Ma a Vendel megint csak frappáns dolgot mondott. Utaztak be autóval a faluba bevásárolni, és miközben az ülésébe mászott be, megjegyezte, hogy gyorsan leül, nehogy apa meglássa, hogy még nem ült le. Bírom a szövegét, pláne, mikor fél füllel hallgatom miket beszélgetnek a Marcellel. Tény, hogy sokat nyúzzák egymást, Marcell is ráébredt, hogy erősebb a Vendelnél, de azért jókat szórakoznak. Osztják a képzeletbeli csokikat, amiken aztán össze is vesznek, mert a Marcell elvette az összeset, meg kitalálnak unaloműzőként szőlőt tépő dolgokat (a minap a kútba dobáltak egy csomó nem odavaló dolgot, így Zoli mászhatott le kutat takarítani).

Voltam vérvételen, és Vendel kérdezte az apjától, hogy mit csinálnak az orvosok, ő annyit mondott, hogy megbökték tűvel. A drágám félrehallotta, így visszakérdezett, hogy „miért dobták meg anyát kővel?”

Már tudtunk együtt alkotni őszi falevelekből, gesztenyékből. Nálunk ez azonban még úgy néz ki,hogy hosszú percekig előkészítem a terepet, 3-4 percig örömködnek a feladatnak, még egy percet kikönyörgök, hogy legalább fejezzük be, és boldogak, hogy milyen ügyesek, és mutatják apának, meg most elküldtük nagyiknak. Én meg takarítok, és kikönyörgöm Marcell szájából a nem odaillő dolgokat (zsírkréta, gesztenye stb.). De nem várok el többet tőlük, hisz még a mozgás a lételemük, és csak szaladnak, másznak,visítoznak. Már gyűjtögetnek gesztenyét, diót, mogyorót, makkot de a legutóbb a Vendel már megjegyezte az apjának, hogy mehetnek sétálni, de csak oda, ahol nincs gesztenye. Mivel hatalmas mennyiséget szedtek össze, leginkább mosáshoz (aki még nem olvasott róla, a belső világos része nagyon alkalmas a mosáshoz, sokkal környezetkímélőbb a mosódiónál, mivel nincs szállítással járó környezetkárosítás, meg hát ki tudja milyen növényvédelemben van részük a mosódió fáknak ahhoz, hogy ilyen mennyiségben szüretelhessék és exportálhassák...). Vendel egyébként az, aki fáradtságra hivatkozva hamarabb abbahagyja a munkát. A minap segített öblögetni mosogatásnál, és mielőtt végzett volna (egyébként vagy negyed órát csinálta lelkesen) megjegyezte, hogy ez nagyon kimerítő munka, és elfáradt, lemászott a székről és ment szaladni jó pár kört :) .

Marcell egyébként igazi kis munkás. Ha kinti kerti munka van, ő addig csinálja míg van mit. Ha meg elfogyott a munka, akkor reklamál, hogy mégy csinálná, és segítene, így újat kell kitalálni neki.

Egyébként nagyon kis kedveskedő úriemberek. Nemegyszer puszival ébresztenek (ugyanis sokat éjszakázom, mivel a három poronty közül mindig van egy, aki ébren tart), hízelegnek, udvarolnak. Jó dolog ha fiai vannak az ember lányának! Nemrég sikerült úgy nagyon elsóznom a tyúkhúslevest. Zoli csak annyit mondott, hogy olyan, mint zacskós. Én erre elszontyolodtam, mire a Vendel: „de anya én szeretem a sós levest!” és bevágta az egész tányérnyit.

No zárom soraim. Legyetek áldottak!

Megosztás a facebookon

Írnék pár gondolatot a két legénykéről, lassan mind a háromról. Igen, a harmadik babóca is fiú, láttam a 20 hetes uh-án és rá is kérdeztem a dokira, hogy jól látom-e. Megerősített, hogy igen az. Egyébként egy szimpatikus orvos volt, nem volt zsigeri ellenszenvem az irányában. Ja egy pozitív élmény a dokik részéről! A várandós kiskönyv új változatánál, fel kell keresni a háziorvost is, apró, ám fölösleges adminisztráció. A házidokim, aki úgy néz ki mint Monk és a neve alapján spanyol, mikor megtudta, hogy a harmadik gyerkőc megörült és boldogan gratulált. Jó érzés volt.

