hjaj, a gyerekek:)

Most egy kicsit anyai témákról írok, miként éljük meg gazdagon a szegénységet. Először is mi sokat kapunk, leginkább ruhát. Így mi arra nem költünk. Tisztálkodási szereket sem veszünk, mert örököltünk egy nagy szatyor szappan(leginkább régi Baba) és már készített Zoli saját hamulúgos disznozsír szappan, ami talán életem egyik legjobb szappanja. Nem szárít! Ez nekem fontos, mert a pajzsmirigyem rendetlen működése miatt, nekem extrém mód száraz a bőröm, és a gyerekeknek is kiváló az érzékeny bőrükre.

Tisztítószernek van mosószóda, minek kilója 300 Ft és mosástól kezdve a mosogatáson át a folttisztításig és a makacs rászáradt, odasült zsíros foltokig (edény ruha egyre megy) tökéletesen jó. Ja és nem mellesleg segít a vízlágyításban.

Sütéshez szódabikarbóna használódik, ami nagy kiszerelésben szintén olcsó és van még az ecet. Az főzéshez, öblítéshez, tisztításhoz, sajtkészítéshez szintén pazar.

Kelt tésztákhoz most vesszük az élesztőt, mert a nyáron nem sikerült elegendő kovászt szárítanom, és télen nálunk nem lehet kovászt készíteni. Hogy miért? amiért nem lehet tejet sem altatni. Sosincs sehol elegendő ideig egyenlő szobahőmérséklet. Így olyan baktériumok szaporodnak fel, amik meggátolják a számunkra hasznos gombák és baktériumok szaporodását.

Én sokat főzök és sok félét tudok. Aki spórolni akar, annak meg kell tanulnia jól főzni, mert csak így lehet kiokoskodni, hogy miből mit mivel lehet helyettesíteni, ami általában van otthon. Ha tésztás étel van, akkor mindig gyúrom a tésztát, legalábba egy kg lisztből (kevesebbre nem áll a kezem, az nem megy)és nem használok 10 tojást az 1 kg liszthez(a normál BL55-ös ennyit vesz fel) hanem 3-4 tojgli és víz, vagy tejsavó a sajtkészítésből. Vagy burgonyás tészta készül, vagy tojás nélküli. Mert bizony régen szegény időszakban is nagy érték volt a tojás, tudtak az asszonyok anélkül is jó tésztát készíteni.

Húsunk van mindig, de én sosem csinálok pl. rántott csirke mellett. Nem csak azért mert nem éppen kiadós, hanem mert a csirkéket nem vágjuk le. Felneveljük és csak a kakasok közül válogatunk.

Szóval ha ügyes az ember lánya, használja az eszét sok helyütt megspórólhat még a panelben is. Vegyük pl a vizet. Sokat folyó víz alatt mosogatnak mondván, hogy csak egy medence van. Bocs pár száz forintba kerül egy múűanyag lavór és nini van két medencém! Ja, hogy ez így macerás? Igen több munka, de bizony ha spórolni akarunk, akkor vagy nem haszálunk tányérokat, vagy többet dolgozunk. Én is két lavórban mosogatok, amikor lakásban éltünk akkor is így tettem. A wc öblítéséhez lehet használni kézmosó vizet. Miként? kell egy vödör, ami a csap alatt van,így ha az csöpög, meg abba mossuk a kezünk igenis alkalmas a kis dolgok leöblítéséhez. Meg még egy nagyon fontos: NE HIGGYETEK A REKLÁMOKNAK!!! Nem kell a tökéletesen ragyogó fehér blúz!Meg abrosz! Mire is hatnak az ilyen reklámok a lelki tisztság utáni vágyunkra. Menjünk inkább gyónni, olcsóbb és környezetkímélőbb. Legyünk merészek és lássunk a reklámok és a cégek mögé!

