Itt a tavasz, száll a ....

...kakukk fészkére! No nem is, az fura lenne. De bizony vannak fészekrakó madárkák, és nem csak a mi kacsáink. (a kakukknak nincs saját fészke, amiben költene, bár lehet sajátjának tekinti a másét, hmm nem vagyok kakukketológus).

Fészekről jut eszembe. A napokban hallottam a borókánkon fészkelő balkáni gerlét kotlani. Van egy jellegzetes hangja ennek. Milyen szép ugye? Új élet, fiókák...csakhogy két nappal korábban láttam megözvegyülésének tragikus jelenetét. Egy kisebb ragadozó madár csapott le párjára, és fogyasztotta el. Talán sólyom volt, de sötétedett már így nem igazán láttam. Nincs ebben semmi különös, csak nekünk ma emberének, aki a netről jobban ismeri az állatokat, és azok életét.

Ki készül a Húsvétra? Lelkileg is testileg is, konyhaművészetileg is? Pártügyileg is? Sajnos ez az április 8-i dátum a magyar lakosság számára sokkal lényegesebb, mint a közelgő fontos esemény. Igaz, választások nincsenek minden évben. És az az unalmas ünnepi "hóbelebanc" úgy is már megszokott, nem változtata semmin...vagy mégis?

Sajnos nem élem meg a felkészülést oly módon, ahogy szeretném,vagy elvárnám magamtól. El kell fogadnom, hogy az Atya, most más utakon közelít a szívemhez. Mert, igen minden nap részt vennék egy-egy liturgián, több időt töltenák szívem szerint Krisztus körül, de talán csak az elképzeléseim gyengék és szűkösek. Az én szolgálatom most máshol van. Itthon, a családom körében. Kicsit ez olyan, mint mikor a költők szerelmesek a szerelembe.

Viszont az felháborít, hogy a Nagyhét beszennyeződik! Nem helyénvaló most ez ami zajlik. Legalább mi keresztények tegyük félre a dolgot, és ha a közösségi médián provokálnak, akkor is Krisztust válasszuk. Vagy tegyük fel a kérdést, hogy az valóban Isten dicsőségére szolgál-e, ha egy-egy pártot, személyt oltalmam alá veszek, a másikat meg ócsárolom? Még jó, hogy éljeneztünk pálmaágakkal a királyunknak...vagy mi.

Készítettünk a finomat az ünnepi asztalunkra. Füstöltünk sok-sok sonkát (elsőt is hátsót is) és olyan jó erőben voltam, hogy egyszerre behordtam a füstölőből legalább 11-et belőle. Ja, igen kacsasonkát készítettünk, meg mellet, és szárnyat is. Nem részletezem, de nem csupán azért különleges, mert nem sertés, hanem az íze ...szóval ez most összejött.

 

jelentkezünk

Elérkezett 2018, újabb év a Papp tanyán. A helyiek lassan a dűlőt is átkeresztelik Pap dűlőre, hisz velünk együtt sorban vagy négy tanya Pap nevű tulajdonában van.

Hogy mi az oka ennek a sok képnek? Volt pár nap, amikor a netszolgáltatónk ajándékba adott némi korlátlan netezést, így ezt kihasználva töltögettem fel azt a pár képet. És igen, végre rólam is van egy, tanyatrógerben.

Sikeresnek tartjuk előző évünket, és most is jól kezdtünk. Már növöget a bocikánk, amit igen jó áron kaptunk. Minden helyi óvva intett minket, hogy ne vegyünk borjút, mert csak a pénzt viszi és túl sok a gond vele, meg minek is akarunk tehenet stb. Szóval megint csak hülyének néznek minket, pláne, hogy hivatalos fülszámos jószág. Nehéz elmagyarázni a régi parasztnak, hogy néha jó más utat választani. Azon is kiakad mindenki, hogy nem istállóban tartjuk. Van egy jó kis szélvédett építmény neki, jól bealmolva. Boldogan el van, hisz már egy nagy darab földön legelészhet. Mi más utat járunk, sokat nyom a latba, hogy használjuk a tudományt a leírt tudásanyagot, beépítve a régiek tapasztalatait.

