, mint amit egyik szobatársam elszenvedett. Késtek a metszéssel és repedt, hosszan. Olyan mélyen, hogy összevarrásnál a méh felőli résznél már nem tudtak érzéstelenítőt adni. Üvöltött a fájdalomtól, amit nem csodálok.) De sokszor hálát adok, mert rengeteget tanultam a várandósságról, szülésről és igenis vigaszt és biztatást tudok adni olyanoknak, akiknek valami nem a nagykönyvben leírtak szerint működik.

Időnként szoktam utalni egy szerzőre (Dr.James Dobson) most tőle idéznék, a születendő életekre vonatkozóan. Egy kis anatómia: „...a sacrum szó a gerinc vagy a medence alján található keresztcsontra vonatkozik...az emberi testnek azt a részét, amely a nőknél a szülőcsatornát őrzi, latinul os sacrum-nak, szó szerint „szent csontnak” nevezik. A szótár szerint a szent szó azt jelenti, hogy „Istenhez tartozó, konkrét célra elkülönített, az erőszaktól vagy a beavatkozástól kellően védett”. A medence tartalmazza azokat a szerveket, amelyek a petefészkekben az élet magjait termik....A szintén medencében található méhben fejlődő test tartalmazza ezt a lelket a fogantatás pillanatától, és ez a lélek szent, mert Istené. Az Ezékiel 18:4-ben az áll:”minden lélek az enyém”. ...A sacrum tehát egy szent csont...”

Ezzel zárom soraim, legyen szép napunk!

Megosztás a facebookon

Újabb hét telt el, ismét bölcsebbek lettünk, talán. Drága Vendelem nyaral a mamájánál Baján. Nem oly rég hívtak minket, szegénykém sírt, hogy nem akar ott aludni, de maradni kell, nincs már busz, így telefonon keresztül beszélgettünk kicsit, meg imádkoztunk. A legmegnyugtatóbb altató dal a legegyszerűbb szöveggel bír, de a legmélyebb imához, elmélkedéshez vezethet. Leírom a szöveget: Jézus, Jézus, Jézus, Jézus. Tudom van aki ismeri, van aki nem. De nem ez a lényeg, hanem, hogy imában nyugalommal, és bizalommal Jézusra és az Ő drága Édesanyjára bízhattuk. Hihetetlen, de nemcsak megnyugodott, el is aludt. Ima közben Kis Szent Teréz szüleire is rábíztam, mert valami módon ők is családunk védőszentjeivé váltak. Szóval jó így nyugtatni a gyermeket, hogy közben nekem is békém van, mert tudom és ami fontosabb hiszem, hogy Jézusnál a legjobb kezekben van/vannak.

Egyébként nagyon hiányzik a leltárból, nincs aki most az agyamat dolgoztassa a jobbnál jobb kérdéseivel. Az elmúlt hetekben a csillagászat és a meteorológia érdekelte nagyon. Mi az a hidegfront? Miért van szél? Miért van a nap az égen egyszer itt, máskor amott? És hála Istennek, azért sikerült még gyerekként megfelelő, hasznos tudást megszereznem, így sok minden el tudok neki magyarázni. Amit nem tudok, annak utánaolvasok, hisz mindent sokszor, nagyon sokszor megkérdez. De nagyon büszke vagyok, mert van amit a saját szókincsével (ami igen választékos hároméves létére) visszamond, még ha hetek teltek is el. Ezek az események is megerősítenek, hogy jó út lesz nekünk az otthonoktatás.

Most olyan jó nekem, mert igazi házi bort, illetve abból készült fröccsöt kortyolgathatok. Nekünk egy darabig még nem lesz saját, a szőlőt ugyanis fel kell újítani, így vennünk kell, de nem egyszerű, mert kevés embernek van a környéken, és azoknak is döcögős volt az előző év. Ez nem minőségi bor, bár minősített, de olyan igazi házi bor, amit egy bácsi azért készít, azért gondozza, mert szereti. Ezen a vidéken nem egyszerű jó bort csinálni, no nem azért mert nincs jó szőlő, az van, de a pince nehéz ügy homokon. De aki ügyes, megoldja.

