esotanc parasztmodiban

"Csupán egy érdekes észrevételt szeretnék megosztani az idei évről:

MINDEN alkalommal, amikor szénának valót kaszáltam, a kaszálás után jött rá valamennyi eső! Hát jobb, mint valami esőtánc. A pláne, hogy mindig olyankor kaszálok, amikor a meteorológiai előrejelzések (többet is megnézek) a következő napokban TELJES CSAPADÉKMENTESSÉGET jeleznek. (A meteorológiai szolgáltatások - ezek szerint - valahogy ránk nem vonatkoznak, pontosabban ezen szolgáltatások sem.)" Zoli

Még mielőtt kialakuló babonáinkról kezdenénk tárgyalni, leírnám, hogy Zoli megkezdte a bejegyzés írását, de sajna nem fejezhette be. Óh, semmi különös nem történt, csak a napi teendőink.

Időnként kellő humorral kell megélnünk a napjainkat, mert különben igen savanyúan kelnénk, feküdnénk.

Számadást tartottunk az évünkről, miután egy pár gazda megkérdezte, hogy mit termeltünk az idén. Sosem tudom, hogy ezt miként kezeljem jól, mert erre csak az a válaszom, hogy szentet. Igen, a kicsi József az idei termésünk, ami több bármilyen földi gazdagságot adó kincsnél.

Ha aföldmíveléses dolgainkat nézzük, szerintem nem állunk rosszul. Éhen nem haltunk, meg nem fagytunk és az állatok sem panaszkodnak, tehát a bárányok hallgatnak...meg a kecskék is. Egyrészt jó muzulmánok, megtanultak kussolni (aki látta a Zsoldoskatona c. filmet az érti, aki nem az meg nézze meg :)), másrészt megettük az egyiket, mert beteg volt. hjaj, azért időnként kitűnik, hogy szeretem a filmeket...

Hogy a konkrétumokat nézzük: vetettünk alakort, úgy a magunk módján. Ugyebár a vetőmagokat megfelelően előkészített földbe kell, megfelelő módon elvetni. Hát erre nem volt pénzünk, így Zoli rotakapával készítette elő a közel 1 hektáros földet, kézzel szórta ki a magot, majd rotával dolgozta be. Sok-sok kemény munka, drága vetőmag és...szóval mulcs anyag lett belőle, és az évelőrozsból is. Gyenge ott a földünk, lesz belőle gyepünk, legelőnk.

Zoli nagyon szép kis kör veteményest csinált. Lett sok hagymánk, amit eltettünk, paprikánk, de eltenni nem tudtunk belőle. Ám a borsó nem jött össze, se a répa, petrezselyem, paradicsom, uborka, tök, sárga dinnye (mindet elvitte ilyen-olyan betegség, amit vegyszerrel kivédhettünk volna, de szeretnénk anélkül élni. Mások tapasztalataiból azt olvassuk, hogy kb. 5 év alatt áll át egy fajta öngyógyításra a kert. Ez nem valami new age-es maszlag, hanem mint minden élő közösségnek, ennek is van védekező rendszere.) Ettünk sok finom, meg tudatlanságunkból fakadóan sok savanyú szedret, és rothasztottunk málnát, mert nem jutottunk a teljes szüretig. Viszont a batáta jól termett ismét.

De idén végre lettek virágaink! gyönyörűen virágzanak a büdöskék, őszi rózsák, napraforgók, édes kömények, kukackák, hajnalkák, kasvirágok, levendula (volt nárcisz, jácint, nefelejcs, árvácska, liliom, írisz, kardvirág és a sok-sok mezei szépség). Bár negatívum a büdöskének, hogy nagyon csalja a lepkéket, amik a mellette lévő paprikákra petéztek, és hízlalták benne a hernyóikat.

Volt cseresznyénk, de nem sok, meggy viszont bőven termett. Az almánk szépen indult, Zolinak végre sikerült termőre metszeni (ezt is megtanulta), de sajnos beteg lett. Így abból sem ehetünk.

