Minap a tévében elhangzott egy igencsak elgondolkodtató dolog (hogy mennyire tény, annak nem jártam utána, csupán ismerősök, környezetünk „adatai” támasztják alá). A szóban forgó közlés a következő volt: az Unióban Magyarország az egyetlen, ahol az utóbbi években – emelkedés helyett – jelentősen csökkent a biogazdaságok területe, száma. Ez nagyon durva dolog annak a fényében, hogy elvileg mennyire támogatva vannak a biogazdaságok, meg hogy ökológiai válság van. De persze megvannak ennek az okai, talán elsősorban a jogszabályi rendszer visszásságai miatt. Példának okáért vehetünk egy (bio)almatermesztőt. A gazdasága mondjuk 2 hektár almás. Ebből mondjuk 5% bioművelésű, a többi ún. konvencionális, most hagyományosnak mondható. A bioművelésű alma előállítása – a sokszoros kézi munkaerő, az alacsonyabb termésátlag stb. miatt – legalább kétszer, de inkább 3-4-szer annyiba fáj, mint a szokványosé. Amíg elő tudja állítani az egyiket mondjuk 50-150 Ft-ból kilóját, addig a másik bizony legalább 3-400 pénz. (Na vajon melyik melyik?) És ez még csak a költség oldala, bevétel, haszon nincs még rajta. (Én nem vagyok almatermesztő, nem tudom az árakat, most csak a nagyságrendeket akartam érzékeltetni.) Namármost eladja az előbbi almát 200-300 forintért, az utóbbit pedig 7-800-ért. Vagyis eladhatná. Az elsőt megveszik, a másodikat már nem. Érthető. Mi a megoldás? Mivel a biominősítés megvan néhány fányi méretre, azt már kutya nem fogja ellenőrizni, hogy tényleg azt az almát adja-e: így majd' minden almát elad bioalmaként, persze nem 700-ért, hanem mondjuk 300-ért. Tiszta haszon. Neki. Másik almás bácsi, 100%-ban bioalmás meg nem tudja 300-ért adni a bioalmát... Jó, az Okosok odafenn tudják ezt, próbálnak is valamit tenni, de... (És ez csak egy példa, lenne másik is...)

Ez csak egy része, miért is NEM kifizetődő biotermelőnek lenni. (Persze vannak sikersztorik is, nem tagadhatjuk, de nem feltétlenül általános a dolog.) Van az Unióban olyan ország, ahol a biotermék olcsóbb, mint a konvencionális – az ottani szabályozás miatt. Pontosabban fogalmazva: a konvencionális drágább. Na de nem ott élünk.

Viszont az érem másik oldala: egyre többen választják, próbálják az ökológiai szemléletű gazdálkodást a saját kis kertjükben, telkükön – mindenféle hivatalos minősítés nélkül. Ennek lehet örülni és örülünk is neki. Ezek az emberek – köztük mi is – csupán az ésszerűség vagy valamilyen ökológiai szemléletmód miatt és nem a profitszerzés miatt állnak rá erre az útra. Sok gazdálkodó is, akik már belefáradtak a szabályozási visszásságokba, s papíron már nem folytatják a biogazdálkodást, valójában mégis folytatják, lemondva ezzel jelentős profitról, viszont hűek maradnak a látásmódjukhoz.

Támogatások, pályázatok ide vagy oda, ha valaki gazdálkodni akar, akkor döntenie kell, milyen úton teszi, s abban kitartani. Ha viszonylag gyors profit kell, akkor ne fogj bele a biogazdálkodásba. Ez egy rendszer, amit fel kell építeni és meg kell tanulni. Mennyivel egyszerűbb a gyomirtó, műtrágya, gomba-, vírus- és rovarölő szerek használata! Viszont a lelkiismeret szava felismerteti, hogy ezeknek milyen ára van (s ha az nem elég, akkor a környezet teszi ezt meg).

Egy szó, mint száz: attól, hogy a hivatalos adatok valamit mutatnak, még lehet, hogy nem is úgy van, részigazságokat nem szabad általánosítani.

(Megjegyzés: Nem minden biogazdálkodó, aki árulja portékáját, trükközik! Vannak, s talán egyre többen olyanok is, akik tisztességesek és becsületesek. Viszont pont az ő életüket nehezíti meg a sok „ügyeskedő”.)

Megosztás a facebookon