Ebbe a kategóriába anyai, asszonyi gondolataimat is beleszövöm, igaz kapcsolódva a tanyával. A gyerkőcökről és hitéleti dolgokról szerintem külön bejegyzések lesznek majd.

A mai nap igen döcögős, nehéz volt. Bár éjszakám a könnyebbek közé tartozott (nem kellett másfél óránként a Marcellhez kelnem, mert ő még most is szereti ha éjszakánként fontosnak érezhetem magam), és az ébredésnél is úgy tűnt, hogy a mai napra tervezett dolgaim megvalósulhatnak, az élet felülírt mindent.

A két legény, amint kinyitja a csipáját, gumicsizmát húz, a pizsamához, és szalad ki az udvarra, mert nekik dolguk van. A reggeli csak akkor csábító, ha tejbegríz, vagy tejberizs, esetleg palacsinta.

A mai nap is így kezdődött. Amivel csak az a gond, hogy egyedül nem nagyon szeretem ha kinn vannak, mert ezeregy irányba megindulhatnak, pláne ha a cicát kergetik. De én lelkesen begyújtottam a masinába (sparhelt aki így ismeri) és elkezdtem az ebédet. Ma egyszerű étel volt, gondolván arra, hogy holnapra is jut és csinálhatom a munkáim. Mert hát szalad a ház. Mint nálunk általában. Sajna ez a nagy hátránya a tanyasi életünknek, hogy sok dologra egyedül kevesek vagyunk. Nincs nagyi, sem kedves unokatesó, aki hetente egy- két órát gyerkőcözne, és a beköltözésünk sem zárult le. Én pl.: csak pár hónapja vehetem elő ruháimat a szekrényből, addig még zsákokban voltak.

Tehát a pakolással is haladni kell, meg a normál napi házimunkával, de azért a gyerekek megfelelő fejlődésére is időt kell szánni (mellesleg mivel ez a legfontosabb, ezért marad el folyamatosan a többi) és hát odakinn meg csak gyűlnek és gyűlnek a teendők, amit meg Zoli nem tehet félre.

Szóval ma, Zoli elment postát intézni, és mint mindig most is pont ilyenkor történik valami. Megdöglött egy tyúk. Nem tudni mi lelte, csak azt tudom, valamitől megrettentek, és mire beértem, már csak kettőt rúgott és kinyúlt. Fogtam, kivéreztettem és mivel forrt a mosogatáshoz a víz a kályhán, ezért le tudtam forrázni, és megkopasztani. A tyúk kopasztása gyors meló, bár mivel nagyon zsíros volt bontani sokkal nehezebb. A lényeg, hogy ezzel minden tervem borult, és mivel a legények önállóskodhattak, nap végére legalább háromszorosára duzzadt a listám. De Zoli és a két legény ügyesen elkészítette a nyuszik új helyét. (Hamarosa

 

n már képeket is csatolgatok.)

Mindennek ellenére, jó mikor a legénykéimmel játszunk (toklász távolba-hajítósat, vagy rozsfogócskát) azok nagyon áldott pillanatok, ilyenkor érezhetem, hogy Isten visszamosolyog rám.

Megosztás a facebookon