Az állatainkból fizettük Istennek a tizedet, a kacsákat szépen elhordták a rókák. Vettünk csibéket,állományfrissítés gyanánt, jó áron. De nem igazán tudták mit tegyenek szabadságukkal, így az öngyilkos lemmingek módjára, túl közeli barátságot kötöttek a mindent eltüntető disznóinkkal (még azért nem Blöff-be illő szereplők-ismét egy filmes közhely :)-) és Szárnyas Fejvadászokkal...(jó jó ígérem több ilyen béna poént nem sütök el!) sólymokkal, és egyéb ragadozókkal.

A nyúl állomány felszámolódott az ötéves terv szerint, ami nem létezik. Teljesen leromlott az állomány, nem sikerültek az utódok, így a maradékot megettük. Pár év múlva talán lesznek újra.

A tehenünk még lányka, bár már megérett az anyaságra, de szakemberhez még nem jutottunk el.

Szóval ma kezdődik az új év. Elvetjük a tritikálét. A vetőmag vásárlásából is egy komoly tanulság kerekedett ki. Ott kezdődik a történet, hogy az előző évi napraforgó és kukorica szára májusban még kinn virított a gazzal a szántón. Képzelhetitek, azok a gazdák, akik gondosan minden évben beszántják, sivataggá alkotva a földjüket, miként nézhettek a mienkre. No meg ránk. Vakarták a fejüket, hogy hát mi lesz itt, mi meg lezúzattuk az egészet. Lényegét tekintve le lett kaszálva, és a kaszálék mulcsként rajta maradt. Majd pár hete betárcsáztattuk. És a traktoros csak ámult, hogy milyen vizes maradt a földünk.

Hát ennyit jelent, hogy van növényzet a talajon. Ez még nem a talajmegújítás, csak egy suta saját kivitelezés, de már ennek is van eredménye.

Hogy gondolatomat ne felejtsem, megtanultuk, hogy nekünk pici senki, műanyagparaszt földmívelkedőknek, nem kell a nagyok játékába beleszólnunk. Történt ugyanis, hogy egy naaaaagy, neves gabona nemesítéssel foglalkozó cégtől rendeltük meg a 250 kg vetőmagot. Komoly (ezt most olvasd mély, professzori hangon) előszerződést kötöttünk telefonon, anyámkínja minden volt benn, és egy ígéret, hogy mikor hozzák, meg hogy persze kiszállítanak egy ilyen kicsi hangyafingnyi mennyiséget is. Aztán mint a megesett lány csak vártunk, és vártunk. A föld előkészítve, a mag sehol. Sok-sok telefon, ígéret, értetlenkedés, és ígéret, majd eltelt egy hónap, és vettünk mástól, harmad annyiért. Vele megint csak szóban állapodtunk meg, kezet rá dolog és láss csodát, három napon belül itt a gabona. A nagyok asztalan, nem a mienk. Még csak szólni sem tudtunk nekik, hogy már ne is hozzák, mert nem értük utol őket. Na, ha talán kihozzák, akkor visszaküldjük.

Iskola. A Vendel próbaidős. A suli, ahová beírattuk, szuper és közös nevezőként megegyeztünk az igazgatóval, hogy két hónapig bejár, hogy megismerjék egymást a tanítókkal, osztálytársakkal. Ugyanis magántanulóként gond nélkül bejárhat majd órákra. Vendel egy picit kilóg a sorból, de ez akkor is így lenne, ha járt volna oviba. Igazi szemlélődő, és borzasztóan lassú, de eszméletlenül alapos. Nagyon eszes fiú, aki nagyon érzékeny is. És korához képest nagyon jól ismeri magát, a korlátait, képességeit és hogy hol a helye egy ilyen közösségben. Számomra hihetetlen, hogy milyen stabilan önmaga. Azt látom, hogy igenis sok értelme van annak, ha az ovis korú gyermek otthon lehet, és a családban cseperedhet.

De nekünk ez a suliba járás nagyon megerőltető. Autó nélkül, rossz buszközlekedéssel legalább napi 4 órát vesz el. Zoli napi 4 órával kevesebbet dolgozhat. Ebből egyenesen következik,hogy nekem is sokkal többet kell vállalnom, és a gyerekek meg kevesebbet kapnak belőlünk. Még mindig többet 7 percnél, de sokkal-sokkal kevesebbet mint eddig.

Mi nem erre a rohanásra rendezkedtünk be, érünk lassan, mint a kovász.

És emelem a kalapom azon családok előtt, akiknek ez működik.