A minap sütöttünk gidát, nem nyárson, hanem kemencében majd serpenyőben átpirítottam. A gyerekek zabálták, szó szerint. Még a csirkének sincs ilyen puha, omlós húsa. Bár a páclé kicsit erős lett, mármint intenzív ízű, mivel nem számoltam azzal, hogy a gida húsa nem olyan karakteres, mint a felnőtt kecskéé. Marcell pl. felébredt a délutáni szunyából és még szédelgett, de amint meglátta az apjánál a kecskecombot, felpattant és ennyit mondott: hús, hús, hús... édes egy kis fickó.

A róka ismét jóllakott nálunk, fogynak a krédlik. Ugye azok szépen repülnek, és a kerítést, csak rossz dolognak tartják, ezért csibéstül kirepült az utolsó előtti krédli. Még egy van csibékkel, átvette a maradék csibét is, de az is kirepked. A tyúkok buták, még a saját fészküket sem találják meg kotlásnál, ha netán felkelnek enni, inni, fürödni. Továbbra is jobban szeretem a kacsákat, legalábbis a némákat, iszonyat jó szülők, és a kotlási időben akár kézből is esznek, annyira megbíznak a gazdában.

A héten nyulat is kergettünk, illetve csak kerestünk. Az úgy volt, hogy nappal kiszedjük őket a ketrecből és a fűre rakott lezárt, kis karámba tesszük őket. Mivel még csak hárman vannak, nem nagy meló. De a drágák, ugye üregi nyúl leszármazottjaiként szeretnek ásni. És kiásták magukat. Mivel délidő volt és meleg, csak pihegtek elnyúlva, egyik közvetlenül a ketrec mellett, a másik kettő meg vagy 20 méterrel arrébb. Szerencsére hozzá vannak szokva a cipelgetéshez, így nem szaladtak el előlünk.

A legutóbb csak említettem, de most egy kicsit írok a menekültekkel kapcsolatban megfogalmazódott véleményemről, illetve nem is róluk, hanem a facebookon meg-meg jelenő hozzászólásokkal kapcsolatban. Mi gyakran találkozunk ezekkel az emberekkel, ki világosabb, ki sötétebb bőrű, kinek divatos a ruhája, kinek kevésbé és kinek más kultúrában divatos. Láttunk sok férfit, nőt, gyereket, és időseket. Igen, vannak idősek is, hajlott háttal. Nem oly rég egy kis család pihent az út szélén, fejkendős fiatalasszony és ugyancsak fejkendős kicsi, majd 4 éves gyönyörű kislány, akinek fülig ért a szája, és ugrándozott, mint bármely ennyi idős gyermek. Jobb életet remélnek, mint amit hátrahagynak. Azt is tudom, hogy van közöttük sok bűnelkövető, hisz a nagy számok törvénye alapján ennyi ember közt, biztos akad.

Viszont amiket olvasok egy-egy önmagát kereszténynek tartó embertől, az elszomorít. Komolyan fájó, hogy mindenkit egy kalap alá vesznek, hogy aki a déli határ felől érkezik, az csak rossz lehet. A sajtó is nem emberekről beszél, hanem migránsokról, gazdasági bevándorlókról. Az ember szó el sem hangzik. Tudom, nem könnyű ez a helyzet, és minden ország vezetőjének jó döntést kell hozni egy olyan helyzetben, amit leginkább Jézus oldhatna meg. De Őt, általában kihagyják a képletből. Senki nem gondol bele, hogy mit hagytak maguk mögött? Kit látogatnak meg a temetőben? Én elmehetek a nagyszüleim sírjához, de ők? Van, aki a gyermekét temette el, őt mikor látogathatja? Akik háborús helyről jönnek, egy kalap alá vannak véve mindenkivel, míg az ügyük le nem zárul. És addig mi van vele? Egy ilyen helyen kell a gyászt megélnie, ahol nemhogy nem tudják kicsoda, de ő sem tudja mit várhat pontosan. Mert nem tudni kinek, mikor fejeződik be a státuszkérelme. A mi tanyánkon is jártak már, el is bújtak éjszakára a háztól nem messze. De ennyi. Igen, védenünk kell hazánkat például az iszlámtól, de a valódi veszély nem kintről jön, hanem a belső lanyhaságból. Róma sem egy külső birodalom miatt hullott darabjaira. Meg kell erősítenünk keresztény identitásunkat, nem lehetünk langyosak! Igenis legyenek szentségi házasságok, igenis mondjunk nemet az ezotériára és más vallások kedveskedő tanaira. Könyörgöm melegházasság, gender... gondolkodjunk már mit adunk át gyermekeinknek, gyökereket csak tőlünk kaphatnak, egyébként elsatnyulnak és kidőlnek az első fuvallatra! Vegyünk példát nagyszüleinkről! Ki az aki,nap, mint nap elmondja a teljes Rózsafüzért, akár a családjáért? Hát bevallom őszintén, én nem. Próbálkozom, de nem jön össze. Pedig, aki abban ki tud tartani, az nagy ember (én annak tartom).

