Telnek, telnek a napok, mi dolgozunk, és dolgozunk és a munkánknak sosem érünk a végére. Sok-sok mindent elraktunk már télire, lekvárokat (bodza, bodza-répa, barack, szilva) van szőlőbefőtt és lecsó, paradicsomlé, erős paprika krém, paprika ecetes lében, egy kis káposzta. Van, ami saját termelésű, van olyan, amihez a gyümölcsöt vettük, mert nekünk kevés volt, és irtó olcsón jutottunk hozzá. A szilva pl. ilyen. Ahhoz nem raktunk semmit, csak jól kifőztük, és így csak dermeszteni kellett, hogy a teteje bebőrösödjön. Lett még egy kis aszalt szilva is. Valószínűleg lesz még paradicsomlé, mert szépen terem. És ami érdekes, hogy ugyanoda ültettük, ahol előző évben elvitte a paradicsomvész. Most talán egy tövön vettem észre jeleit a betegségnek. Talán bevált az a pár trükk, amit Zoli bevetett. Rezes, tejes, csalánleves permetezés, meg még a tavasszal rézdrótot szúrt a szárakba. Olvastuk biokertészektől, és kipróbáltuk. Hernyó az van dögivel, már majdnem mindenben, még a szőlőben is láttam. Védekezni, nem védekeztünk ellene, hisz még így is alig győzzük a feldolgozást, amit találunk, feletetjük a tyúkokkal. Lett egy kevés rogács babunk, meg lesz még valamennyi.

A kecskéink átalakultak négy cocává. Nagyon picik, három vietnámi és egy vietnámi vaddisznó keverék. Nagyon cukik.

A nyuszik új helyre kerültek, egy használaton kívüli disznóólba, mert már túl sokat szöktek ki és a sötétben bizony nehéz egy menekülő nyuszit befogni, pláne, hogy egy kutya kotnyeleskedik az ember mellett. De sajnos egyiket külön zárva kell tartani, mert a másik kettő bántja. Lehet, hogy most már lesz szaporulat, de a legjobb az lenne, ha a fiú nyuszit elcserélhetnénk, mivel testvérek. Egyébként nem kaptak védőoltást, egyrészt nem volt rá pénzünk (minimum 100 nyúlra való adagot adnak csak), másrészt kipróbáltuk, milyen ha a nyuszi vadon azt legel, ami csak tetszik neki. Nem tudom, hogy a szúnyogok száma miatt, vagy csak mázli, vagy tényleg jót tett nekik a sok parlagfű, de nem lettek betegek. Egyébként szorgalmas parlagfű irtókká váltak.

Pár napja kicsit megörültünk, majd csalódtunk. Szeretnénk majd méheket, de még semmink nincs hozzá. Néhány napja, azonban meglepődtünk, mert megjelent egy méh a belső udvarunkon. Fel is merült ismét a téma, hogy rajzás idején jó lenne becserkészni egy rajt. És másnap mire lettünk figyelmesek? Zümmögésre a nyári konyha épületének teteje elől, a falból. Messziről méheknek tűntek, így jött az agyalás, olvasgatás, hogy na onnan miként szedjük ki őket. De nem tartott soká az öröm, mert sikerült egyet lecsapni, így közelről kiderült, hogy bizony darazsak, csak nagyon hasonlítanak a méhekre. Hát igen, ez a mi formánk se lottó nyeremény, se ingyen méhcsalád.

Most is nagy agyalásban vagyunk, ugyanis kéne kezdeni valamit a majd három hektárnyi területünkkel, amire megigényeltük a földalapú támogatást. Akinek földdel kapcsolatos romantikus tervei vannak, azok most figyeljenek, bár lehet többet tudnak nálunk. A támogatásnak vannak feltételei, röviden egyszerűen, ha nem tartod rendben a földet, nincs pénz. Nekünk most rozzsal volt bevetve az a rész, amire a támogatást igényeltük. A pénz (ami talán 200000 HUF lesz) első fele november tájékán, a második februárban érkezik. Tehát az őszi munkát ebből nem lehet elvégezni. Mivel nekünk se gépünk, se jószágunk megművelni, ezért valakinek ki kell fizetni majd a megművelést. Ha szeretnénk évelő gabonával bevetni és pár évig nyugiban lenni tőle, akkor a támogatás sem lenne elég. Szóval okosnak kell lenni, számolni. Egyébként ha nem vennénk igénybe a támogatást, akkor is gondozni kéne, mert bizony csak úgy nem lehet az embernek földje. A legrosszabb ebből a szempontból a parlagfű, már csak azért is mert ha nem írtja az ember komoly bűntetetést kap. Szerintem nem jó ennek a törvénynek a betartatása, illetve a módja, mert mit csinál az ember? A legolcsóbb, legegyszerűbb módon szabadul a gondtól, pl. gyomirtó. Volt tavaly egy néni, aki nagy lelkesen mesélte, hogy a gyomirtóhoz kevertek egy jó adag pétisót és azzal égették le a gazt. Durva, de eredményes munka. Szegény nénikének van egy hektárnyi nyűgje, mert eladni a földet nem tudja, kicsi a nyugdíja, de törvényi kötelezettsége van, aminek eleget is tesz. És ő csak egy a sok közül. Szennyezzük a földet, mert be kell tartani egy törvényt. Persze, tudom az allergiásokat védeni kell (én is az vagyok), de lehet nem ez a legeredményesebb mód, hisz a szennyezett. Mikroelemekben szegény földből származó növény nem fogja kellőképpen segíteni az immunrendszert.

Persze a sok munka mellett kenyeret is kell az asztalra tenni, és a leggyorsabb módja ennek a sima élesztős fehér kenyér. Én a nagyobb mennyiségben megvásárolt élesztőt mindig a fagyasztóban tartom, három-négy hónapig kevés minőségromlással, de élő marad. Hát, mint azt a kép is mutatja, most sikerült életemben legjobban ez a fajta kenyér. Két kg liszt felhasználásával, és egy nagyon jól felfűtött kemencével sikerült (az utóbbit Zolinak köszönhetem).

El lettek palántázva az epernövendékek, lett vagy száz tő. Az eredetieket Zoli az OBI-ban vette leértékelve, szezon után (három darabot 100 HUF-ért) másfél éve.

Én idén ettem először sárga bélű görögdinnyét, és azt kell mondjam, hogy nagy kincsről maradtam le eddig. Az a legfinomabb. Nem voltak nagyok, hisz nem kaptak trágyát, de iszonyat finomak és viszonylag sok lett, azért az őzek és a fácánok hagytak egy párat.

Egyébként mióta itt lakunk a ház környékén újra megjelentek emberközelségét nagyon szerető madarak. Jó látni szorgoskodásukat.

Ja visszatérve a kemencére, aki teheti építsen magának legalább egy kültérit. A miénk egy nagy benti búbos és kb. 10000 Forintból építettük, újrafelhasznált alapanyagokból (vályog, hódfarkú cserép, üveg, homok-no az éppen nem tartozik ebbe a kategóriába, de volt kéznél). De sok-sok mindenből lehet. Most kezdjük felfedezni, hogy milyen sok mindenre használható.

Megosztás a facebookon