Józsiról egy picit írnék. Olyan jól fejlődik, hogy a dévényes és a korai fejlesztős is csak ámul. Ilyen downos babát még nem láttak! Hát nem az én érdemem, hanem Istené. Imában a gyerekekkel kértük, hogy javuljanak az izmai, és majdnem feszesebbek is, mint a normál izomtónus. Tehát nincs itt lazaság! :)

 

 

 

23+23=47

Mesélek két történetet. Ki fedezi fel a különbséget?

Történet1:

Egy péntek tizenharmadikai madárcsicsergős pirkadatkor, mikor a nap sugarai melengetően cirógatták a még szunyókáló harmatgyöngyöket a piszkebokor és társainak levelein, valaki - egy angyal szemű kicsi herceg - útra indult, hogy sok-sok fájdalmas harcon át megláthassa azt a hölgyet, akiért a szíve létezése óta oly szeretettel vert. Tőle telhető legnagyobb hévvel és erővel megnyerte csatáit, és szerető, érte életét is áldozni kész királynője karjaiban pihenhetett meg. A szeretet találkozott a szeretettel.

Történet2:

Hideg volt, nyirkos sötét. Fájdalom, rémület és magány övezte a gyermek születését. PÉNTEK 13. A gyermek fejlődési rendellenesség jeleit mutatta, születése után. Az orvos megkérdezte, az édesanyát, hogy nem tudott-e róla a terhesség alatt, mire az anya nemmel válaszolt. -Miért, tehettem volna valamit?-kérdezte az anya, félve, mert tudta a valódi választ. És igen, a válasz a gyilkosság lett volna. Ez a megoldás, hisz ezt a szürke világot, nem szabad a szeretettel színesíteni, mert még az emberek megismernék Istent.

 

Igen, jól érzed, van köze a két történetnek egymáshoz. És igen, csak másik nézőpont írta le ugyanazt a történetet. Kicsi Józsefünk Down-szindrómával született, és mi ennek nagyon örülünk (tehát az első történet a mienk). A 23 anyai és 23 apai kromoszómája mellé kapott ajándékba Istentől még egy mennyeit. Persze örülnénk neki a ráadás nélkül is. Isten komolyan vett minket. Nem voltam genetikai uh-on, amikor a nyaki redőt vizsgálják. Nem érdekelt minket, és másoknak is mondtuk, hogy akármi is lenne az eredmény, őt mi meg nem öljük.

József egészséges, szépen gyarapodó nyugis legény. Igen gyakran kapcsol át szülőbarát programra, ami így negyedik gyerekünknél nagy ajándék, és ismeretlen, de nagyon jó érzés.

Rendkívüli gyermek, akinek megszámolták a kromoszómáit, sejtről sejtre (no persze nem mindet, csak a levett vérmintában lévőket).

A jelek arra mutatnak, hogy ő egyszerű ember lesz, aki megmutathatja a világnak Isten egyszerűségét. És találó a neve: József.

Szent József után kapta a nevét, mert őt várva, és imádkozva Jézus nevelője, apukája került közel hozzánk. Valahogy a sok név közül leginkább Ő keltette fel érdeklődésünket. Szent József, ahogy tanultuk, igaz ember volt, egyszerű, akinek ugyan nem volt megbecsült munkája, az emberek nem emelték magaslatokba, hiába a származása, mégis a legfőbb feladatot látta el: védte, óvta, vezette szeretett családját. Nem hagyott ránk semmi nagy bölcsességet, viszont megmutatja, hogy rejtetten kicsinyként, a világ szemében megvetettként, csak Istenre figyelve, milyen nagy szentté válhat az ember, mert enged az Atyának, és Jézuson csüng tekintete.

Egyébként Isten tenyerén vagyunk továbbra is, vallom, hogy ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is!

Hát ezzel zárom most soraim, sok-sok dolgot élünk meg, remélem tudok majd mesélni!

 

 

 

Itt a tavasz, száll a ....

...kakukk fészkére! No nem is, az fura lenne. De bizony vannak fészekrakó madárkák, és nem csak a mi kacsáink. (a kakukknak nincs saját fészke, amiben költene, bár lehet sajátjának tekinti a másét, hmm nem vagyok kakukketológus).

