Tanakodtam hova is biggyesszem ezt a témát, de ide került végül. Az elmúlt hét igen fárasztó, bár talán ez minden napra igaz lehet, talán csak én vagyok nyápic. Mindegy. Megint küzdés van a bolháinkkal. Történt ugyanis, hogy még fél évvel ezelőtt szegény Marcell egyik éjjel semmit nem aludt, csak nyűglődött és vakarózott. Reggel vettem észre, hogy tele van csípésekkel. Nekiláttunk kutatni a házban, a neten, hogy mi is ez az állat, és megállapítottuk, hogy a jelek alapján bolha lehet. No de mi a megoldás? Ugye komoly kémiai hadviselésről nem lehet szó, hisz szeretném ha gyerekek egészségesen nőnének fel, mi a bánatért akarunk bionövényeket meg hagytuk el a vegyszereket... Szóval az első a nagytakarítás, mivel tél volt szivacsok pokrócok kifagyasztása és beszereztük a fegyvert, amely Bio Kill névre hallgat. Hát segített, azok a dögök eltűntek. De sajnos a bolha szapora fajta, és időnként fel-fel bukkan. És a fagyasztáson kívül minden herce-hurca kezdődik elölről. Bár azóta bátrabban használjuk a Bio Killt, a kutyát is ezzel kezeljük.

Hát igen, mindenféle állattal küzdünk. Most a faodvasító, más néven lóhangya van terítéken. Tavaly, nem sokkal a beköltözésünk után kezdtek betörni a házba. Egyik este film nézés közben halottam, hogy valami kaparászik, gondoltam, egér biztos a falba beköltöztek, hisz rég nem lakták a házat emberek. De a nagy lótúrót! Ez a jó kis amerikában őshonos faj próbálkozott. Szabályosan zajos volt ahogy a padlószőnyeg alatti hungarocellt rágták! Rémisztő is volt, mert ezek azért másfél centisre is megnőnek. Ellenük már komoly hadviselés kellett, mert mint a nevük is elárulja, odvasítanak, mindent. Most a garázs gerendáit, mert kivágtunk egy akácfát, ami valószínűleg az otthonuk volt. Egyébként még a tyúkok is félnek tőlük, ők sem pusztítják. Még nincs megoldás erre, de majd csak messzebbre költöztethetjük őket valahogy.

Szóval a nehéz hétre visszatérve, Marcell ismét nem alszik, aki ismeri, tudja, hogy ez nem olyan meglepő, de azért nála is eljött a 2 éves kor, és nála is beigazolódott, hogy a gyerkőcöknek ilyentájt van egy váltása alvás tekintetében, mármint, hogy a felnőttekhez hasonlóan képesek átaludni az éjszakát. Őt szeretik legjobban a vérszívók.

Meg leszüreteltük a cseresznyét és a meggyet, főztünk lekvárt szörpöt. Finomak lettek, de sok meló volt vele,így természetesen sok egyéb teendőmmel elmaradtam, amiket most pótolgatok.

 

Vendel egyre többször meglep. Egyrészt a gondolataival, a frappáns válaszaival, amik néha megnehezítik az eltökélt szülői szigort, hisz röhögésben kitörve nehéz dorgálni. Egyik eset, mikor az öccsét minden ok nélkül képen törölte. Sokat kakaskodnak, egyszer az egyik, másszor a másik kezdi de van mikor eldurvulnak. Szóval az elcsattant pofon után megkérdeztem, hogy üthette meg ennyire az öccsét, mire ő teljesen higgadtan:„erővel”. Másrészt, hogy mennyi mindent ért. Olvastam neki fabulát. Az akadt a kezembe. Nem tudtam mennyit fog megérteni belőle, pláne, hogy az ágyban mellettem csak matatott, elvolt, de visszakérdeztem, hogy tudja-e miről szólt a mese. Nem vártam el, hogy a konklúziót is értse, szerintem nem is értette, hisz ez felnőtteknek szóló mese, de amit értett, azt elmesélte, és az idegen kifejezéseket behelyettesítette a saját szavaival. Leesett az állam. No még ezek után adjam oviba, hogy elrontsák! Bár még nem értesítettek, hogy vették a lapot a felmentésről. Hamarosan ennek is utána kell járni. Ja, mert mi is az otthonoktatás mellett döntöttünk. Bár asszem már akkor, amikor a Vendel még pocakban volt. Olvastam egy jó keresztény könyvet, abban írtak arról miért is jó ez, és aztán találkoztunk is olyan családdal, akiknél már működik, igazán példaértékűek ők. No meg a tanyasi lét is efelé terel bennünket.

 

Nagyon büszke vagyok édesanyámra. Sok minden miatt, hisz amit tudok, azt leginkább tőle tudom. Gondolok itt a főzés, tésztagyúrás háziasszonyi dolgok területére, meg arra miként kell jól szeretni a gyerekeinket, de most Krisztus útján halad. Nehéz napokat élt meg a közelmúltban (elmúlt 3 évben), elvesztette a vállalkozását, kiderült, hogy epilepsziája van, súlyos rohamai voltak, rátaláltak egy agyi cisztára, ami kicsi gyerek kora óta meg van, de ez mentette meg az életét, hisz az agyi erei közt voltak olyan elvékonyodások, amik agyvérzést okozhattak volna, és végül okoztak is, de a vér a cisztába ömlött. Az orvosok majd egy évig halasztgattak egy sügős életmentő, agyi műtétet nála, mikor észbekaptak, hogy meg is hallhatott volna közben. Szóval Isten nagyon vigyázott rá, és pár hónapja, mikor az életmentő agyi műtéteken túl volt, kiderült, hogy nyirokcsomó daganata van. Most emiatt kap sugárkezelést. De még mielőtt valaki sajnálni kezdené, inkább forduljon szívében Jézus felé. Mit tesz a kórházban édesanyám? Derűt visz az embereknek, reményt, hogy Isten jó és képes gyógyítani. Ő ezt a rákos embereknek és sokat látott orvosainak hirdeti! Ő, aki Kárpátaljáról alig 19 évesen egy gyerekkel nagy nehezen édesapámhoz költözött, mert miután összeházasodtak, nem költözhettek össze, hisz anyukám akkor még szovjet állampolgár volt, és majd 9 hónapot kellett várnia a letelepedési engedélyre (pedig magyar volt, magyar férjjel)! Sok nehézségen ment keresztül, és nem volt sosem az a templomba járó, keveset mutatott hitéből, de most már tudom, hogy mekkora van neki, és hogy Jézus a legnehezebb időben a leginkább közelinek érezteti magát! És jó látni, hallani, hogy édesanyám időnként kesergő hangját, világszemléletét miként gyógyítja, kenegeti olajjal Jézus! Hogy miközben reményt hirdet másoknak, ő is reménnyel itatódik át! Dicsőség Jézusnak! Sok erőt ad nekem is!

Megosztás a facebookon