No de visszatérve a gyerkőcökre. Voltunk Szegeden és ilyenkor több dolgot is megpróbálunk elintézni, megvenni, amit itt helyben nem igazán tudunk. Benéztünk az Obiba, meg a Praktikerbe, meg a Fressnapfba, ami igazi kalandpark volt a fiúknak. Húzhattak egy-egy kosárkocsit, szaladgálhattak és láthattak működő targoncát, meg fűnyírótraktort, meg rotakapát és sok-sok kerti szerszámot. Az egyik helyen izzókat lehetett kipróbálni, az is nagyon tetszett. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert mindig jól lehet velük ilyen helyeken mozogni. Szót fogadnak, de mellette a gyermeki kíváncsiságukat is kielégíthetik, mert mindent megfoghatnak, kipróbálhatnak, megízlelhetnek. Na jó az utóbbi nincs az engedélyezettek között, de előfordul. A kutyakajáknál jártunk, mikor a Marcell lelkesen felkiáltott: „Keksz!”, de mire odaértem már rakta is vissza, nem tudta elrágni a kimérős, nagy testű kutyáknak szánt tápot. Próbálgatta volna többit is, de elmagyaráztam neki, hogy nagy ízélményre ne számítson, hisz csak kutyakaja.

Most utaztunk egyébként úgy először, hogy egyiken sem volt pelenka. Még régebben olvastam egyszer ilyet, hogy ha már egyszer lekerült a gyerkőcről egész napra a pelus, és képes jelezni, hogy éppen pisilni, vagy kakilni kell, akkor ne zavarjuk össze egy utazás miatt újra pelenkával, hanem inkább vigyünk egy utazós bilit. Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, de nálunk bejött. Még korábban volt ilyen, hogy utazás miatt pelenkát kaptak, utána pár napig a pisi becsorgott. Most nem. Szépen, ügyesen szóltak, meg visszatartották, a kakit is egész út alatt.

Elkezdődött az ovi. Másoknak. Vendel marad itthon, majd csak havi egy-két, alkalommal látogatunk be, talán. Sokan emlegetik, hogy így nem fog jól szocializálódni a gyerek, de a jelenlegi viselkedésük nem ezt bizonyítja. Tény, hogy egyre sűrűbben kerül majd gyerekközösségbe, de nem a mindennapi kötelező ovi keretein belül. Ott is az igazolatlan hiányzás miatt bünti jár, bár inkább csak a szülőnek. Ha jön vendég hozzánk, ők nagyon jól kapcsolódnak akár felnőttek, akár gyerekek jönnek. Hatalmas előny a számukra, hogy ők olyanok, mint az ikrek, mióta az eszüket tudják együtt játszanak, saját általuk kitalált játékokat. Nyitottak és kedvesek másokhoz, a Vendel pl. szó nélkül, nem magyar nyelvű gyereket is rábírt, hogy játszanak együtt a játszótéren. Nem olyanok, akik elzártan, vad gyermekként élnének, de nincsenek terhelve, fárasztva olyan közeggel, ami csak szerintünk lenne nekik jó.

