Hát lassan évszakonként egyszer jutok addig, hogy pötyögjek valamit. Még jó, hogy nem ebből akarok megélni!:)

Sokat gondolkodtam mit is érdemes leírni, hisz bár elvonultan élnünk, igen sok minden zajlik, csak kapkodjuk a fejünk.

A kukoricát alig elvetettük, már küzdöttünk a gazzal. Hát igen, ahogyan a dal ismondja "sárga kukoricaszár jaj, de sokszor kapálatlan maradtál..." a mienk is szép sárga, mert nem lett megkapálva és a gyom elszívta előle a vizet. De hát így van ez, ha egy ember csinálja, és mellettte még vízszerelő meg állatgondozó, meg kőműves meg stb. De ami fontos, hogy rengeteget tanultunk ebből. Szerintem, aki otthon látta milyen is a kukorica termesztése, még az sem tanul ennyit. Azért csemege bőven lesz, és a takarmány sem lesz olyan vészes ha 15.éig kibírja zölden a szára.

a veteményesünk gyönyörű lett, bőven ellát bennünket, de tudni kell, hogy nem egyszer eszünk tököt, tökkel ésdesszertnek is tökös süti készül. Van sok,finom mézédes dinnyénk, meg paradicsom, meg paprika, meg répa, meg krumpli, mák...Zoli ügyesen gondozza, és Isten megáldja.

A kacsák szépen szaporodtak,a tyúkjaink kevésbé, ezért hát megpróbáltuk kacsákkal kikölteni a tyúkok tojásait. Nem sikerült. A helyiek szerint nem lehet, de nálunk volt már rá példa, hogy kacsa alatt csibe is kelt, nem csupán kiskacsa.

A kecskénk beteg. Ha minden igaz sajtos nyirokcsomó gyulladása van, ami elméletileg már az elhullását okozta, gyakorlatilag még él, de mastitisa (tőgygyulladása) is lett, és a klinikai tünetei erősödnek. Valószínűleg vágás lesz belőle, de akkor a ló mellé új legelőtárs kéne, meg valami új tejelőállító. Viszont, ez a betegség gennyes váladékkal ürül, fertőz, ezért lehet nem jó újabb kecskét venni. Majd rágódunk mlg ezen. Vagy rajta...hihi

A nyulak közt volt két beteg, fülrühesség végzett velük, illetve a késünk mert úgy döntöttünk inkább vágjuk, mint kezelgetjük, ami vagy sikerül vagy nem, majd csak lesoványodva lehetne vágni. Inkáb megettük ducin őket. Sajnos pár alomnyi nyúlfióka is elpusztult. Most van három fiatalt, három kicsi és egy anya. Apa nyulat kell majd beszereznünk.

Haladgatunk a talajmegújítással, de még nemhogy az elején, hanem a nulla előtt állunk valahol. De öröm nekünk, hogy három helyi szinten nagy gazda is átállni készül erre a módra. Ők már hozzánk képest öregek, igen sokat tudnak a földjeik megmúveléséről és rendkívül készségesen segítenek.

Nem olyan rég olvastam a facén egy megjegyzést a "kínai minőségű cuccokról". Nekünk van egy érdekes tapasztalatunk. Ami láncfűrészeink vannak, mind kínai termékek. Tény, hogy európában szerelték össze, de az alaktrészei kínaiak. Azt tanultuk meg, hogy ha tudjuk mire kell nekünk egy gép, bátran bele lehet nyúlni a legolcsóbba. Miért? Talán jobb, mint a Stihl? Nem, és nem isbírja addig. De! Olcsó a bütykölése és az alkatrész hozzá. Igaz van a nagy márkáknak is szervize, de ha alkatrész gond van hát... jó mélyre kell nyúlni a pénztárcába. Az egyik láncosunk már öt éve nyúzva van, nem is kicsit. Persze nem annyira, mint egy favágónak, mégis jól megy, csak gyakran kell szerelni. Eddig, kb 30 ezer forintunkba került. No mennyi is egy Stihl? És legkorábban 5 éven belül bbizony azt is szerelni kell, ha más nem gyertyát cserélni és mint már írtam jóval drágább az alkatrésze.

Szóval tudni kell mit akarunk, utánanézni, és mérlegelni, hogy a drágát, jót valóban kihasználom-e. Mert az, hogy melyik gép jó igencsak viszonylagos. Ha fakitermelő lennék, és szükséges lenne, hogy a gépem sok üzemórán át megbízhatóan, kiegyensúlyozottan menjen, kéne egy jó márka, de háztájiban nem hiszem.

És megoldjuk jól a tanyasi életet autó nélkül. Nagy segítség a bringa és az utánfutó, de végre én is szabadon mozoghatok. Nekem ugyanis nincs jogsim, így ha utaznom kellett Zoli is kellett hozzá. És ugyan a homokon nem tudunk menni, mert az autók és a szárasság miatt bokáig ér a folyós homok, de kerülővel könnyen letekerhető a 16 km akár 50 kilónyi csomaggal is. Istennek hála Ásotthalom igen gazdag fákban, így szinte végig árnyékban halad az ember. És új ismerettségre tehet szert, ami autóval nem jöhetne össze.

Volt egy szörnyű élményünk az áramszolgáltatóval. Magasfeszültségű vezetékek haladnak el a telkünk és a dűlőutunk között. Ezt az áramszolgáltatónak tisztán kell tartania. Egy hónapja még két, két és fél méteres fák sűrűje volt ott. Aztán egy nap jött egymodern traktor egy nagy hengerrel és letarolta az összes fát. Mint mikor arat egy kombájn. Borzalmas volt nézni a pusztítást. Volt a fák között néhány combnyi vastag fa is, meg sem kottyant neki. Minden pusztult, se fák, se madarak, se gyíkok stb. Én egy sort pityreregtem értük, morogtam, hogy miért kellett és nem tudtak volna minket értesíteni, de belenyugodtam, hisz a közmű a közé és annak az érdekét kell nézni. Bár szerintem lehetett volna kevésbé pusztító megoldás is.

Amit minden évben tervezek, de csak ritkán jön össze, hogy feltérképezzem kicsiny földünk növényzetét, majd állatvilágát. a növényeket lassan-lassan tanulgatom és a gyerekeknek átadom ezt a tudást. A Vendel már felismer5-6 féle fát a leveléről. És kisebb mezei virágokat. Nagy a tudásszomjuk, nagyon sok mindennek kell utánajárnunk. És sokat segítenek, már ha értelmes munka, no és ha jutalomgyolyó jár érte.

De azért maradnak eleven legények, akiknek majdnem sikerült a macskát kinyírni, mert állítólag a tetőre akart repülni. Drága Marcell, meg miután elmondtam neki, hogy milyen baj lehetett volna belőle, tiszta gyermeki őszinteséggel válaszolt, hogy ő nem tudta, hogy ilyen baj lehet belőle. Olyan néha mint "Marcelino Kenyér és Bor" (aki látta a filmet az tudja). És olyan jó, hogy már mindnek az egyedisége gazdagítja a család sokszínűségét!

Megosztás a facebookon