Fészekről jut eszembe. A napokban hallottam a borókánkon fészkelő balkáni gerlét kotlani. Van egy jellegzetes hangja ennek. Milyen szép ugye? Új élet, fiókák...csakhogy két nappal korábban láttam megözvegyülésének tragikus jelenetét. Egy kisebb ragadozó madár csapott le párjára, és fogyasztotta el. Talán sólyom volt, de sötétedett már így nem igazán láttam. Nincs ebben semmi különös, csak nekünk ma emberének, aki a netről jobban ismeri az állatokat, és azok életét.

Ki készül a Húsvétra? Lelkileg is testileg is, konyhaművészetileg is? Pártügyileg is? Sajnos ez az április 8-i dátum a magyar lakosság számára sokkal lényegesebb, mint a közelgő fontos esemény. Igaz, választások nincsenek minden évben. És az az unalmas ünnepi "hóbelebanc" úgy is már megszokott, nem változtata semmin...vagy mégis?

Sajnos nem élem meg a felkészülést oly módon, ahogy szeretném,vagy elvárnám magamtól. El kell fogadnom, hogy az Atya, most más utakon közelít a szívemhez. Mert, igen minden nap részt vennék egy-egy liturgián, több időt töltenák szívem szerint Krisztus körül, de talán csak az elképzeléseim gyengék és szűkösek. Az én szolgálatom most máshol van. Itthon, a családom körében. Kicsit ez olyan, mint mikor a költők szerelmesek a szerelembe.

Viszont az felháborít, hogy a Nagyhét beszennyeződik! Nem helyénvaló most ez ami zajlik. Legalább mi keresztények tegyük félre a dolgot, és ha a közösségi médián provokálnak, akkor is Krisztust válasszuk. Vagy tegyük fel a kérdést, hogy az valóban Isten dicsőségére szolgál-e, ha egy-egy pártot, személyt oltalmam alá veszek, a másikat meg ócsárolom? Még jó, hogy éljeneztünk pálmaágakkal a királyunknak...vagy mi.

Készítettünk a finomat az ünnepi asztalunkra. Füstöltünk sok-sok sonkát (elsőt is hátsót is) és olyan jó erőben voltam, hogy egyszerre behordtam a füstölőből legalább 11-et belőle. Ja, igen kacsasonkát készítettünk, meg mellet, és szárnyat is. Nem részletezem, de nem csupán azért különleges, mert nem sertés, hanem az íze ...szóval ez most összejött.

 

jelentkezünk

Elérkezett 2018, újabb év a Papp tanyán. A helyiek lassan a dűlőt is átkeresztelik Pap dűlőre, hisz velünk együtt sorban vagy négy tanya Pap nevű tulajdonában van.

Hogy mi az oka ennek a sok képnek? Volt pár nap, amikor a netszolgáltatónk ajándékba adott némi korlátlan netezést, így ezt kihasználva töltögettem fel azt a pár képet. És igen, végre rólam is van egy, tanyatrógerben.

Sikeresnek tartjuk előző évünket, és most is jól kezdtünk. Már növöget a bocikánk, amit igen jó áron kaptunk. Minden helyi óvva intett minket, hogy ne vegyünk borjút, mert csak a pénzt viszi és túl sok a gond vele, meg minek is akarunk tehenet stb. Szóval megint csak hülyének néznek minket, pláne, hogy hivatalos fülszámos jószág. Nehéz elmagyarázni a régi parasztnak, hogy néha jó más utat választani. Azon is kiakad mindenki, hogy nem istállóban tartjuk. Van egy jó kis szélvédett építmény neki, jól bealmolva. Boldogan el van, hisz már egy nagy darab földön legelészhet. Mi más utat járunk, sokat nyom a latba, hogy használjuk a tudományt a leírt tudásanyagot, beépítve a régiek tapasztalatait.

Lehet, most páran megköveznének, de nem szeretem a romantikus múltba révedést. Sokan úgy gondolják, hogy a régi kor parasztjai mindent mindig jól csináltak. Hát nem. Pontosabban nagyon sok jó megfigyelésük volt, sok problémát jól oldottak meg, de sajnos sok babonát és rossz szokást hagyományoztak át, ami bizony mind a mai napig él.