Nálunk, viszonylag sok mesét néznek a fiúk a tévében. Ez hiba, de sajnos néha segítség, mikor nem tudnék aktívabban rájuk figyelni és sok teendőm van (pl.: a lekvárt nem igazán hagyhatom ott egy kis építkezés miatt). Mivel csak az m2 jön be, ezért nem olyan vészes a helyzet, hisz sok olyan mese megy, amit én is ismerek gyerekkoromból, vannak keresztény mesék, és az újabb fajták közt is egy-két jó. Az összes mesét ismerem, mert úgy van a tv, hogy én is látom és bármilyen számukra nem megfelelő elemnél ott tudok lenni, és elmagyarázni, vagy esetleg kikapcsolni. Sokszor nézünk együtt mesét. Vendel nemrég mesélt arról, hogy szokott félni. Az elmondottak alapján rájöttem, hogy ezek a rémképek a rajzfilmekből származnak. Mi ilyenkor a teendő? Tiltás? Hát, ami kép van a fejében, az attól még megmarad? Kézlegyintés? A lelkének nem igazán jó. Ezért úgy döntöttem, hogy az esti imák lesznek meghittebbek, beszélgetősebbek különösen a Biblia olvasása, hisz abban is vannak durva történetek (pl.: Heródes meg akarja ölni baba Jézust). A minap Vendel játszott az udvaron és hallom, hogy egy „faszörny” kergeti. Beszaladt, és elővett egy képzeletbeli láncfűrészt és kivágta a fát. A szörny megszűnt létezni, legyőzte a gonoszt. Szerintem rendben vannak a dolgai, hisz képes volt egymaga megbirkózni egy gonddal 3 évesen. Én úgy gondolom, hogy nálunk az a megfelelő megoldás, hogy ismerve őt a megfelelő eszközt adjuk a kezébe, hogy képes legyen saját megoldásokat találni. Óvhatnánk mindentől, de nem vagyunk végtelenek, egy Valaki az, ha megtanul bennünk és ezáltal Benne bízni, talán a legtöbbet adhattuk, amit adhatunk.

A mi gyerekeink a legjobb helyről tanulják a társas érintkezés szabályait, vagyis tőlünk a szüleiktől. Azért is döntöttünk amellett, hogy Zoli nem jár be sehova dolgozni, mert a gyerekeknek nagyon épületes, ha mind a két szülő velük van sokat. Ha együtt tevékenykedik a család. Ők a pici agyukkal mindent beszippantanak és anyától, meg apától megtanulhatják, hogy milyen mással együtt dolgozni, megbeszélni a terveket, kedveskedni, szeretni, vitatkozni, véleményt megfogalmazni, akaratot érvényesíteni stb. Sorolhatnám, de a lényeg, hogy mindig figyelnek és érzékenyen reagálnak. Egyébként a gyerekek egymástól az esetek nagy részében nem a helyes megoldásokat tanulják el, hisz hogyan is lehetne, mikor sok gyerek otthonról helytelen mintát visz magával, és ha erősebb személyiség a többi azt hiszi, hogy ez a követendő példa. Amíg a kamaszkort el nem éri, nem lesz még önálló akarata, vagy csak nem minden területen lesz képes önmagát képviselni, hisz még érik. Ha helyes mintákkal érkezik a fiatal felnőtt korba, már nem kell azzal törődnie, hogy ki vagyok én, mi is az utam, mert volt ideje, lehetősége erre a megfelelő időben, kamaszkorában rájönni. Ezért is szeretnénk mentesíteni őket a napi iskolai terhektől, hisz akár hiszi-akár nem, a kedves olvasó, a szülő sokkal nagyobb dolgokat tanít meg a gyermekének, mint a tanár. Az írás-olvasás megtanítása, a beszéd megtanításához képest bolhafing. Hisz hány gyerek érkezik úgy iskolába, hogy már tud olvasni és írni! És ezt önmaguktól, pár hét leforgása alatt sajátítják el! Nem nézem le a tanárokat, sőt elismerem mindazt amit véghezvisznek, nem ők tehetnek a rossz, vagy rossz elemekkel bíró oktatási rendszerről, sőt adott lehetőségekhez mérten rendkívül jól teljesítenek! De mi olyan helyzetben vagyunk most, hogy megpróbáljuk ezt az utat, hogy ép, egészséges a világra, és mindenre kíváncsian figyelő felnőttek legyenek a gyermekeink, akik erősek hitükben és másokat is képesek Jézushoz, az Ő szeretetéhez vezetni.

Egyébként sok kezdő szülővel elhitetik a jelenlegi bálványimádók, hogy rossz szülők. Mire is gondolok?

Nem tervezed be napra pontosan a fogantatást? - rossz szülő vagy.

Nem vetted meg az összes bababolti köcöléket?- rossz szülő vagy.

Szoptatsz, de bimbóvédővel? - rossz szülő vagy.

