Figyelem! Ez nem állatkínzás! Aki szereti a húst, és termelne magának, ezzel szembesülnie kell. Aki nem szereti látni, hogy miként vágnak le egy állatot, az most ne olvassa, nem neki szól!

Szóval a a baromfi vágása. Megpróbálom megfogalmazni, remélem érthető, akinek nem az csak kérdezzen. Sajnos technikai okok miatt videót nem tudok készíteni, így maradnak a korábbi fotók. Kacsa vágása van rajtuk, de ez senkit ne riasszon el a tyúkvágástól, nem sokban különbözik. A kacsát, súllya és ereje miatt egyébként nehezebb vágni, ezért leölni Zoli szokta, nekem egyedül nem lenne hozzá elég kraftom. Miután szákkal befogjuk a kacsát (ahol bezárva van az állat, és nem menekülhet erdőbe ott ez nem szükséges) Zoli rálép a két szárnyára

, és vagy a torkát, vagy a tarkóját mecsupája, hogy könnyebben át lehessen vágni.

Az állatnak jobb (fura ezt így mondani), ha kevésbé szenved a halála előtt. Én szeretem az állatot, és amíg lehet minden biztosítva van neki a jó élethez. De szeretjük a húst, és úgy gondolom fontos a táplálkozásunkban. Én még a fősulin azt tanultam, hogy ezt a fajta fehérjét tudja legjobban hasznosítani az ember. Vissza a cselekményhez. Ha tyúkon, kakason a sor, akkor lábat kell lefogni,

azt csináltam már egyedül, azokban nincs annyi erő. Ha kacsát vágunk, érdemes felfogni a vérét, mert meg van belőle az aznapi étel, jó kis hagymás vér. A receptet majd máskor közlöm, egyszerű és gyors, na és laktató. Szóval a megtépett helyen egy előtte jól megélezett késsel határozottan, erősen átvágja az ember. Fontos, hogy a forró víz már kész legyen, a kés az éles jól kifent legyen. A másik fontos dolog, ha már nekifogtunk, akkor ne legyünk nyuszik, igenis erősen vágjuk, ha az első alkalom, akkor még erősebben mint gondoljuk. Az élet kioltása nem könnyű, hiába állat, az ember abban a pillanatban érzi, furcsa nem éppen kellemes érzés. De hamar túljuthatunk ha a sült kacsára gondolunk és arra, hogy három napig lesz mit együnk. Ja és, hogy itt miért a tarkót? Mert nem reggel, etetés előtt vágtuk, hanem napközben, mikor ráértünk. A kacsának nincs begye, emiatt ha teleette magát, akkor a torkától a seggéig kaja van(különféle állapotban) és ha kell a vér, nem jó ha belepotyog a nyálas fű. Tyúknál csak akkor fogjuk fel a vért, ha legalább kettőt vágunk, vagy egy nagy kakast. Ezek után jöhet a forrázás. No ezt néha elszúrom. Nem mindegy ugyanis, hogy fiatal-é az állat, és az sem, hogy kacsa-é. Ha fiatal, akkor nem engedem, hogy lobogjon a víz, vagy visszahűtöm egy pohár hideggel, vagy hamarabb leveszem a tűzről. A kacsának a vizébe (ha idősebb)érdemes sót, vagy szódabikarbónát (szerintem a mosószóda is jó) tenni, mert segít a zsírt a tollról leoldani. Ez azért fontos, mert ugye mindenki tudja, hogy miért zsírozzák magukat a vízi madarak, hát, hogy ne hatoljon át rajta a víz.

Mikor kicsöpögött a vér (némi lógatás után) bekerül az állat egy vödörbe, vagy nagy vájlinbga, lavórba és öntöm is rá a nagy fazék vizet. Kicsit megtunkolom egy bottal, várok kb. 5 percet, és öntök hozzá némi hideget, hogy bírja a kezem. Ekkor még forró állatnak a lábáról lehúzom a bőrt

(ezt csak melegen lehet megcsinálni). Először a körmöket kés segítségével, majd a többi külső réteget. Majd jönnek a nagy farok tollak és a szárnyvég tollai. Ezeket nehéz kihúzni, ezért késsel fogok rá. Majd a szárny belső oldalai jönnek. Ha ez megvan, már mindegy melyik résszel szöszmötölünk. A kacsa pucolása 3-4 óra is lehet,

ha nem május júniusban tesszük. Ugyanis a téli ruhája, illetve a tavaszi nászruhája, igen dús és mélyről növő tollak áradata. De persze, ha akad segítség... még fél óra. :)

folyt.köv.

Megosztás a facebookon