Egy egy évvel ezelőtti Karácsony idején készült képpel kívánunkMindenkinek áldott éskegyelemmel teljes ádventet, Karácsonyt és Új Esztendőt!

Pár gondolat magunkról.

Mikor már azt hiszi az ember, hogy meg van mindene és elégedett, akkor rádöbben, hogy sokkal többje van mint kéne. Mi hálásak vagyunk Istennek a hűségéért, mert kitart mellettünk, pedig elég lázadó, nyakas fajta gyeremekei vagyunk. Alegfrissebb áldás, a kecskénk. Nem titok, nem tartozik a kedvenceim közé ez az állat,kicsit idegtépő fajta, mintha semmi nem lenne neki elég jó...bár lehet néha az én tükörképem...:)Nagy-nagy várakozás után, leellett. Elég nagy gidája lett(hím ivarú kecskeutód, belőle lesz a bak, vagy a pörkölt:))És ad tejet, nem keveset, napi 1 liter úgy, hogy mellette van éjjel-nappal a gida.

Nem tudom ki hogyan áll az ünnepi készülődéssel, mi sehogy és mégis úgy gondolom teljesen jól állunk. Jön Jézus, és várjuk, de igazat megvallva kicsit tényleg olyan, mint mikor a gyermekeinket vártuk. Idegesen, ábráándozva, jeleket figyelve, hogy ez az-e már...aztán mivel az első a vártnál sokkal korábban érkezett, így teljesen készületlenül fogadtuk. Nem volt pelenkázó, nem volt megfelelő méretű ruha stb. De mi vele voltunk, mindig, lestük a szuszogását, hogyél-e, számoltam az órát,hogy mikor szopizi, figyeltem a szívverését. Sokat sírt, hisz fájt neki a kinti élet, de mi vele voltunk, és bármennyire volt is fárasztó mindig jelen voltunk. Ez a szokás a harmadiknál is van, és nem rutinszerű. Kicsit talán Jézussal is így kell, jelen lenni. Lesni az alkalmat , hogy Vele legyünk, nem csupán születése idején, hanem az évminden napján.

A baba megnyugszik anyukája, apukája szívén és megnyugtatja szüleit is. Isten annyira szeret bennünket, hogy így velünk aka lenni. Ragadjuk hát keblünkre Jézust!

Megosztás a facebookon