Amikor csak bejegyzést kezdek írni, elgondolkodok, hogy mi is legyen a cím. Mert tudok ám pocsék címet is adni egy-egy írásomnak (kérd csak kölcsön a szakdogám :) ).Lehet ez is az lesz.

De ki is az a Borbála? Na ki mit tippel? Adok kicsi gondolkodási időt.

Kicsit később szeretném jobban kikerekíteni Borbálánk történetét (nem Bori, hanem Borbála), most azonban másról is szólnék. Hát a nagycsaládos lét fárasztó, nagyon. Azt hiszem jelenleg a 4 gyerek a határom, de majd hozzáedződöm.

Eleven, életrevaló fiam gyarapodnak értelemben, bár a bölcsesség még sokat várat magára. Vendelnek sikerült első féléve, haladunk tovább itthon. Folyamatosan próbálgatom, hogy mi is az amivel leginkább motiválni tudom, hisz még napja java részét játékkal tölti, és módfelett sok időt vannak a szabadban. Mivel fárasztó az írás, ezért hagyom, hogy sokat másszon, így erősítve karját.

Marcell iskolaérett lett. Mivel nem sokat járt oviba, így abban egyeztünk meg az ovi vezetőségével, hogy megkérjük a szakszolgálati vizsgálatot. Igen, annak van tétje, mert amiként határoznak, úgy kell folytatnunk a következő évet. Csont nélkül sikerült neki, pedig nem ismeri a tipikus ovis foglalkoztatókat. Az a jó ebben a vizsgálatban, hogy játékosan mérik fel a gyermeket. Bár fárasztó volt, mégis jól viselte. Rettentő sokat kellett várnunk, én igyekeztem játékosan elütni az időt, de bevallom, hogy tartottam attól, hogy kitör belőle a bennfogott energia és még asztalok borulnak...najó ez azért tulzás és poén. Nagyon ügyes volt. Jül viselte a várakozást.

Tádé lett a szövegláda. Olyan dumái vannak, hogy akár percenként kacaghatnánk hasunkat fogva, de nagyon oda kell figyelni mert érzékenyen érinti, néha úgy érzi rajta nevetünk. Három éves már és tapadós akár egy pióca. Mindenben segíteni akar, és tény ügyesen szedi a tojásokat, de hát három éves. De kedves számomra az a bizalom, ahogy velünk viseltetik. Voltam vele fogorvosnál, mert hát sajnos egyik foga kilukadt. Nem kellett különleges gyerekfogászat, csak a helyi dokihoz bejelentkeztünk, aznap volt is szabad időpont. Buszra pattantunk, közben elmondtam egy rövid imát, majd elmagyaráztam mi fog történni. Ekkor még nem volt három éves. Bennt a kedves doktor néni is elmondta neki mi történik majd a kezelés alatt, aztán egy kis liftezés a székben, és csaptunk is a lovak közé. Betömték a fogát, míg ő az elszívót tartötta. Alig negyed óra alatt végeztünk, és Tádé nem sírt, nem fészkelődött, csak várta a jutalmat és hogy benézhessen az irodába a fogorvosnál.

Tádé ilyen, nemfél az orvosoktól, várja, hogy találkozhasson velük. A nyári mentőzése is igazi élmény volt neki.

Józsi már lassan egy éves. Erős, egészséges gyermek. Szépen haladunk az ő ütemében. Erős, küzdő jellem, aki igen sok derűt csen az életünkbe. Borzasztóan büszke vagyok, hogy Isten megtisztelt minket Józsival. Sokat formál engem. Átlépem határaim, és megtapasztalhatom, hogy ügyes vagyok. Mert igen, én gyakran hiszem magamról, hogy ügyetlen vagyok, és valóban van egy mértékű sutaságom, de a gyermekemért igen keményen feszegetem a határaim. Bár Józsit viszem fejlesztő úszásra, úgy látom, hogy én válok biztosabbá, és érettebbé. Mióta ő van, sokat olvashatok, láthatok családi történeteket fogyatékossággal élőkről. Előtte is ismertem ilyeneket, de mikor az ember sajátját látja benne, már egészen más ízű lesz.

Alapvető természetem, hogy kritikus vagyok. Nekem nem lehet csak úgy  az asztalra vágni valamit, hogy ez így van, vagy az úgy van. Érdekelnek a miértek, a mi van hák és gyakran teszem a dogmatikusan tényként közölt mondatokhoz: elméletileg, vagy atttól függ. Éppen ezért, amikor valaki azt állítja másról, hogy értelmi fogyatékos, vagy akármilyen fogyatékos, akkor jön a belső hangom, hogy miért? Én Józsi előtt érzelmi fogyatékos voltam, és még most is annak tartom magam. Azt látom, hogy bár szépen tudok beszélni, mégis gyengébb vagyok sok olyan embertársunknál, akire rányomtuk azt a bizonyos értelmi fogyatéskos bélyeget, bár fogalmunk nincs miként mérjük annak a szintjét. Amit most kinyögni akarok ezzel, hogy a világ színesebb, mint azt mi néha látjuk. Az érték több, és most élvezem, hogy Józsi által ennyi rengeteget megismerhetek.