Írjak példát? Hát a hulladék kezelése. Réges rég a hulladékot viszonylag könnyen eltüntették, hisz szerves dolgokról lévén szó, nem igazán okoztak nagy gondot. De mióta fémötvözetek és a műanyag napi használati eszköz, azóta gondok vannak. Mert mit csinálnak? Elásnak és elégetnek mindent. Mindent. Rossz kanapét, fóliát, gumit stb. Ami nem ég el, az megy a földjük eldugott részébe, és elássák, Vagy csatornaát töltenek fel vele.

Ha kell, ha nem forgatják a talajt, trágyáznak. Hiába a szerves trágya, az önmagában nem elég. És lehetetlen ráébreszteni őket, hogy lehet élővé tenni azt a talajt, amit sok-sok éve elrontottak. Mindegy. A lényeg, hogy ebben is a árral szemben úszunk, pláne ha még azt is benyögjük, hogy mi minden Istenbe vetett bizalommal próbálunk tenni.

A gyerekek dolgozgatnak, Vannak komoly kinti munkáik, mint a kondáskodás, nyulak etetése, fa  hordása stb. Ezért cserébe matricát kapnak, és fizetést. Motiválás nélkül csak ökörködnének kinn. Nemrég csináltak katapultot, Marcell kilőtt egy téglát egy deszkára ugorva, amit libikókaként raktak egy téglára. Valószínüleg Vendel volt az értelmi szerző, de ismét láthattuk, hogy mi kevesek vagyunk a gyerekek neveléséhez magyon is kellenek a mennyei segítők.

adott szó...

Eljött a december, itt a tél. Volt már hóemberünk, de kifáradt hamar, volt pici hócsata és bicajozás havazásban. Ez nekünk ritka élmény, hisz felénk még az országos átlagnál is kevesebb hó esik. De a gyerekek nagyon élvezték. Bár amilyen kreatívak szinte bármilyen időben feltalálják magukat kint is és bent is. Ma csakúgy önszorgalmúlag felseperték a konyhát és a szobájukat. Nem kértem, de a három legny fogott egy-egy méretükre szabott seprűt, a legkisebb lapátot és közösen összefogva dolgoztak. És alaposak voltak.

Adott szó. ez számomra a tanyasi lét egyik ajándéka, mikor becsületed van egy idegen ember szemében. Már túl vagyunk több állat és használati eszköz adásvételén, emiatt sok-sok emberrel megismerkedhettünk. És volt egy-két nagyobb érték, mint a lovaskocsi. Az 100 000 Forintunkba került és egy fiatal gazdával köttetett az üzlet. Adtunk neki előleget és kértük, hogy szállítsa hozzánk, mert nem tudtuk volna megoldani. Amikorra ígérte, ott volt. Leléphetett volna a pénzzel, de nem tette, hisz kezet ráztunk. A srác lehetett vagy 28 éves, vagy még annyi sem, de komoly traktoros munkákat végez. Elképedtem, hogy vannak azok az elméletileg értelmiségi tanult, vagy tanulásban lévő vele egyidős fiatalok, akik keresik az élet értelmét elmélázva, vagy a nihilnek átadva magukat, és itt egy fiatal aki megfogja a dolgok végét, nem büdös neki a munka és mellette tanulni  új, hasznos dolgokat (természetesen beszélgettünk vele) és van élettapasztalata, ebből eredő bölcsessége is. Hát igen, a munka nemesíti a szellemet. És szerintem, egy férfinek meg igazán jó, ha úgy teljes fizikumát belevetheti abba, amit csinál.

Egyébként egyre több az ilyen tapasztalatunk, hogy csak telefonon lebeszélünk valamit, és megismerve személyesen is a másikat, ilyen csodákat élhetünk meg. Nem kell mindig az a rideg papír, elég, hogy tisztelem a másikat és nem akarnék neki rosszat. Másrészt azért minden ilyen komolyabb döntésünket Isten elé visszük, hogy segítsen rájönni miként is hozhatunk jó döntést. Eddig bevált, és minden helyzetben a Szentlélek vezetett és a józan emberi eszünk meglátta a lehetőséget, vagy a buktatót. Egyébként, én hiszem, hogy ha van lehetőség, amitől elbuktunk, az leginkább a Gondviselés ajándéka.