Visszatérve a bevándorló emberekre, nem ártana magunkba nézni, hogy mit éreznénk hasonló helyzetben. Még azoknak is nehéz, akik nem háborús helyről jönnek. Náluk már nincs öldöklés, de a harcok és kizsákmányolás nyoma, jelen van. Mit csinál az a fiatal ma Magyarországon, aki 1-2 évig nem talál idehaza munkát? Elmegy külföldre szerencsét próbálni, a rokonság is ezt tanácsolja. Persze vannak olyanok, mint én is, akik nem mennek, de sokan ezt az utat választják. Tudom, ők nem illegálisan lépik át a határokat, de van lehetőségük jó információkat szerezni, hogy miként tehetik. Ennyit írnék erről, lenne még mit, de az szószaporítás. Szerintem nem ártana imádkozni a politikai vezetőinkért, hogy jó döntést tudjanak hozni.

Áldjon meg mindannyiunkat vastagon az Úr!

Megosztás a facebookon

Tanakodtam hova is biggyesszem ezt a témát, de ide került végül. Az elmúlt hét igen fárasztó, bár talán ez minden napra igaz lehet, talán csak én vagyok nyápic. Mindegy. Megint küzdés van a bolháinkkal. Történt ugyanis, hogy még fél évvel ezelőtt szegény Marcell egyik éjjel semmit nem aludt, csak nyűglődött és vakarózott. Reggel vettem észre, hogy tele van csípésekkel. Nekiláttunk kutatni a házban, a neten, hogy mi is ez az állat, és megállapítottuk, hogy a jelek alapján bolha lehet. No de mi a megoldás? Ugye komoly kémiai hadviselésről nem lehet szó, hisz szeretném ha gyerekek egészségesen nőnének fel, mi a bánatért akarunk bionövényeket meg hagytuk el a vegyszereket... Szóval az első a nagytakarítás, mivel tél volt szivacsok pokrócok kifagyasztása és beszereztük a fegyvert, amely Bio Kill névre hallgat. Hát segített, azok a dögök eltűntek. De sajnos a bolha szapora fajta, és időnként fel-fel bukkan. És a fagyasztáson kívül minden herce-hurca kezdődik elölről. Bár azóta bátrabban használjuk a Bio Killt, a kutyát is ezzel kezeljük.

Hát igen, mindenféle állattal küzdünk. Most a faodvasító, más néven lóhangya van terítéken. Tavaly, nem sokkal a beköltözésünk után kezdtek betörni a házba. Egyik este film nézés közben halottam, hogy valami kaparászik, gondoltam, egér biztos a falba beköltöztek, hisz rég nem lakták a házat emberek. De a nagy lótúrót! Ez a jó kis amerikában őshonos faj próbálkozott. Szabályosan zajos volt ahogy a padlószőnyeg alatti hungarocellt rágták! Rémisztő is volt, mert ezek azért másfél centisre is megnőnek. Ellenük már komoly hadviselés kellett, mert mint a nevük is elárulja, odvasítanak, mindent. Most a garázs gerendáit, mert kivágtunk egy akácfát, ami valószínűleg az otthonuk volt. Egyébként még a tyúkok is félnek tőlük, ők sem pusztítják. Még nincs megoldás erre, de majd csak messzebbre költöztethetjük őket valahogy.

Szóval a nehéz hétre visszatérve, Marcell ismét nem alszik, aki ismeri, tudja, hogy ez nem olyan meglepő, de azért nála is eljött a 2 éves kor, és nála is beigazolódott, hogy a gyerkőcöknek ilyentájt van egy váltása alvás tekintetében, mármint, hogy a felnőttekhez hasonlóan képesek átaludni az éjszakát. Őt szeretik legjobban a vérszívók.