Lehet, most páran megköveznének, de nem szeretem a romantikus múltba révedést. Sokan úgy gondolják, hogy a régi kor parasztjai mindent mindig jól csináltak. Hát nem. Pontosabban nagyon sok jó megfigyelésük volt, sok problémát jól oldottak meg, de sajnos sok babonát és rossz szokást hagyományoztak át, ami bizony mind a mai napig él.

Írjak példát? Hát a hulladék kezelése. Réges rég a hulladékot viszonylag könnyen eltüntették, hisz szerves dolgokról lévén szó, nem igazán okoztak nagy gondot. De mióta fémötvözetek és a műanyag napi használati eszköz, azóta gondok vannak. Mert mit csinálnak? Elásnak és elégetnek mindent. Mindent. Rossz kanapét, fóliát, gumit stb. Ami nem ég el, az megy a földjük eldugott részébe, és elássák, Vagy csatornaát töltenek fel vele.

Ha kell, ha nem forgatják a talajt, trágyáznak. Hiába a szerves trágya, az önmagában nem elég. És lehetetlen ráébreszteni őket, hogy lehet élővé tenni azt a talajt, amit sok-sok éve elrontottak. Mindegy. A lényeg, hogy ebben is a árral szemben úszunk, pláne ha még azt is benyögjük, hogy mi minden Istenbe vetett bizalommal próbálunk tenni.

A gyerekek dolgozgatnak, Vannak komoly kinti munkáik, mint a kondáskodás, nyulak etetése, fa  hordása stb. Ezért cserébe matricát kapnak, és fizetést. Motiválás nélkül csak ökörködnének kinn. Nemrég csináltak katapultot, Marcell kilőtt egy téglát egy deszkára ugorva, amit libikókaként raktak egy téglára. Valószínüleg Vendel volt az értelmi szerző, de ismét láthattuk, hogy mi kevesek vagyunk a gyerekek neveléséhez magyon is kellenek a mennyei segítők.

adott szó...

Eljött a december, itt a tél. Volt már hóemberünk, de kifáradt hamar, volt pici hócsata és bicajozás havazásban. Ez nekünk ritka élmény, hisz felénk még az országos átlagnál is kevesebb hó esik. De a gyerekek nagyon élvezték. Bár amilyen kreatívak szinte bármilyen időben feltalálják magukat kint is és bent is. Ma csakúgy önszorgalmúlag felseperték a konyhát és a szobájukat. Nem kértem, de a három legny fogott egy-egy méretükre szabott seprűt, a legkisebb lapátot és közösen összefogva dolgoztak. És alaposak voltak.

Adott szó. ez számomra a tanyasi lét egyik ajándéka, mikor becsületed van egy idegen ember szemében. Már túl vagyunk több állat és használati eszköz adásvételén, emiatt sok-sok emberrel megismerkedhettünk. És volt egy-két nagyobb érték, mint a lovaskocsi. Az 100 000 Forintunkba került és egy fiatal gazdával köttetett az üzlet. Adtunk neki előleget és kértük, hogy szállítsa hozzánk, mert nem tudtuk volna megoldani. Amikorra ígérte, ott volt. Leléphetett volna a pénzzel, de nem tette, hisz kezet ráztunk. A srác lehetett vagy 28 éves, vagy még annyi sem, de komoly traktoros munkákat végez. Elképedtem, hogy vannak azok az elméletileg értelmiségi tanult, vagy tanulásban lévő vele egyidős fiatalok, akik keresik az élet értelmét elmélázva, vagy a nihilnek átadva magukat, és itt egy fiatal aki megfogja a dolgok végét, nem büdös neki a munka és mellette tanulni  új, hasznos dolgokat (természetesen beszélgettünk vele) és van élettapasztalata, ebből eredő bölcsessége is. Hát igen, a munka nemesíti a szellemet. És szerintem, egy férfinek meg igazán jó, ha úgy teljes fizikumát belevetheti abba, amit csinál.

Egyébként egyre több az ilyen tapasztalatunk, hogy csak telefonon lebeszélünk valamit, és megismerve személyesen is a másikat, ilyen csodákat élhetünk meg. Nem kell mindig az a rideg papír, elég, hogy tisztelem a másikat és nem akarnék neki rosszat. Másrészt azért minden ilyen komolyabb döntésünket Isten elé visszük, hogy segítsen rájönni miként is hozhatunk jó döntést. Eddig bevált, és minden helyzetben a Szentlélek vezetett és a józan emberi eszünk meglátta a lehetőséget, vagy a buktatót. Egyébként, én hiszem, hogy ha van lehetőség, amitől elbuktunk, az leginkább a Gondviselés ajándéka.