Új dolog, hogy van két mangalica malacunk és sikerült venni egy jersey üszőt (fiatal, elletlen nőivarú szavasmarha). Az utóbbi Karácsony után érkezik, és ha minden jól megy két év múlva már lehet, saját tehenünk tejét fogyaszthatjuk. Azért ezt a fajtát választottuk, mert utánaolvasva a marha lehetőségeknek, ez passzol leginkább a mi háztáji elképzeléseinkbe. Szerettünk volna kárpáti borzderest, de az min. kétszeres áron szerezhető be.

A gyerekek ovisok, de nem járnak. Úgy döntöttek, hogy jobb nekik itthon. Mi meg adogatjuk le az igazolásokat, és csak ámulunk rajtuk, hogy mennyit fejlődnk napról napra. A Vendel már képességeit tekintve iskolaérett. De be nem engedném az iskolába, mert olyan csodálatos a személyisége, hogy ezen a tömegoktatás csak rontana. Sajátos logikával, és megoldási lehetőségekkel esik neki egy-egy feladat megoldásának, amiben itthon szabadságot kap (ahogy a másik kettő is,de ők még nem érettek az iskolára), és olyan mély gazdag belső világa van, amit felnőttek valóban irigyelhetnek. Képes rácsodálkozni, áhitattal nézni hosszú percekig egy naplementét, vagy a napfény játékát a tájon. Ez a tulajdonsága viszont sebezhetővé teszi az olyan kemény kortársak előtt, akik ezt nem értik. Mikor már elég nagy lesz, képes lesz magát megvédeni. De addig mi harcolunk helyettük, és a harc eszközeit megpróbáljuk a kezükhöz szoktatani, majd nekik átadni.

A másik két gyerkőcnek is szépen rajzolódik a személyisége, és ahogy az lenni szokott, mind más és más. Csodálatos, hogy velük lehetek nap, mint nap és csak megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy sok gyermek csak napi másfél órát tölt ébren a szüleivel, mert azok dolgoznak, a gyermek pedig egész nap oviban, vagy iskolában van.

Igen, mi anyagilag szegénynek mondhatók vagyunk (bár van mit ennünk, innunk, van fedél a fejünk felett és van ruhánk és még a számlákat is be tudjuk fizetni), a házunk komfort nélküli, de van fűtésünk és sok olyan munkát végzünk, amiért senki egy garast nem fog sose fizetni, de mégis olyan gazdagok vagyunk, amit nem tudok szavakkal leírni. Mi igyekszünk megfogadni az idősebbek tanácsát, hogy ne rohanj, légy együtt a gyermekeddel, a család a legfontosabb stb. és ez így van jól.

De a legfontosabb, hogy igyekszünk Isten számunkra kijelölt útján haladni. És igen az élet rózsája több töviset terem, mint virágot, de ha egyszer virágzik az ilyen élet, azt mindenki megcsodálja.

Ami elromolhat, az el is romlik

Tönkre ment a fagyasztónk. Volt egy régi fagyasztószekrényünk, még édesanyáméktól örököltük. Jó kis gép volt,de már vagy 20 éves. Eddig szolgált. Már a nyáron jelezte, hogy nincs jól, de reménykedtünk, hogy a sürgős munkák végéig kihúzza. Hát nem, bár nálunk ennek az időpontját megtalálni... Szóval pár napunk most rámegy, hogy a fél kecske, néhány baromfi és sok-sok zöldség más módon elraktározódjon. Eredetileg is ez volt a tervünk, lassan kiiktatni ezt a nagy áramfogyasztót, de most kicsit kellemetlenebb. De azért hálásak vagyunk, hogy mindez nem nyár közepén történt.

A húsokat Zoli lesózta, hamarosan kisütjük és zsírban eltesszük. A Babot, borsót, kukoricát kidunsztolva üvegekben a kamrába rakjuk.

Mindez most csak azért macera, mert Zoli vet és arat. A kukoricánkat le kéne szedni, meg a napraforgót is, amin jelenleg szajkókat, szarkákat és egyéb madarakat hízlalunk. De azért előnye is van a madárseregnek. Ezek az állatok ilyenkor ugyan gyűjtögetnek, de az év többi részén kártevőket pusztítanak. Vegyük pl. a verebet. Bár sok magunkat elviszi, hiába jelent megy a gyapjas lepke hernyója az eperfánkon, azt a sok kicsi madár szépen behabzsolta. Ugyanígy a kert többi részén dolgoznak a rigók, cinkék, küllők, és más harkályok. Rengeteg gyíkunk van. Bár igen gazos volt a konyhakertünk, mégis ez a pici ökoszisztéma egyensúlyban tartotta. Volt levéltetű, de rengeteg katica is (HÉTPETTYES!!).