Hjaj a gyerekek olyan édesek! Nagyon ügyesek a Marcell kis segítséggel már megfeji a kecskét, a Vendelt meg csak ott kell hagyni és egyedül képes megfejni! Az nem kis munka ám, pláne, hogy még nincs 5 éves, és elméletileg a fiúk kézfejének a csontosodása 8 éves koruk körül van, addig gyenge a kezecskésük, ezért is tanulnak nehezen írni. Fárasztó ám az a ceruza tartás! És amiért büszke vagyok rá, hogy ő nem az a kitartó fajta, hamar megunja a feladatokat, de ezt nem, azt addig csinálja, míg tart a munka. Tény jól bánik az állatokkal

Kitaláltunk egyeredményes jutalmazási rendszert, amivel még  nem szeretem feladatokat is megcsinálják, időnként meglepő lelkesedéssel. Igazából adaptáltuk. Minden egyes jól elvégzett munkáért kapnak egy jutalom üveggolyót, amit hetente beváltok pénze. Azt gyűjthetik, és vehetnek maguknak belőle azt amit szeretnének. Jelenleg 3 Forintos átszámítás van. Sok mindenre jó ez. Egyrészt megtanulják, hogy jutalma van az elvégzett munkának, másrészt számolnak, és terveznek. Ha nagyobbak lesznek, még százalékszámítást is gyakorolhatnak, mert lesz része, amit kamatoztathatnak(még egy kis matek) és lesz része, amit adományba kell adniuk. Viszont ehez még kicsik. Még csak a közvetlen jutalom számít. Így azért könnyebbek az esték.

2017

Míg sütögetem a zsírt, addig írok pár gondolatot magunkról.

A zsír, a harmadik disznónké, amit vágtunk. Volt három cocánk, kettő vietnámi és egy félvér (vietnámi+vaddiszó). Már másfél éve éltélk diszó jó életüket, nekünk meg elfogyott a két éve vágott másik két cocánk húsa, így hálát adva Istennek, bevégezték életüket. Az elsőt, az ártányt

(herélt kan), még októberben vadászta le Zoli, mikor egyedül nekiáltunk, de kiderült, hogy igen fürge életerős állat, és háromórás nádasban történő cserkészés után sikerült Zolinak levadásznia. Ekkor merült fel bennem, hogy mennyire jó lenne, ha magyar törvények bizonyos helyzetekben megengednék a puska használatát, hisz szerencsétlen disznónak is jobb lette volna... de mindegy, a többihez kaptunk segítséget. Volt ketten jöttek mind a két alkalommal, egyik fogta Zolival, másik döfte késsel. Milyen a húsa? Van aki szerint túl zsíros, van akinek édes, nekünk nagyon finom. Mivel legelve nőttek és csak utána híztak, így a húsa gyönyörű márványosan fejlődött, mint a jobb mangalaicáké. És rengeteg zsírja lett. Van már füstön is néhány dolog. Zoli nagyon ügyes már a bontásban, hisz azt már egyedül csinálta. Mivel a gyerekek picik, nekem leginkább velük volt dolgom, valamint főztem és amit tudtam elmosogattam. Nehéz így egyedül, pláne, hogy kemény telünk van ezért a legtöbb szabadidőmben fát hordok be, és szárítgatom a kályhán és annak sütőjében. Hogy miért nem nyáron gyűjtöttünk télre tüzelőt? Hát jelentem Zoli nagyon szorgalmasan vágta a fát, és készített egy szárítót, fóliasátorból, de a zt a szél szétcincálta. Ugyanis felénk a napi 30-40 km/h-ás szél gyakori és nem ritka mikor ez 80-ra csap fel. Azt kevés dolog bírja.

De Istennek hála jól vagyunk, megszoktuk a hideget, jól fel vagyunk öltözve. Most új terveink vannak a földdel. Nem titok, hogy mi úgy akarjuk művelni a földünket, hogy az élő maradjon, életete adjon és ennek nem a hagyományos bio gazdálkodás az útja. A legtöbb ilyen föld, valójában halott. De erről Zoli tudna sokat, hisz nagyon sokat tanul a témában.

Már elkezdtem sajtokat gyártani. Minden héten veszünk 10 liter házi tehén tejet, még most is, mikor a kecsként napi 2 litert ad nekünk, a gidát leválasztottuk 7 hetesen. Nem mondjuk le rendelt tejet, mert abból jó kis sajt és túró készül, most már a kecske tejjel kiegészülve.

A gidát ivartalanítottuk, mert majd meg szeretnénk enni. Miként? Egy erős házi cérnával pár hetesen elkötöttük a heréit. Az meg elhalt.

Ami nehézség volt a télen, hogy elfagyott a vizünk a földben a csőben, a szivattyúnál, és még sok másutt. Nálunk nem egyszer volt éjszaka 20 fok hideg. Így mosni nem tudtam, a pelenkák csak vártak-vártak a mostani tavaszias kiolvadásig.

De van, aki segítsen:

Készülődve...

Egy egy évvel ezelőtti Karácsony idején készült képpel kívánunkMindenkinek áldott éskegyelemmel teljes ádventet, Karácsonyt és Új Esztendőt!