Új dolog, hogy van két mangalica malacunk és sikerült venni egy jersey üszőt (fiatal, elletlen nőivarú szavasmarha). Az utóbbi Karácsony után érkezik, és ha minden jól megy két év múlva már lehet, saját tehenünk tejét fogyaszthatjuk. Azért ezt a fajtát választottuk, mert utánaolvasva a marha lehetőségeknek, ez passzol leginkább a mi háztáji elképzeléseinkbe. Szerettünk volna kárpáti borzderest, de az min. kétszeres áron szerezhető be.

A gyerekek ovisok, de nem járnak. Úgy döntöttek, hogy jobb nekik itthon. Mi meg adogatjuk le az igazolásokat, és csak ámulunk rajtuk, hogy mennyit fejlődnk napról napra. A Vendel már képességeit tekintve iskolaérett. De be nem engedném az iskolába, mert olyan csodálatos a személyisége, hogy ezen a tömegoktatás csak rontana. Sajátos logikával, és megoldási lehetőségekkel esik neki egy-egy feladat megoldásának, amiben itthon szabadságot kap (ahogy a másik kettő is,de ők még nem érettek az iskolára), és olyan mély gazdag belső világa van, amit felnőttek valóban irigyelhetnek. Képes rácsodálkozni, áhitattal nézni hosszú percekig egy naplementét, vagy a napfény játékát a tájon. Ez a tulajdonsága viszont sebezhetővé teszi az olyan kemény kortársak előtt, akik ezt nem értik. Mikor már elég nagy lesz, képes lesz magát megvédeni. De addig mi harcolunk helyettük, és a harc eszközeit megpróbáljuk a kezükhöz szoktatani, majd nekik átadni.

A másik két gyerkőcnek is szépen rajzolódik a személyisége, és ahogy az lenni szokott, mind más és más. Csodálatos, hogy velük lehetek nap, mint nap és csak megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy sok gyermek csak napi másfél órát tölt ébren a szüleivel, mert azok dolgoznak, a gyermek pedig egész nap oviban, vagy iskolában van.

Igen, mi anyagilag szegénynek mondhatók vagyunk (bár van mit ennünk, innunk, van fedél a fejünk felett és van ruhánk és még a számlákat is be tudjuk fizetni), a házunk komfort nélküli, de van fűtésünk és sok olyan munkát végzünk, amiért senki egy garast nem fog sose fizetni, de mégis olyan gazdagok vagyunk, amit nem tudok szavakkal leírni. Mi igyekszünk megfogadni az idősebbek tanácsát, hogy ne rohanj, légy együtt a gyermekeddel, a család a legfontosabb stb. és ez így van jól.

De a legfontosabb, hogy igyekszünk Isten számunkra kijelölt útján haladni. És igen az élet rózsája több töviset terem, mint virágot, de ha egyszer virágzik az ilyen élet, azt mindenki megcsodálja.

Ami elromolhat, az el is romlik

Tönkre ment a fagyasztónk. Volt egy régi fagyasztószekrényünk, még édesanyáméktól örököltük. Jó kis gép volt,de már vagy 20 éves. Eddig szolgált. Már a nyáron jelezte, hogy nincs jól, de reménykedtünk, hogy a sürgős munkák végéig kihúzza. Hát nem, bár nálunk ennek az időpontját megtalálni... Szóval pár napunk most rámegy, hogy a fél kecske, néhány baromfi és sok-sok zöldség más módon elraktározódjon. Eredetileg is ez volt a tervünk, lassan kiiktatni ezt a nagy áramfogyasztót, de most kicsit kellemetlenebb. De azért hálásak vagyunk, hogy mindez nem nyár közepén történt.

A húsokat Zoli lesózta, hamarosan kisütjük és zsírban eltesszük. A Babot, borsót, kukoricát kidunsztolva üvegekben a kamrába rakjuk.

