Van egy jó illatú bocink, a neve kutyi...őőő vagyis van egy kutyink a neve boci. Miért jó illatú? Az állatkereskedésben kapható bio-kullancsriasztótól (gerániumot tartalmaz), állítólag az ilyen pici kutyáknak még erősebbet nem ajánlanak. Mert Boci még csak hat hetes német juhász fajta jellegeket mutató kutya. Újabb gyerek, sok nevelés (éjszakázás, mivel még benn van éjszaka, ki kell vinni vécézni), de nagyon helyes éber kutyus. A gyerekek még szokták, nem szeretik mikor nekiáll fogócskázni velük, túl heves, így én mint folyamatos idomár vagyok jelen, tanítom a gyerekeket miként reagáljanak, a kutyát, hogy mit ne csináljon. Vele próbálunk okosabbak lenni, és szakkönyvi tanácsok alapján foglalkozni. Legyen már egy jó kutyánk.

Tegnap a fiúk elmentek sétálgatni, míg én mosogattam. Hoztak teának valót, finom friss balzsamkát (vízi menta) fantasztikus a teája. Kéne szerveznem egy gyógynövényes napot és néhányat gyűjtögetni ebből is meg a lándzsás utifűből és hamarosan már a cickafarkból. Egyébként isemerkedünk a helyi növényfelhozatallal. Ma megtanultam miként néz ki a mocsári kosbor (orchidea -féle gyönyörű virág) egy gyöngyike fajt is megismertem. Szóval ha nem is nagyon, de gyarapodik a tudásom.

Végre az egyik érdekes madárhangnak a tulajdonosát is felfedeztem. Ma reggel egy fekete harkály kopogtatta a fáinkat. Tegnap cinegefészket, ma rigó fiókákat lestünk.

A gyerekek is ügyeskednek. Felmásznak a nyári konyha padlására létrán minden gond nélkül. Csak akkor értetlenkednek, amikor én leparancsolom őket. Zolival felmentek tombolni egy kicsit, nagyon élvezték, hogy onnan lenézhetnek rám (vagy engem :)). Meg is állapítottuk Zolival, hogy milyen igaza volt James Dobsonnak. Ő ugyanis a Fiúk nevelése c. könyvében ír a férfi női különbségeknél arról, hogy hasonló szituban a nő szívbajt kap mert csak annyit lát, hogy egy óvatlan pillanat és a gyerek szörnyethal onnan, a férfi meg nem érti miért aggódunk, hisz minden rendben van most. Hát igen, nem véletlen kell apa és anya a gyerekek felneveléséhez. Mert időnként mi nők túl aggodalmasak vagyunk, a férfiak felelőtlenek és hát kell egy köztes út amin haladunk. Erről jut eszembe, hogy az írek megszavazták a melegek házasságát, ergó fogathatnak örökbe gyereket. Én nem hiszem, hogy pl.: két nő együtt (ismerve magam) egészségesen nevelhetne fel gyermekeket.

Most jött be Vendel az apjával, büszkélkedve, hogy szétszedték a fóliasátrat. Kérdem segített-e, bólogat ezerrel, és mikor rákérdek, hogy mit is, a legőszintébb, büszke mellkihúzással „Arrébb álltam”. Zabálni való!

És, hogy Isten csodáiról is ejtsek pár szót, leírom miként segített. Ez egy nagyon egyszerű történet. Elromlott a régi Hajdú mosógépünk. Nekem így igencsak megnehezedtek volna napjaim, mert még mind a két legény pelusos, és bizony sok pelenkát kell mosni. Nagy segítségebben egy mosógép, és annak a centrifugája.