Meg leszüreteltük a cseresznyét és a meggyet, főztünk lekvárt szörpöt. Finomak lettek, de sok meló volt vele,így természetesen sok egyéb teendőmmel elmaradtam, amiket most pótolgatok.

 

Vendel egyre többször meglep. Egyrészt a gondolataival, a frappáns válaszaival, amik néha megnehezítik az eltökélt szülői szigort, hisz röhögésben kitörve nehéz dorgálni. Egyik eset, mikor az öccsét minden ok nélkül képen törölte. Sokat kakaskodnak, egyszer az egyik, másszor a másik kezdi de van mikor eldurvulnak. Szóval az elcsattant pofon után megkérdeztem, hogy üthette meg ennyire az öccsét, mire ő teljesen higgadtan:„erővel”. Másrészt, hogy mennyi mindent ért. Olvastam neki fabulát. Az akadt a kezembe. Nem tudtam mennyit fog megérteni belőle, pláne, hogy az ágyban mellettem csak matatott, elvolt, de visszakérdeztem, hogy tudja-e miről szólt a mese. Nem vártam el, hogy a konklúziót is értse, szerintem nem is értette, hisz ez felnőtteknek szóló mese, de amit értett, azt elmesélte, és az idegen kifejezéseket behelyettesítette a saját szavaival. Leesett az állam. No még ezek után adjam oviba, hogy elrontsák! Bár még nem értesítettek, hogy vették a lapot a felmentésről. Hamarosan ennek is utána kell járni. Ja, mert mi is az otthonoktatás mellett döntöttünk. Bár asszem már akkor, amikor a Vendel még pocakban volt. Olvastam egy jó keresztény könyvet, abban írtak arról miért is jó ez, és aztán találkoztunk is olyan családdal, akiknél már működik, igazán példaértékűek ők. No meg a tanyasi lét is efelé terel bennünket.

 

Nagyon büszke vagyok édesanyámra. Sok minden miatt, hisz amit tudok, azt leginkább tőle tudom. Gondolok itt a főzés, tésztagyúrás háziasszonyi dolgok területére, meg arra miként kell jól szeretni a gyerekeinket, de most Krisztus útján halad. Nehéz napokat élt meg a közelmúltban (elmúlt 3 évben), elvesztette a vállalkozását, kiderült, hogy epilepsziája van, súlyos rohamai voltak, rátaláltak egy agyi cisztára, ami kicsi gyerek kora óta meg van, de ez mentette meg az életét, hisz az agyi erei közt voltak olyan elvékonyodások, amik agyvérzést okozhattak volna, és végül okoztak is, de a vér a cisztába ömlött. Az orvosok majd egy évig halasztgattak egy sügős életmentő, agyi műtétet nála, mikor észbekaptak, hogy meg is hallhatott volna közben. Szóval Isten nagyon vigyázott rá, és pár hónapja, mikor az életmentő agyi műtéteken túl volt, kiderült, hogy nyirokcsomó daganata van. Most emiatt kap sugárkezelést. De még mielőtt valaki sajnálni kezdené, inkább forduljon szívében Jézus felé. Mit tesz a kórházban édesanyám? Derűt visz az embereknek, reményt, hogy Isten jó és képes gyógyítani. Ő ezt a rákos embereknek és sokat látott orvosainak hirdeti! Ő, aki Kárpátaljáról alig 19 évesen egy gyerekkel nagy nehezen édesapámhoz költözött, mert miután összeházasodtak, nem költözhettek össze, hisz anyukám akkor még szovjet állampolgár volt, és majd 9 hónapot kellett várnia a letelepedési engedélyre (pedig magyar volt, magyar férjjel)! Sok nehézségen ment keresztül, és nem volt sosem az a templomba járó, keveset mutatott hitéből, de most már tudom, hogy mekkora van neki, és hogy Jézus a legnehezebb időben a leginkább közelinek érezteti magát! És jó látni, hallani, hogy édesanyám időnként kesergő hangját, világszemléletét miként gyógyítja, kenegeti olajjal Jézus! Hogy miközben reményt hirdet másoknak, ő is reménnyel itatódik át! Dicsőség Jézusnak! Sok erőt ad nekem is!

Megosztás a facebookon