Mindez most csak azért macera, mert Zoli vet és arat. A kukoricánkat le kéne szedni, meg a napraforgót is, amin jelenleg szajkókat, szarkákat és egyéb madarakat hízlalunk. De azért előnye is van a madárseregnek. Ezek az állatok ilyenkor ugyan gyűjtögetnek, de az év többi részén kártevőket pusztítanak. Vegyük pl. a verebet. Bár sok magunkat elviszi, hiába jelent megy a gyapjas lepke hernyója az eperfánkon, azt a sok kicsi madár szépen behabzsolta. Ugyanígy a kert többi részén dolgoznak a rigók, cinkék, küllők, és más harkályok. Rengeteg gyíkunk van. Bár igen gazos volt a konyhakertünk, mégis ez a pici ökoszisztéma egyensúlyban tartotta. Volt levéltetű, de rengeteg katica is (HÉTPETTYES!!).

Volt poloska is, de nem annyi, mint máskor. Egyedül a zöld cserebogár okozott jelentős kárt, de talán arra is hatással lesznek a féregtúró madarak és a sünök.

A fonalféreg jelen van, hisz homok, szereti. Ebből kifolyólag nem lett osztályelső a gyökérzöldségünk.

Jó isten tenyerén élni. A szomszédoktól mindig kapunk ezt-azt. Hol paprikát, hol répát, hol krumplit, hol káposztát stb. Nem sokat, de annyit egyszerre, hogy volt mit télire eltenni.

Zoli éppen alakort vet. Ősbúza a másik neve. Több ezer éves, nem változtattak rajta semmit. Ebből nemesítették a történelem során a többi, jelenleg ismert búzát. Nem flancból szereztük be nagy nehezen a vetőmagot, hanem mert van egy két hektáros területünk, ami nagyon gyenge föld. Fel kéne javítani, de úgy kell beművelnünk, hogy a gyomok ne okozzanak gondot. Sok minden szóbakerült, és az alakor mellett döntöttünk. Rendkívül erős gyomelnyomó, és kifejezetten a gyenge földbe való. Erős földben eldől, arathatatlan lesz.

Mivel drágább lett a mag, mint eredetileg számoltunk vele, ezért nem jöhetett szóba, hogy traktoros segítségével vetessük el és tárcsáztassuk be. Így Zoli naponta kb. háromezer négyzetméter bevet, rotakapával bedolgoz, vashengerrel lesimít. Nem kis meló a bokáig süppedő homokban, a 60 km-e széllel.

Ami megint csak áldás, hogy a magot olyanoktól vettük, akik a talajmegújításban pár évvel előttünk járnak, így tudást is szereztünk, jó kapcsolatot és egy 3 dl-es pohárnyi tönkét és tönkölyt felszaporításra. (utobbihoz is nehéz hozzájutni).

Tegnap főztem spagettit. Most egy része bolti volt (hú és tészta), mert a befőzés miatt nem lett volna időnk darálni és gyúrni. Najó a só is és a bors is bolti, meg a fokhagyma és a hagyma...no a lényeg, hogy azért sok része teljesen saját és a legfontosabb a gomba. Főzök és eszembe jut, hogy kimehetnék egy kis friss gombáért. Mert pár napja a gyerekekkel a kis tanya körüli sétánkon felfedeztük, hogy az egyik tönkön van kései laska és igen fiatalok. Nem tudom elmondani emennyire jó érzés, mikor csak kimegy az ember az alapanyagokért! Ilyen volt tavaly télen is, mikor a gyerekek köhögtek, én meg csak kimentem és szedtem a lándzsás utifüvet. Vagy tavasszal a turbolya stb...

a gyerekek nagyon sokat tanulnak mellettünk. Most a gombaszeszon idején javarészt a gombákról okosodunk. Találunk néhányat, beazonosítjuk együtt és örömködünk. A drágák leszedik játékból főzőcskéznek (van eszük, nem ennék meg), vagy tintát csinálnak a tintagombábol, és csináltak egy saját kis gombakertet apró csiperkéből. Rendkívül önállóak, és értik érzik a természetet, a termesztést. Akkora előnyben vannak hozzánk képest, hogy csak lesek.

A lovunkaz egyik kedvencük, de nekünk is. Nagy haszna van mert legel, még a nádat is és trágyáz. Időnként jelez, mikor a kutyák süketet játszanak és békésen tűr. Segít ha nagy tömeg megmozgatás van. A minap egy kullancsot szedtem ki a szempillái közül. Nem zavarta, hogy a szemében turkálok. A Tádé segít neki a böglyöket lecsapkodni, de azt ugye mindenki érzi, hogy milyen egy másfél éves mozgáskoordinációja. Odacsap neki, hol a képére, hol a szemébe. De Csillag nem veszi zokon. Ha éppen velünk akar lenni semmi nem zavarja.

