Megint csak repülnek a napok...

Túl vagyunk az első adag paradicsom befőzésén (nem bonyolítjuk a dolgokat, úgy készítjük, ahyog szüleinktől tanultuk: mosás, aprítás, passzírozás, főzés, üvegbepakolás, dunsztolás), lett kb. 19 liter, most készül az erős pista. Pár napja a szárasság miatt még azt hittem nem lesz a paradicsomból semmi, mert hiába locsoltuk, szegények sínylődtek, de elég volt egy kis enyhülés és szépen be tudtak érni. Rengeteg az erős paprikánk, olyan fajta amit felfűzni és megszárítani nem igazán tudunk, mert nagyon húsos, de paprikakrémnek jó lesz. Az édes fűszerpaprikánk is szépen érik, drága őzik le is legelik, akár csak a dinnyét... de az is lehet, hogy a fácánok segítenek rá. Idén lesz szőlőnk, apukám segített és így augusztus végére szinte az összeset sikerült felkötözni. Hát nem jut mindenre idő.

Nem nyertünk traktort és kicsit csalódtam is. Reméltem, hogy Jézus most kisegít ezzel, de hát nem ez a mi utunk. A mérgesítő igazán az, hogy olyan valaki nyerte meg, aki egy traktoros sportegyesület nevében tombolázott, nem hiszem, hogy oly nagy szükségük lenne egy ilyen gépre. De mindegy.

Talán holnap már lesz négy cocánk és nem lesznek kecskéink, már várjuk őket. Közben nagyszabású bolhairtásba fogtunk, kint is bent is. Hihetetlen szívós dögök. Érdekes, hogy míg tavaly a kullancsok szaporodtak el nagyon, addig idén a bolhák. Erről majd részletesebben is beszámolok, hogy mi is vált be igazán, hátha másnak nem kell ennyit küzdeni vele. A diólevél ázalék némi illóolajjal egyébként enyhe fertőzöttségnél jól bevált.

Gyűlik a szárítóban a fa, Zoli ügyesen vágja őket és most pár napig szüleim is tudtak segíteni, így sokat haladtunk. Jó, hogy itt voltak, no nem csupán a segítség miatt, hanem a gyerkőcök is nagyon élvezték a papa és a mama jelenlétét. Marcell is elkezdett mondókákat mondani, bár vannak szavak ami kimaradnak, vagy másként hangzanak.

Néha anyaként elszomorodom, mert nem tudok olyan hiper-szuper fejlesztő játékokat kitalálni, amit mások is alkalmaznak, de aztán jönnek a lurkók, és látom, hogy a napi munkánkba ők bekapcsolódva, miként ügyesednek. Amikor daráljuk a lisztet, jelen vannak és segítenek kiválogatni a konkolyt a rozs közül. Ügyesen felismerik, pici ujjaikkal kiszedegetik és ha kell még számolgatják is. Vendelnek ez már 20-ig megy (lehet tovább is, de még nem próbáltuk, meg a türelem is elfogy), Marcellnek 5-ig. Ez nem dicsekvés, nem átlagon felüli okosság, egyszerűen láttatja velem, hogy seperc alatt mi mindent felfognak és alkalmaznak és egyáltalán nincs szükség drága „fejlesztőkre”. Esténként közösen imádkozunk, bár egy ideig elhanyagolódott. Újítottam, és a mese (ami egy-egy bibliai történet) után hálát adunk énekelve, meg saját szavakkal, miatyánkos, üdvözlégyes és védőszentes imák, majd egy kötött esti ima. A leginkább szülői szívet melengetőbb, hogy miután keresztet rajzolok a homlokukra és áldást mondok, ők is megteszik mindannyiunkkal.

A minap is azon kaptam magam, mennyit tanulok általuk az Atyával való kapcsolatról. Marcell beszél, de a mondatai négy szónál nem hosszabbak, általában ragok nélküliek, és mégis tökéletesen meg tudja magát értetni velünk. Ha szüksége van valamire, kér és kap. Nem bonyolít, nem tölti meg a mondandóját fölösleges szavakkal, magyarázkodással. „inni kopk” ez egy régóta használt mondata arra, hogy szörpöt szeretne inni. Most már tisztábban, érthetőbben használja a szavakat, bár kicsit tótos beütéssel. Én is kérek imáimban dolgokat, de vajon ilyen bizalommal, mint ő? Mert tudja, ha kér, akkor kap. Jó van amire nemet kell mondanom, mert nem tenne jót az egészségének, de ilyenkor is kap választ.

