...tette fel kérdését minap a Vendel, amikor elment az áram, ugyanis Zoli elment megnézni a villanyvezetéket, hogy rendben van-e. És úgy volt. Elmagyaráztam neki mik is a villanyvezetékek, de az ő okos buksija összerakta, hogy azt valakinek be kell építeni pl. a házba és hát ők a villanyvezetők. Nagyon bírom a nyelvet tanulók szóalkotásait, a legtöbben tök sok logika van.(Vendel még most sem azt mondja, hogy engem, hanem tégem.) Ezzel a gyerekszájas bevezetővel, akár

máshová is illeszthetném a szöveget, de valójában most a tanyai dolgainkról szeretnék írni. Áram. Mi abban az áldott helyzetben vagyunk, hogy van áram a tanyánkon. Tény, hogy szeles, viharos időben néhol kikapcsol, de az esetek többségében jól működik. Mikor még csak romantikusan tervezgettük milyen lesz az önellátó tanyagazdaság, az is benne volt, hogy majd jól elleszünk áram nélkül. Hát ja. Ha lenne tőkénk, simán csinálnánk valamilyen alternatív áramfejlesztőt, sok tervünk van, de nem egyszerű kivitelezni. Megint csak az jön szóba, hogy egyedül vagyunk. És miért is fontos az áram? Nem a net és a tv miatt. Kell áram, hogy vizet húzzunk a fúrt kutakból. Tény, hogy kézzel is fellehetne húzni, de a locsolás igencsak nehézkes lenne. És fagyasztó is hasznos, mert idén még nem sikerült annyi húst lesütni, és felfüstölni, amit szándékoztunk. A bojler ügyét egyébként Zoli ügyesen megoldotta. Szétszedett egy régi rossz villanyosat, befestette feketére, össze-vízvezeték szerelte, és a nap melege melegíti a vizet. Egyébként fürdéshez télen tudunk a masinán melegíteni és lavórban fürödni. Meg van egy vadi új fatüzelésű bojlerünk is, de azt még nem sikerült beszerelni. Kell neki a kémény és a fürdőben nincs. A héten elkezdte Zoli a ház körüli lebetonozott udvart felverni, mert az minket nagyon zavart. Balesetveszélyes, ronda, hőcsapda és a régi vályognak sem tesz jót. Szépen haladt a kis kőműves, de milyen az élet, hamarosan aratni szeretnénk a rozst. Eredetileg azért lett vetve, hogy a gyomot elnyomja, de szép lett így étkezési célra is szeretnénk keveset belőle. A gépi aratásra nincs

pénzünk, meg ennyit lehet senki sem vállalna, túl kevés, így kézzel kell megoldani. Utána kérdeztünk helyiektől miként zajlott ez régen, oszt kiderült a kicsépléshez bizony jól jön a betonudvar. Na puff! De sebaj, megoldjuk okosban. A tanya kreatívvá tesz. Kecskét is vágtunk, kettőt is. Az idei megmaradt gidát, kb

3 hónapos volt, meg a tavalyit, a tenyész bakot. Ezt addig kellett, míg nem büdös, mert a kecske tényleg tud az lenni. Még a szeles tanyán is messzire bűzlik az az átható pézsma szag. A két fejős is levágásra kerül, mert tény, hogy parlagihoz képest szépen tejelnek, de nem sokáig már és igencsak sok a nyűg velük. Ezek is a romantikus tanyasi éle

tünk elképzelésébe tartoztak. Hát tanulunk és tanulunk. Van mit, de büszke vagyok magunkra. Meg a gyerekekre is. Ők is már hang alapján felismernek és megkülönböztetnek madarakat, állatokat. Tudatlanságunk egyik vicces momentuma, mikor először hallottunk űzekedő őzet. Én meg voltam győződve róla, hogy ez valami ragadozó -féle, vagy egy poénkodó ember. Jót röhögünk a mostanság is hallható aranysakálnak hitt őzbak hangján. Hátmi innen indultunk, de nem szégyellem. És csatolok némi képet, a hét eseményeiről meg arról, hogy beköszöntött a strandszezon.

 

Megosztás a facebookon