Szóval nem centrifugált (aminek a hibáját az én okos férjem felfedezte és azóta kijavította) és Zoli egyik kedves ismerőse, meghallva a helyzetünket, rögtön felajánlotta az ő hasonló, kicsit újabb gépét, mert neki úgyis csak a garázsban áll. Kapott cserébe sok-sok tojást, meg sonkát, meg szalonnát és lett egy csudijó gépem. Zoli beállította, és ment. Dicsőség Istennek! Igen ám, de az ördög nem alszik, ezért karikásak a szemei... Szóval ennek másként kell zárni a dobját. Kiszedhető. Már az első alkalommal átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha ezt én a zizi fejemmel elfelejtem visszarakni. Legyintettem, hogy csak odafigyelek majd! Hát megtörtént egy nap, hogy pakolom be a gépet, és agyban már az ötödik teendőmet intézem, mikor is bezárom a gépet teli pelusokkal, elindítom. Csak este kipakolásnál, a fürdőbe lépve vettem észre, hogy bizony a dobot nem zártam be. Rögtön elbőgtem magam, hogy egy csapásra tönkrevágtam a gépet és a nem kis értékű mosható pelenkákat, amiket nem biztos, hogy jelenlegi anyagi helyzetünknél újra tudnánk vásárolgatni. Hibáztam, óriásit. Átfutott az agyamon, hogy hányszor igazságtalanul szidom le a gyerekeket egy-egy elhibázott dolgukért, javarészt azért, hogy figyeljenek jobban oda. Hát most megkaptam. Kisírt szemmel mentem be Zolihoz, aki a napi munkától fáradtan, már nyugovóra tért, és közöltem vele a történteket. Hát nem örült, de békésen lement, és megoldotta a szitut. Egyébként szerintem ez igazán férfias dolog és büszke vagyok rá, mert nem oktatott ki, nem tett hozzá a dologhoz semmit, csak nekiállt helyrehozni a hibát. Én kértem az Urat, valóban őszinte, és bizalommal teli szívvel, hogy tegyen csodát, és óvja meg a dolgokat! Megtette. Szét kellett szedni a gépet, kicsit rángatni, de semminek, még egy gyerekzokninak sem lett baja. Hát jó az Úr! És az én uram is.

Megosztás a facebookon

Ebbe a kategóriába anyai, asszonyi gondolataimat is beleszövöm, igaz kapcsolódva a tanyával. A gyerkőcökről és hitéleti dolgokról szerintem külön bejegyzések lesznek majd.

A mai nap igen döcögős, nehéz volt. Bár éjszakám a könnyebbek közé tartozott (nem kellett másfél óránként a Marcellhez kelnem, mert ő még most is szereti ha éjszakánként fontosnak érezhetem magam), és az ébredésnél is úgy tűnt, hogy a mai napra tervezett dolgaim megvalósulhatnak, az élet felülírt mindent.

A két legény, amint kinyitja a csipáját, gumicsizmát húz, a pizsamához, és szalad ki az udvarra, mert nekik dolguk van. A reggeli csak akkor csábító, ha tejbegríz, vagy tejberizs, esetleg palacsinta.

A mai nap is így kezdődött. Amivel csak az a gond, hogy egyedül nem nagyon szeretem ha kinn vannak, mert ezeregy irányba megindulhatnak, pláne ha a cicát kergetik. De én lelkesen begyújtottam a masinába (sparhelt aki így ismeri) és elkezdtem az ebédet. Ma egyszerű étel volt, gondolván arra, hogy holnapra is jut és csinálhatom a munkáim. Mert hát szalad a ház. Mint nálunk általában. Sajna ez a nagy hátránya a tanyasi életünknek, hogy sok dologra egyedül kevesek vagyunk. Nincs nagyi, sem kedves unokatesó, aki hetente egy- két órát gyerkőcözne, és a beköltözésünk sem zárult le. Én pl.: csak pár hónapja vehetem elő ruháimat a szekrényből, addig még zsákokban voltak.

Tehát a pakolással is haladni kell, meg a normál napi házimunkával, de azért a gyerekek megfelelő fejlődésére is időt kell szánni (mellesleg mivel ez a legfontosabb, ezért marad el folyamatosan a többi) és hát odakinn meg csak gyűlnek és gyűlnek a teendők, amit meg Zoli nem tehet félre.

Szóval ma, Zoli elment postát intézni, és mint mindig most is pont ilyenkor történik valami. Megdöglött egy tyúk. Nem tudni mi lelte, csak azt tudom, valamitől megrettentek, és mire beértem, már csak kettőt rúgott és kinyúlt. Fogtam, kivéreztettem és mivel forrt a mosogatáshoz a víz a kályhán, ezért le tudtam forrázni, és megkopasztani. A tyúk kopasztása gyors meló, bár mivel nagyon zsíros volt bontani sokkal nehezebb. A lényeg, hogy ezzel minden tervem borult, és mivel a legények önállóskodhattak, nap végére legalább háromszorosára duzzadt a listám. De Zoli és a két legény ügyesen elkészítette a nyuszik új helyét. (Hamarosa

 

n már képeket is csatolgatok.)

Mindennek ellenére, jó mikor a legénykéimmel játszunk (toklász távolba-hajítósat, vagy rozsfogócskát) azok nagyon áldott pillanatok, ilyenkor érezhetem, hogy Isten visszamosolyog rám.

Megosztás a facebookon