 

 

40 fok árnyékban

Húh, de meleg van. Ki hogy bírja? Aszfalt mellett 70 fokban? Öltönyben a bankban? És Te Jézus, vajon miként bírtad? Szomjas voltál-e? Fáradt, s kimerült voltál-e?

Hálát adok Jézus a melegért! Hálát, hogy sokan szenvedhetünk! Hálát adok, hogy feladatainkat, szolgálatainkat még ekkor  is el kell jól lássuk! Köszönöm, hogy ebben a szenvedésben megízlelhetem milyen nagyon szomjas is vagy, hogy milyen szomjazni szíveink után! Hogy sóvárogva várhatjuk a felfrissülést, és végiggondolhatjuk milyen is Rád vágyni ennyire szomjazón. Köszönöm, hogy ennyire forrón szeretsz, és ezt a az egész lényünkben átélhetjük ezekben a napokban. Amikor annyira forrón izzik a levegő, hogy tüzek gyulladnak!

Kérlek Isten Szent Lelke! Gyújts tüzet szíveinkben is, hogy buzgón sóvárogjunk Jézus után! Hogy felismerjük Őt, még most is!

Hála Neked a kellemetlenségekért! Ámen

nyár...

Hát lassan évszakonként egyszer jutok addig, hogy pötyögjek valamit. Még jó, hogy nem ebből akarok megélni!:)

Sokat gondolkodtam mit is érdemes leírni, hisz bár elvonultan élnünk, igen sok minden zajlik, csak kapkodjuk a fejünk.

A kukoricát alig elvetettük, már küzdöttünk a gazzal. Hát igen, ahogyan a dal ismondja "sárga kukoricaszár jaj, de sokszor kapálatlan maradtál..." a mienk is szép sárga, mert nem lett megkapálva és a gyom elszívta előle a vizet. De hát így van ez, ha egy ember csinálja, és mellettte még vízszerelő meg állatgondozó, meg kőműves meg stb. De ami fontos, hogy rengeteget tanultunk ebből. Szerintem, aki otthon látta milyen is a kukorica termesztése, még az sem tanul ennyit. Azért csemege bőven lesz, és a takarmány sem lesz olyan vészes ha 15.éig kibírja zölden a szára.

a veteményesünk gyönyörű lett, bőven ellát bennünket, de tudni kell, hogy nem egyszer eszünk tököt, tökkel ésdesszertnek is tökös süti készül. Van sok,finom mézédes dinnyénk, meg paradicsom, meg paprika, meg répa, meg krumpli, mák...Zoli ügyesen gondozza, és Isten megáldja.

A kacsák szépen szaporodtak,a tyúkjaink kevésbé, ezért hát megpróbáltuk kacsákkal kikölteni a tyúkok tojásait. Nem sikerült. A helyiek szerint nem lehet, de nálunk volt már rá példa, hogy kacsa alatt csibe is kelt, nem csupán kiskacsa.

A kecskénk beteg. Ha minden igaz sajtos nyirokcsomó gyulladása van, ami elméletileg már az elhullását okozta, gyakorlatilag még él, de mastitisa (tőgygyulladása) is lett, és a klinikai tünetei erősödnek. Valószínűleg vágás lesz belőle, de akkor a ló mellé új legelőtárs kéne, meg valami új tejelőállító. Viszont, ez a betegség gennyes váladékkal ürül, fertőz, ezért lehet nem jó újabb kecskét venni. Majd rágódunk mlg ezen. Vagy rajta...hihi

A nyulak közt volt két beteg, fülrühesség végzett velük, illetve a késünk mert úgy döntöttünk inkább vágjuk, mint kezelgetjük, ami vagy sikerül vagy nem, majd csak lesoványodva lehetne vágni. Inkáb megettük ducin őket. Sajnos pár alomnyi nyúlfióka is elpusztult. Most van három fiatalt, három kicsi és egy anya. Apa nyulat kell majd beszereznünk.

