Ma reggel ismét kiásták magukat a nyuszik. Akkor vettem észre, amikor az egyik tudva a rendet odaugrált a ketrecükhöz. Tehát pattantam és nekiálltam összefogdosni, a lassan 2 kilós nyuszikat. Szóltam Zolinak is, mert nagyon szanaszét voltak. Kettő viszonylag gyorsan megvolt, ők a legszelídebbek, de a fiú nyuszi sehol. Ha állatunk van bajban imáimban kérem Szent Vendel közbenjárását is, eddig bejött és most is. Annyit láttam, hogy Marcell a lekvárfőzőnek épített katlantartóba félig be van hajolva, a lábai az égnek állva kalimpálnak. És csak annyit ismételget, hogy hopp, hopp, hopp. Igen oda bújt be a drága, és a kicsi Marcell nélkül, mi nekiálltunk volna túrázgatni a telken. Ő egyébként, mikor reggel én látom el az állatokat szokott segíteni. Korán kelő (éjszaka nem túl sokat alvó) gyerkőc és szeret dolgozni, igazi parasztgyerek, kis szteroid bébi. Azért az, mert mikor a pocakomban volt kétszeres szteroidot kaptunk, hogy időben érett legyen a tüdeje, mert a dokik féltek, hogy korán születik majd. No a lényeg, hogy bátor (terelgeti a nála kétszer nagyobb és agresszívebb libát bottal), fegyelmezi bármivel a kutyát, és amikor a nyuszikat szedem ki a ketrecből, megfogja őket és már emelné is. Elbírná, két kiló meg sem kottyanna neki, de a nyuszik kaparnak, ha valami nem tetszik nekik, így ezt a munkát még nem vállalhatja. Egyre többet beszél, alakítgatja a szavakat és Vendellel együtt ügyesen szobatiszta lett. Most ebben a kánikulában pucérak éjjel-nappal, így nemhogy pelenkát, de ruhát sem kell rájuk mosni. Néha azt sem tudom, mit kezdjek a felszabadult temérdek idővel...
A Vendel meg egyre jobban megmutatja ki is ő. Nagyon érdekes pl. az, hogy mikor papírra rajzolunk ceruzával (azzal a vastag háromszög alakúval, ami állítólag jobb a kicsi kezeknek), akkor csak ákom-bákomok keletkeznek, de ha a homokba rajzol madártollal, akkor egyértelműen látszik mi az autó, a vonat, az angyalka és nem kell neki megneveznie, mert tényleg látszik.
A minap feküdt az ágyon, fogta a mellkasán és megszólalt, hogy figyeli hogyan kalapácsol Jézus. Mert Jézus a szívében él. Mi ezt így tanítjuk nekik.
Nagyon édesek, de ki tudnak borítani és ha egyéb gondjaimhoz hozzácsapnak egy-két turpisságot, akkor időnként eltörik a mécses. Pár napja is volt egy ilyen szitu. Valaki nagyon a lelkembe gázolt pár mondattal, és már gyógyulgatott a szívem, és talán épp hormontyúk is voltam (néha megviccel a pajzsmirigyem, ami igazából nem is működne, ha nem szedném a gyógyszerem) mikor ők is bealakítottak. Sírva mentem a szobába, ők caflattak utánam és kérdezték mi a baj. Bocsánatot kértek (a Marcell ilyenkor csak puszit ad), és mivel még mindig sírtam a Vendel bölcsen ennyit mondott, hogy Jézus itt van, és megbocsát és nem kell félni. Közben átölelgettek, megszeretgettek, megpuszilgattak... hát a könnyeim már más miatt potyogtak. Azért, mikor egy bölcs gyerkőc a zizi felnőttnek rámutat a lényegre, az nagyon jó. Isten munkálkodik, még ha nem is úgy, ahogy azt én elvárnám.
A képek közt van egy homokozós. Bár nem látszik jól éppen homokangyal készül. Kreatívak a fiúk. Az építőkockás képen Marcell egyik térplasztikája szerepel, meg csak hogy lássátok, a két fiam azért megfőzi nekem a kívánt halászlét.
Ja építők. A legények szülinapjukra építőt kaptak, no nem ezt ez korábbi, hanem kicsit nagyobbacskáknak valót. Hengerek, rudacskák, kerekek vannak benne (Jáva) sok-sok elemet tartalmaz, és iszonyatosan jól fejleszt kicsit és nagyot. Talán a LEGO is hasonló, olyanunk nincs. Bármit lehet építeni belőle: vonatot, malmot, talicskát, traktort, vízvezetéket... leköti a gyerekeket, és minket felnőtteket is. Nem csupán a kreativitás fejlődik általa, hanem az apró kezek, és az előregondolkodás is. És nem sok minden köti le őket egyhuzamban 15 percnél tovább, de ez akár egy órára is. Igaz néha soká tart a szétszóródott darabokat elpakolni, de megéri.

 

 

Megosztás a facebookon