Szoptatsz, de nyilvánosan?- igénytelen nő vagy. Stb. Innen kezdődik és folytatódik a vitaminokkal, hozzátáplálással, hordozással, óvodáztatással, és mindennel kapcsolatban. Egy meggyengített anya, nő és szülőpár a legjobb terep a marketingeseknek. Hisz, ha jó szülő vagy, már kamasz korodban terhesvitamint és folsavat szedsz, mert az kell a fejlődő magzatnak. Hát ez egy nagy marhaság! Tény, hogy sokat segíthetnek, és tudnak hasznosak lenni, de nem mindenki engedheti meg magának. És baromira nem az a fontos, hogy én jó szülőnek érzem-e magam ezektől a méregdrága holmiktól! A lényeg a gyerekem, és hogy épen, lélekben és testben egyaránt érje meg a felnőtt kort. És néha totál mindegy milyen mintát adunk át, ők akkor már saját döntéseiket hozzák majd.

A másik meg, hogy ehetek a legkorszerűbb, legegészségesebb ételekből, lehetek a legfittebb, és épebb ember, élhetek 100 évig gond nélkül, de mit ér mindez a mennyben? Tesz-e bármit is hozzá, hogy elnyerjem az üdvösségem? Tény, hogy nem herdálhatjuk el azt, amit kaptunk, és kamatoztatni kell. De ki a cél? Isten, vagy én? Azt teszem-e ami az üdvösségemhez, vagy azt ami a testi teljességemhez szükséges?

 

Megosztás a facebookon

Ma reggel ismét kiásták magukat a nyuszik. Akkor vettem észre, amikor az egyik tudva a rendet odaugrált a ketrecükhöz. Tehát pattantam és nekiálltam összefogdosni, a lassan 2 kilós nyuszikat. Szóltam Zolinak is, mert nagyon szanaszét voltak. Kettő viszonylag gyorsan megvolt, ők a legszelídebbek, de a fiú nyuszi sehol. Ha állatunk van bajban imáimban kérem Szent Vendel közbenjárását is, eddig bejött és most is. Annyit láttam, hogy Marcell a lekvárfőzőnek épített katlantartóba félig be van hajolva, a lábai az égnek állva kalimpálnak. És csak annyit ismételget, hogy hopp, hopp, hopp. Igen oda bújt be a drága, és a kicsi Marcell nélkül, mi nekiálltunk volna túrázgatni a telken. Ő egyébként, mikor reggel én látom el az állatokat szokott segíteni. Korán kelő (éjszaka nem túl sokat alvó) gyerkőc és szeret dolgozni, igazi parasztgyerek, kis szteroid bébi. Azért az, mert mikor a pocakomban volt kétszeres szteroidot kaptunk, hogy időben érett legyen a tüdeje, mert a dokik féltek, hogy korán születik majd. No a lényeg, hogy bátor (terelgeti a nála kétszer nagyobb és agresszívebb libát bottal), fegyelmezi bármivel a kutyát, és amikor a nyuszikat szedem ki a ketrecből, megfogja őket és már emelné is. Elbírná, két kiló meg sem kottyanna neki, de a nyuszik kaparnak, ha valami nem tetszik nekik, így ezt a munkát még nem vállalhatja. Egyre többet beszél, alakítgatja a szavakat és Vendellel együtt ügyesen szobatiszta lett. Most ebben a kánikulában pucérak éjjel-nappal, így nemhogy pelenkát, de ruhát sem kell rájuk mosni. Néha azt sem tudom, mit kezdjek a felszabadult temérdek idővel...
A Vendel meg egyre jobban megmutatja ki is ő. Nagyon érdekes pl. az, hogy mikor papírra rajzolunk ceruzával (azzal a vastag háromszög alakúval, ami állítólag jobb a kicsi kezeknek), akkor csak ákom-bákomok keletkeznek, de ha a homokba rajzol madártollal, akkor egyértelműen látszik mi az autó, a vonat, az angyalka és nem kell neki megneveznie, mert tényleg látszik.
A minap feküdt az ágyon, fogta a mellkasán és megszólalt, hogy figyeli hogyan kalapácsol Jézus. Mert Jézus a szívében él. Mi ezt így tanítjuk nekik.
Nagyon édesek, de ki tudnak borítani és ha egyéb gondjaimhoz hozzácsapnak egy-két turpisságot, akkor időnként eltörik a mécses. Pár napja is volt egy ilyen szitu. Valaki nagyon a lelkembe gázolt pár mondattal, és már gyógyulgatott a szívem, és talán épp hormontyúk is voltam (néha megviccel a pajzsmirigyem, ami igazából nem is működne, ha nem szedném a gyógyszerem) mikor ők is bealakítottak. Sírva mentem a szobába, ők caflattak utánam és kérdezték mi a baj. Bocsánatot kértek (a Marcell ilyenkor csak puszit ad), és mivel még mindig sírtam a Vendel bölcsen ennyit mondott, hogy Jézus itt van, és megbocsát és nem kell félni. Közben átölelgettek, megszeretgettek, megpuszilgattak... hát a könnyeim már más miatt potyogtak. Azért, mikor egy bölcs gyerkőc a zizi felnőttnek rámutat a lényegre, az nagyon jó. Isten munkálkodik, még ha nem is úgy, ahogy azt én elvárnám.
A képek közt van egy homokozós. Bár nem látszik jól éppen homokangyal készül. Kreatívak a fiúk. Az építőkockás képen Marcell egyik térplasztikája szerepel, meg csak hogy lássátok, a két fiam azért megfőzi nekem a kívánt halászlét.
Ja építők. A legények szülinapjukra építőt kaptak, no nem ezt ez korábbi, hanem kicsit nagyobbacskáknak valót. Hengerek, rudacskák, kerekek vannak benne (Jáva) sok-sok elemet tartalmaz, és iszonyatosan jól fejleszt kicsit és nagyot. Talán a LEGO is hasonló, olyanunk nincs. Bármit lehet építeni belőle: vonatot, malmot, talicskát, traktort, vízvezetéket... leköti a gyerekeket, és minket felnőtteket is. Nem csupán a kreativitás fejlődik általa, hanem az apró kezek, és az előregondolkodás is. És nem sok minden köti le őket egyhuzamban 15 percnél tovább, de ez akár egy órára is. Igaz néha soká tart a szétszóródott darabokat elpakolni, de megéri.

