És csak repülnek a napok. Az ember azt hinné, itt az ősz, kevesebb a meló, de nem. Talán még több is. Istennek hála a földünk gondja megoldódott, majdnem el van vetve. Kiadtuk egy családnak művelésre, terményért cserébe. Még nem vetettek bele semmi, de legalább betárcsázták. Az őszi kert tisztításnak is neki állt Zoli, és már ültetgeti az őszi dolgokat (hagyma, fokhagyma, gyümölcsfák). Természetesen ehhez a helyet elő kell készíteni, de egy jó barát segítségével, most van egy rotakapánk, ami igencsak felgyorsítja a tarackpusztítást.

A mákunk szépen kikelt, tegnap sikerült Zolinak öntözőrendszert kiépíteni hozzá. Fura, de nálunk most is sokat kell öntözni, az ember nem is gondolná. Mifelénk már komolyabb fagyok is vannak éjszakánként, már pont nem sikerült az utolsó paprikákat, paradicsomokat leszedni.

A késői kelésű kacsáink jó része megmaradt. Az ügyes kacsamama 21-et költött ki, kettőt mellette hagytunk, a többit külön fény alatt nevelgettük. Sajnos az a kettő elpusztult, az első komolyabb fagyoknál kihültek, de a többi rendben van. Ők kaptak gyári indító tápot, mert meg kellett erősödniük a hideg előtt, és valóban a két elpusztult példány már harmad akkora volt csak, mint a többi.

Születtek kisnyuszik, ma két hetesek és nyitogatják a szemüket. Meglepetés volt, mert a mamájukról csak gyanítottuk, hogy vemhes, és nem vagyunk tenyésztők nem tudtuk megállapítani. A lényeg, hogy kb 1 hónapja különzártuk, hátha épít fészket és az jel lesz, de tojt a fejünkre (meg a ládába sokat :)) nem épített semmit. Majd egy nap Z. meglepi hírrel jött be, hogy vannak nyuszkók. A huncut nyuszi mama jól elbújtatta őket. Olyannyira, hogy az összes szénát, szalmát behordta hozzájuk, így csak annyit lehetett látni, hogy mocorog az alom. Azóta sokat nőttek, már tenyérnyi nagyok és a legtöbb albínó. Majd készítek képet is róluk, de mivel az ajtóhoz közel fekszenek, így félő, hogy kiesnek ha benyitunk hozzájuk (volt már rá példa). Ellenőrizni azonban kell őket, mert ha valamelyik elpusztul, azt ki kell venni, meg így látni lehet, hogy táplálva vannak-e vagy sem.

Képet a cocákról azonban már tudok mutatni. Jópofák, és még hasznosak, és szerethetők. Mindent összetakarítanak, még a kutya félig rágott csontjait is. És mivel van mit legelniük, ezért nem túrnak ki semmit. Ugyanis estefelé, mikor a tyúkokat is, őket is kiengedjük. Követnek minket, ha kimegyünk a dűlőútra, oda is jönnek.

Hát most röviden ennyi. Egy kép még Marcellről, aki talált magának egy kaszát, és profin megfogva, a megfelelő mozdulattal kaszálni kezdett (csak kis megjegyzés, hogy bár a kaszálás könnyűnek tűnik, nagyon sokan először megfogva döbbenek rá, hogy ezt hogy is kell helyesen tartani?)Bár a képen nem látszik, e bot tényleg hasonlít egy kaszára.

Megosztás a facebookon