Volt poloska is, de nem annyi, mint máskor. Egyedül a zöld cserebogár okozott jelentős kárt, de talán arra is hatással lesznek a féregtúró madarak és a sünök.

A fonalféreg jelen van, hisz homok, szereti. Ebből kifolyólag nem lett osztályelső a gyökérzöldségünk.

Jó isten tenyerén élni. A szomszédoktól mindig kapunk ezt-azt. Hol paprikát, hol répát, hol krumplit, hol káposztát stb. Nem sokat, de annyit egyszerre, hogy volt mit télire eltenni.

Zoli éppen alakort vet. Ősbúza a másik neve. Több ezer éves, nem változtattak rajta semmit. Ebből nemesítették a történelem során a többi, jelenleg ismert búzát. Nem flancból szereztük be nagy nehezen a vetőmagot, hanem mert van egy két hektáros területünk, ami nagyon gyenge föld. Fel kéne javítani, de úgy kell beművelnünk, hogy a gyomok ne okozzanak gondot. Sok minden szóbakerült, és az alakor mellett döntöttünk. Rendkívül erős gyomelnyomó, és kifejezetten a gyenge földbe való. Erős földben eldől, arathatatlan lesz.

Mivel drágább lett a mag, mint eredetileg számoltunk vele, ezért nem jöhetett szóba, hogy traktoros segítségével vetessük el és tárcsáztassuk be. Így Zoli naponta kb. háromezer négyzetméter bevet, rotakapával bedolgoz, vashengerrel lesimít. Nem kis meló a bokáig süppedő homokban, a 60 km-e széllel.

Ami megint csak áldás, hogy a magot olyanoktól vettük, akik a talajmegújításban pár évvel előttünk járnak, így tudást is szereztünk, jó kapcsolatot és egy 3 dl-es pohárnyi tönkét és tönkölyt felszaporításra. (utobbihoz is nehéz hozzájutni).

Tegnap főztem spagettit. Most egy része bolti volt (hú és tészta), mert a befőzés miatt nem lett volna időnk darálni és gyúrni. Najó a só is és a bors is bolti, meg a fokhagyma és a hagyma...no a lényeg, hogy azért sok része teljesen saját és a legfontosabb a gomba. Főzök és eszembe jut, hogy kimehetnék egy kis friss gombáért. Mert pár napja a gyerekekkel a kis tanya körüli sétánkon felfedeztük, hogy az egyik tönkön van kései laska és igen fiatalok. Nem tudom elmondani emennyire jó érzés, mikor csak kimegy az ember az alapanyagokért! Ilyen volt tavaly télen is, mikor a gyerekek köhögtek, én meg csak kimentem és szedtem a lándzsás utifüvet. Vagy tavasszal a turbolya stb...

a gyerekek nagyon sokat tanulnak mellettünk. Most a gombaszeszon idején javarészt a gombákról okosodunk. Találunk néhányat, beazonosítjuk együtt és örömködünk. A drágák leszedik játékból főzőcskéznek (van eszük, nem ennék meg), vagy tintát csinálnak a tintagombábol, és csináltak egy saját kis gombakertet apró csiperkéből. Rendkívül önállóak, és értik érzik a természetet, a termesztést. Akkora előnyben vannak hozzánk képest, hogy csak lesek.

A lovunkaz egyik kedvencük, de nekünk is. Nagy haszna van mert legel, még a nádat is és trágyáz. Időnként jelez, mikor a kutyák süketet játszanak és békésen tűr. Segít ha nagy tömeg megmozgatás van. A minap egy kullancsot szedtem ki a szempillái közül. Nem zavarta, hogy a szemében turkálok. A Tádé segít neki a böglyöket lecsapkodni, de azt ugye mindenki érzi, hogy milyen egy másfél éves mozgáskoordinációja. Odacsap neki, hol a képére, hol a szemébe. De Csillag nem veszi zokon. Ha éppen velünk akar lenni semmi nem zavarja.