Haladgatunk a talajmegújítással, de még nemhogy az elején, hanem a nulla előtt állunk valahol. De öröm nekünk, hogy három helyi szinten nagy gazda is átállni készül erre a módra. Ők már hozzánk képest öregek, igen sokat tudnak a földjeik megmúveléséről és rendkívül készségesen segítenek.

Nem olyan rég olvastam a facén egy megjegyzést a "kínai minőségű cuccokról". Nekünk van egy érdekes tapasztalatunk. Ami láncfűrészeink vannak, mind kínai termékek. Tény, hogy európában szerelték össze, de az alaktrészei kínaiak. Azt tanultuk meg, hogy ha tudjuk mire kell nekünk egy gép, bátran bele lehet nyúlni a legolcsóbba. Miért? Talán jobb, mint a Stihl? Nem, és nem isbírja addig. De! Olcsó a bütykölése és az alkatrész hozzá. Igaz van a nagy márkáknak is szervize, de ha alkatrész gond van hát... jó mélyre kell nyúlni a pénztárcába. Az egyik láncosunk már öt éve nyúzva van, nem is kicsit. Persze nem annyira, mint egy favágónak, mégis jól megy, csak gyakran kell szerelni. Eddig, kb 30 ezer forintunkba került. No mennyi is egy Stihl? És legkorábban 5 éven belül bbizony azt is szerelni kell, ha más nem gyertyát cserélni és mint már írtam jóval drágább az alkatrésze.

Szóval tudni kell mit akarunk, utánanézni, és mérlegelni, hogy a drágát, jót valóban kihasználom-e. Mert az, hogy melyik gép jó igencsak viszonylagos. Ha fakitermelő lennék, és szükséges lenne, hogy a gépem sok üzemórán át megbízhatóan, kiegyensúlyozottan menjen, kéne egy jó márka, de háztájiban nem hiszem.

És megoldjuk jól a tanyasi életet autó nélkül. Nagy segítség a bringa és az utánfutó, de végre én is szabadon mozoghatok. Nekem ugyanis nincs jogsim, így ha utaznom kellett Zoli is kellett hozzá. És ugyan a homokon nem tudunk menni, mert az autók és a szárasság miatt bokáig ér a folyós homok, de kerülővel könnyen letekerhető a 16 km akár 50 kilónyi csomaggal is. Istennek hála Ásotthalom igen gazdag fákban, így szinte végig árnyékban halad az ember. És új ismerettségre tehet szert, ami autóval nem jöhetne össze.

Volt egy szörnyű élményünk az áramszolgáltatóval. Magasfeszültségű vezetékek haladnak el a telkünk és a dűlőutunk között. Ezt az áramszolgáltatónak tisztán kell tartania. Egy hónapja még két, két és fél méteres fák sűrűje volt ott. Aztán egy nap jött egymodern traktor egy nagy hengerrel és letarolta az összes fát. Mint mikor arat egy kombájn. Borzalmas volt nézni a pusztítást. Volt a fák között néhány combnyi vastag fa is, meg sem kottyant neki. Minden pusztult, se fák, se madarak, se gyíkok stb. Én egy sort pityreregtem értük, morogtam, hogy miért kellett és nem tudtak volna minket értesíteni, de belenyugodtam, hisz a közmű a közé és annak az érdekét kell nézni. Bár szerintem lehetett volna kevésbé pusztító megoldás is.

Amit minden évben tervezek, de csak ritkán jön össze, hogy feltérképezzem kicsiny földünk növényzetét, majd állatvilágát. a növényeket lassan-lassan tanulgatom és a gyerekeknek átadom ezt a tudást. A Vendel már felismer5-6 féle fát a leveléről. És kisebb mezei virágokat. Nagy a tudásszomjuk, nagyon sok mindennek kell utánajárnunk. És sokat segítenek, már ha értelmes munka, no és ha jutalomgyolyó jár érte.

De azért maradnak eleven legények, akiknek majdnem sikerült a macskát kinyírni, mert állítólag a tetőre akart repülni. Drága Marcell, meg miután elmondtam neki, hogy milyen baj lehetett volna belőle, tiszta gyermeki őszinteséggel válaszolt, hogy ő nem tudta, hogy ilyen baj lehet belőle. Olyan néha mint "Marcelino Kenyér és Bor" (aki látta a filmet az tudja). És olyan jó, hogy már mindnek az egyedisége gazdagítja a család sokszínűségét!