Gazdaságunk halad az ötéves terv szerint. Mikor belefogtunk, megbeszéltük, hogy folytatjuk ezt az életet, ha 5 év után nem leszünk negatívban. Jelenleg csak pozitívat tudok felsorolni, így marad az életvitel.

Rettentő sokat tanulunk. Éljük és tapasztaljuk, hogy bár a növénytársításnál tényleg működnek a dolgok, de vannak buktatók. Tavaly édeskömény volt a paprika mellett. Imádták a rovarok, szépen ráköltözött néhány faj, majd átjártak legelni a paprikára. Volt mit együnk, de ezen sokat nevettem.

Nálunk továbbra is a víz hiánya a nagy gond. Most már ezerrel locsolunk, mert a máknak és a zöldségnek szüksége van rá. Zoli ügyesen megcsinálta  a szép kör alakú veteményesünk. Szép magas mulcsréteget hordott rá, alá komposztot. Hogy miket vetünk, az még kérdéses. Tavaly annyi hagyma sikerült, hogy még most is kitart. Csak a disznóvágásra vettünk pár kilót, olyat amit szapora pucolni. Ugyanis a mienk javarészt dughagyma méretű. Pont jó vacsikhoz.

Szépen nől a tririkálénk. A kerítésen kivülre ültetett fácskáink azonban a galád őzek áldozatául estek. Miért nem belülre kerültek? Mert már nincs benn hely. Nem oly rég számolgattuk, hogy mióta itt vagyunk több száz fát ültettünk már. Csak az a baj, hogy nagy része kiszáradt, vagy megették az őzek.

Új bogarunk a komposzt wc. Pontosabban alomszék. Országh József professzor végzett sok-sok kutatást. Aki akarja kigulizhatja. Az írásai alapján készítettük el a szobai prototíusunkat. A kezdeti idegenérzés után (1-2 nap) már ezt tartom a legjobb bennti wc-nek. Nem büdi, nem kell fertőtleníteni csak időnként a tartályt (vödör) kitisztítani. Ez is egy olyan dolog,amit olvastunk, mert öko, tetszett az elmélet (bár a biokémiához nem értünk) és kipróbáltuk. Majd bevált. A gyerekek is élvezik, mert kaka után csak némi avarral, vagy fűrészporral kell leszórni. Nem pazarol vizet, és olyan koposztot gyárt, amit vétek lenne kidobni. Igen, nem erre szocializálüdtunk, mert még a kinti budit könnyen vesszük, de hogy benn a házban van, és nem tűnik el, hanem a vödörben marad, majd ki kell hordani stb. na ezt kell egy picit átkapcsolni az agyunkban, ami nem is olyan nehéz tudva, hogy mindezt a gyermekeimért teszem. Hisz mi másért küzdünk mi itt tudatos szegénységben, a kényelmet igen sokszor mellőzve? Hát pontosan azért, hogy az unokáim és másoké is, élhessen ebben a természeti környezetben. Félelmetes dolgokat lehet olvasni egy-egy klímakutatás eredményéből, és bár indőnként hangyafingnyinek érzem mindazt amit teszünk, de a remény bennem van, hogy talán sikerül.

És dobpergés trtrtrtrtrtrt Van traktorunk. Egy igazi Zetor. Büdos, rozsdás, nagy, de a mienk. Ő Borbála. Azt hittétek valami állat mi? :) Nagyanyám lyány korában használhatott ilyet, vagy a szovjet változatát. Miért is szükséges nekünk. Hát mert az elmúlt évek bizonyítják, hogy bár kicsi földünk van, ahhoz éppen elég nagy, hogy egy ember egyedül ne győzze a munkát kézzel. A parlagfű az továbbra is gond, nem szeretnénk büntit kapni érte, és a talamegújításhoz is kell valami, ami segít. Azért ilyen régi gépet vettünk, mert ez occó volt, meg bízunk benne, hogy úgy rakták össze, hogy mi még jól kihasználhatjuk. Nincs benne elektronika, még lámpa sem, zehát a szerelése is könnyebb lehet. Érti, csak egy kulcs kell hozzá, mint a zsigulihoz, csak kicsit nagyobb.

 

 

Megosztás a facebookon