Várunk még mindig a hivatalos értesítésre az ovisfelmentésről, de az ovi vezetője megnyugtatott, hogy rendben van minden. Hát remélem is. Mi vagyunk az egyetlenek ilyen kérelemmel, és még csak egy évre kértem meg, de kedvesen és nyitottan fogadtak, bár azt hitték hitgyülisek vagyunk. Én rólam egyébként a hétköznapi, vallásukat nem gyakorló, nem ismerő emberek gyakran hiszik, hogy valamely magukat jobban reklámozó szabadkeresztény, vagy protestáns gyülekezethez tartozom, hisz katolikusként konzervatív vagyok, és világi szemmel igencsak radikális. Ezért is zavar sok orvos véleménye, hogy csak a világ által tökéletesnek ítélt magzatot lehet életképesnek tartani. A minap olvastam egy anyuka történetét, hogy uh-on koponyatágulatot fedeztek fel gyermekénél, és minden uh után csak nőtt az értéke. Azt javasolták, hogy 24 hetesen feküdjön be Pécsre elvégeztetni az abortuszt, mert súlyos fogyatékos lesz a gyermek. 24 hetesen! Mikor az ilyen időre született korababákat képesek maradandó károsodás nélkül megmenteni! Tény nem mindet, de már meg van rá a tudás és technikai háttér. De az anyuka erős volt és kihordta a babát, az utolsó uh-án azt mondák neki, hogy a gyereknek lényegét tekintve nincs is agya. Most már több, mint fél éves a kicsi lány, és csak annyi baja volt, hogy vízfejű, amire van egy tökéletes kis szerkezet, melyet beültetve helyre lehet állítani a nem jól működő dolgokat. Rendben fejlődik, akár a kortársai, semmi jele annak, hogy bármi baja lenne. Meghalhatott volna, ha csak az orvosok véleményére ad az anyuka. De ha fogyatékos lenne, akkor sem lenne joga arra az életre, amit Isten rendelt neki?

Néha irigylem azokat, akiknek a várandóssággal minden rendben volt és csak azon nyafognak, hogy jaj nem akarnak gátmetszést (megjegyzem inkább ezt kelljen átélni, ami nem fáj, csak kellemetlen a varratok jelenléte később, mint amit egyik szobatársam elszenvedett. Késtek a metszéssel és repedt, hosszan. Olyan mélyen, hogy összevarrásnál a méh felőli résznél már nem tudtak érzéstelenítőt adni. Üvöltött a fájdalomtól, amit nem csodálok.) De sokszor hálát adok, mert rengeteget tanultam a várandósságról, szülésről és igenis vigaszt és biztatást tudok adni olyanoknak, akiknek valami nem a nagykönyvben leírtak szerint működik.

Időnként szoktam utalni egy szerzőre (Dr.James Dobson) most tőle idéznék, a születendő életekre vonatkozóan. Egy kis anatómia: „...a sacrum szó a gerinc vagy a medence alján található keresztcsontra vonatkozik...az emberi testnek azt a részét, amely a nőknél a szülőcsatornát őrzi, latinul os sacrum-nak, szó szerint „szent csontnak” nevezik. A szótár szerint a szent szó azt jelenti, hogy „Istenhez tartozó, konkrét célra elkülönített, az erőszaktól vagy a beavatkozástól kellően védett”. A medence tartalmazza azokat a szerveket, amelyek a petefészkekben az élet magjait termik....A szintén medencében található méhben fejlődő test tartalmazza ezt a lelket a fogantatás pillanatától, és ez a lélek szent, mert Istené. Az Ezékiel 18:4-ben az áll:”minden lélek az enyém”. ...A sacrum tehát egy szent csont...”

Ezzel zárom soraim, legyen szép napunk!

Megosztás a facebookon