Mire sikerül befejeznem ezt az írást, már nyár lesz. Furcsa ez az áprilisi bolondos időjárás májusban, de igazat megvallva itt mifelénk még mindig jól jön az eső. Remélem töltődik a föld, de az aszály nagyon kemény. Mi kicsik vagyunk, talán nano méretű gazdálkodók, és nem célunk profitot termelni, de rossz látni, hogy mennyi erőforrás elhasználásába kerül a mezőgazdaság. Néha napján igen komolyan elgondolkodom, hogy amit jelenleg a világ környezettudatos cselekedetként elkönyvel, és veregeti a vállát, az csak egy újabb ága a termelésnek, fogyasztásnak.

Most kicsit hátraléptünk a világ megóvásáért folytatott próbálkozásainkban, és vettünk egy 6 személyes autót. Minden egyes nap mérlegelnünk kell, hogy mit hagyunk gyermekeinknek, és bizony a szárnyaik kibontakoztatásához olyan dolgok is szükségesek, amiket nem tudunk itthon megadni. Hiába sok az eső, úszni nem tudjuk idehaza megtanítani, kell hozzá egy medence. A suliba is be kell időnként menni, és vannak egyéb hivatalos ügyek, amiknek az elintézéséhez a gyér buszközlekedés, és a szeles idő általában fékezői. Ami miatt viszont nagyon jó, hogy Szentmisére el tudunk végre mind menni együtt. Számomra ez mindennél többet ér jelenleg. Nem érzem a mindennapokban Isten hiányát. Sőt! Valóban családtagnak, jelenlevőnek tapasztalom, mégis a Szentmisén és a Szentáldozásban a találkozás olyan töltet, ami ebben a száraz sivatagos helyen, igazi oázis. Megtérésem óta sok csodáját láttam Istennek. Megtéréseket, életátadásokat, kerekes székből felállásokat, testi-lelki gyógyulásokat és hatalmas erejű dicsőítéseket. Igazi egységet keresztények és zsidók között, keresztények és keresztények között. És mint mások is, én is sokszor szomjazom az ilyen rendkívüli eseményekre, de Isten hűsége a mindennapokban a jelenlegi életem megtartója. Apró, jelentéktelennek látszó dolgokban fedezhetem fel. Dolgok megtalálása, időpontkérés elintézése néha lehetetlennek látszó dolgok, mégis Vele sikerül. És ami még fontosabb, hogy tényleg családtagként érezzük, kezeljük.

Ezt megmagyarázni nehéz sámomra, inkább csak megélem, megéljük. A természet ilyen fokú közelsége, és az, hogy fontos odafigyelnünk minden jelzésére, valahogy még inkább segít felfedezni a valós Teremtőt. És kicsit könnyebbé, egyszerűbbé teszi a világ dolgainak a megértését, a dolgok valódiságának a felfedezését. Ezen a felületen nem szeretnék politizálni, vagy legalábbis az idehaza ismert az ezzell a kifejezéssel illetett cselekményt véghez vinni, de sokszor szomorúságra és imára hívó szavai vannak. Tehát nem is megyek bele sok-sok esemény véleményezésébe. Inkább csak hálát adok, hogy ezek fényében tisztábban láthatom a keskeny utat, és sokkal inkább a célra emelhetem tekintetem. Mert ha "csak" a gyerekek nevelését veszem is elő, nem láthatok mást, mint hogy ők mind az Atya gyermekei, akiket fel kell készíteni arra, hogy szentek legyen, nem más eszközzel, mint hagyni, hogy az Úr rajtunk keresztül szeresse őket. Erre recept nincs, de azért merem azt állítani, hogy a Szentlélek jól vezet minket, és mi időnként jól szót is fogatunk.

Egyébként napi szinten le kell mellette tennünk igenünket, hisz elhívott minket egy útra, olyanra, ami valóban a szűk kapun visz át. Mire is gondolok? Az otthonoktatás folyamatos küzdelem. Hisz még most is sokan értetlenül néznek minket, csóválva a fejüket, hogy "szocializácó", de persze mellette kritikusak a jelenlegi oktatási rendszerrel. Mindig megütközöm a kettősségeken. Jelen van a vekerdizmus ( Vekerdy Tamás bősz idézgetése) mely alapján azt hinném, hogy készek rálépni erre a nehezebb útra, de valójában ez csak szép filozófia, afféle útmutatás, mint a Karib-tenger kalózaiban az alku és a kalóz törvények. Sokszor érezzük magányosnak magunkat.

De ebben a magányunkban Isten nagyon szépen formál, és készít valamire. Még nem tudom mire, de benne van a ráhagyatkozás, és az egyszerűség.

Na de nem csak filozofálni kéne, mert a sok agyalás tétlenségbe vezet!

Vettünk tojás keltetőt. Kelnek kotlós alatt is a csibék, kacsák, de eddig mindig nagyobb volt a tizedünk belőlük, mint azt mi szerettük volna. Most melegednek a 4. széria csibék. Házi tyúk és gyöngytyúk csibéink vannak. Volt és lesz még hibázásunk (elfelejtettük visszakapcsolni időben a fűtést) de örömünk és sikerünk van benne. Etetni sima gabona darával etetjük őket, meg főtt tojással és főtt krumplival. A legnagyobbak nagyon szelídek, a fiúk csak leülnek melléjük és simogatják őket.

A gabonánk eddig jól teljesít. Kifejezetten olyan gabonát vetettünk, ami jól tűri a szárazságot, gyengébb földet. Ha jól emlékszem Maros néven kapható tritikálé (rozsbúza) ami emberi fogyasztásra is alkalmas. Várom már, hogy kenyerünk legyen belőle.

Idén szamócadömping van. Bár még nem sikerült rosszullétig enni belőle, de a fiúknak már majdnem sikerült. Eltenni télire? Lehetetlen, de nem is baj, mert most kell vitamint bevinni, eltéve már úgy sem lesz arra alkalmas.

Hagymánk, fokhagymánk is szépen van. Február óta esszük zöldhagymáinkat, mert ősszel maradt a földben némi meglepetés, ami tavaszra szépen megnőtt.

Cseresznyekukaccal idén nem kell hadakoznunk. Egy apró bogár kirágta a cseresznye virágainak a bibéit, így az nem kötött, így nem lesz termés. Pedig igazi germersdorfi cseresznye!

Zoli sok fát ültetett, amik jó részébe sikeresen oltott más fák ágait. Szépen megeredtek.

Megint lesz batátánk, amit bakhátakba ültetett Zoli és némi csirketrágyalével meg is öntözött. Ezt javasolta az a termesztő, akitől vettük a palántákat. Nem keltetünk mindent magról, mert még nincs megfelelő helyünk hozzá.

Várom Pünkösdöt. Mit is készített számunkra az Úr? Olyan szépen formálja a szívem, és ehhez olyan jól használja a családom, és a helyet ahol élünk!

 

 

 

Megosztás a facebookon