 

 

Megosztás a facebookon

No ide fogom gyűjtögetni időnként agyzsibbasztó gyerekbeszólásokat. Ugyebár Vendel, már szépen, kerek mondatokban beszél, már saját gondolatait, érzéseit meg tudja fogalmazni, időnként Marcellét is, pláne ha csokikérésről van szó...

Mai agyzsibbadások: délidőben, a tikkasztó melegben benn tevékenykedünk. Én rendet csinálok, ők meg segítenek, hogy mindig legyen ehhez megfelelő hely és alapanyag. Előtúrták a téli sapkát és sálakat, amiket felhúztak. Nem mellesleg tök pucérak. Szóval beöltöztek és közölték, mennek ki, mert esik a hó. És állnak az ajtóban, győzködve engem, hogy nézzem már meg, hogy havazik!

A franciaágyunkról szeretik letúrni az ágyneműt, hogy bukfencezhessenek, meg popózhassanak (felugrani és fenékre huppanni, ez a Vendel szóalkotása). Zoli városból hazajövet, picit visszadobálta a dolgokat, mire a Vendel felháborodva kijelentette, hogy most újra túrhatják le! Óh, a szegények (gondoltam én).

Most, hogy kész van a nyusziketrec, sokat láthatják a nyuszikat, mert nincsenek az istállóban (oda a liba miatt nem mehetnek). Ilenkor leülnek velük szemben, a fóliábol kicsupálnak pár zsenge répát, és azt falatozzák. A nyulak meg majd szétszedik a rácsot, mert ők is ennék. No de nekik is jut. A szára és a levele, ugyis csak az való nekik. A Marcell egyébként „hopp”-nak hívja őket. És a napnak még javában nincs vége...

Megosztás a facebookon