No ide fogom gyűjtögetni időnként agyzsibbasztó gyerekbeszólásokat. Ugyebár Vendel, már szépen, kerek mondatokban beszél, már saját gondolatait, érzéseit meg tudja fogalmazni, időnként Marcellét is, pláne ha csokikérésről van szó...

Mai agyzsibbadások: délidőben, a tikkasztó melegben benn tevékenykedünk. Én rendet csinálok, ők meg segítenek, hogy mindig legyen ehhez megfelelő hely és alapanyag. Előtúrták a téli sapkát és sálakat, amiket felhúztak. Nem mellesleg tök pucérak. Szóval beöltöztek és közölték, mennek ki, mert esik a hó. És állnak az ajtóban, győzködve engem, hogy nézzem már meg, hogy havazik!

A franciaágyunkról szeretik letúrni az ágyneműt, hogy bukfencezhessenek, meg popózhassanak (felugrani és fenékre huppanni, ez a Vendel szóalkotása). Zoli városból hazajövet, picit visszadobálta a dolgokat, mire a Vendel felháborodva kijelentette, hogy most újra túrhatják le! Óh, a szegények (gondoltam én).

Most, hogy kész van a nyusziketrec, sokat láthatják a nyuszikat, mert nincsenek az istállóban (oda a liba miatt nem mehetnek). Ilenkor leülnek velük szemben, a fóliábol kicsupálnak pár zsenge répát, és azt falatozzák. A nyulak meg majd szétszedik a rácsot, mert ők is ennék. No de nekik is jut. A szára és a levele, ugyis csak az való nekik. A Marcell egyébként „hopp”-nak hívja őket. És a napnak még javában nincs vége...

Megosztás a facebookon