Pár gondolat magunkról.

Mikor már azt hiszi az ember, hogy meg van mindene és elégedett, akkor rádöbben, hogy sokkal többje van mint kéne. Mi hálásak vagyunk Istennek a hűségéért, mert kitart mellettünk, pedig elég lázadó, nyakas fajta gyeremekei vagyunk. Alegfrissebb áldás, a kecskénk. Nem titok, nem tartozik a kedvenceim közé ez az állat,kicsit idegtépő fajta, mintha semmi nem lenne neki elég jó...bár lehet néha az én tükörképem...:)Nagy-nagy várakozás után, leellett. Elég nagy gidája lett(hím ivarú kecskeutód, belőle lesz a bak, vagy a pörkölt:))És ad tejet, nem keveset, napi 1 liter úgy, hogy mellette van éjjel-nappal a gida.

Nem tudom ki hogyan áll az ünnepi készülődéssel, mi sehogy és mégis úgy gondolom teljesen jól állunk. Jön Jézus, és várjuk, de igazat megvallva kicsit tényleg olyan, mint mikor a gyermekeinket vártuk. Idegesen, ábráándozva, jeleket figyelve, hogy ez az-e már...aztán mivel az első a vártnál sokkal korábban érkezett, így teljesen készületlenül fogadtuk. Nem volt pelenkázó, nem volt megfelelő méretű ruha stb. De mi vele voltunk, mindig, lestük a szuszogását, hogyél-e, számoltam az órát,hogy mikor szopizi, figyeltem a szívverését. Sokat sírt, hisz fájt neki a kinti élet, de mi vele voltunk, és bármennyire volt is fárasztó mindig jelen voltunk. Ez a szokás a harmadiknál is van, és nem rutinszerű. Kicsit talán Jézussal is így kell, jelen lenni. Lesni az alkalmat , hogy Vele legyünk, nem csupán születése idején, hanem az évminden napján.

A baba megnyugszik anyukája, apukája szívén és megnyugtatja szüleit is. Isten annyira szeret bennünket, hogy így velünk aka lenni. Ragadjuk hát keblünkre Jézust!

lovacska

Haladunk a lovacskázással, Zoli ügyesen befogja már és néhány teherhordós feladatot vele együtt csinálunk. Mivel sem a ló, sem minem vagyunk tökéleteskocsisok, ezért együtt tanulunk. Zoli a bakról,én pedig a ló feje mellett tartalékos szártartó vagyok, és nyugtató, ha valamitől megrettennének, és egymást stresszelnék. Ha fékezni kell alovat, és Zolira nem reagál megfelelően, én egy plusz becsatolt lovaglógyeplővel segítek.

A nehézséget most is az jelenti, hogy a háromlurkót is valami mód kezelni kell. A két nagyobb el van a kocsin, de a pöttöm csak a hátamon, és ott sem soká bírja a türelme, és azért már ő is 10 kg. Azért i rossz, mert ha sír, engem stresszel, segítenék, de nem tudok és ezt az idegeskedést a ló jól érzi, tehát ő sem a munkára figyel így könnyebben megriad akár egy nem várt macskától is, és hafél, hát szalad...

Tehát jó dolog ez, és nagyon jó lovat találtunk, mert jól viseli a bénázásainkat, és nagyon kezes, olyan mint egyöleb. Követ minket mindenhová, kotnyelesen mindenbe beleszimatol és várja a simogatást. Nem tökéletes a munkában, de még fiatal, összeszokunk. Tény, hogy volt, mikor hajnali 1kor ki kellett mennem hozzá, mert olyan helyre tévedt, ahonnan nem mert kijönni, egy keresztbehúzott szalag miatt, így én vezettem be a beállójába ahidegben, a sötétben. Bár amúgy is egy szoptatás után voltam így nem felébredtem a dübörgésre, hanem csak hallva atrappolást kimentem. Hát igen, ha az ember állatot istart, számolni kell az éjszakázással is.

Még egy rövid ajánlás:Fél Edit-Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban

Egy jónak ígérkező könyv, mi most kezdtük.

„Akit érettünk megostoroztak”

Szeretek Rózsafüzért imádkozni. Talán az öregedés jele, vagy inkább a megélt tapasztalatok számának? Vagy sokkal inkább,mert most erre hív Isten. Neki is kedves, hisz édesanyjával, a mi édesanyánkkal együtt, az ő kezeit fogva fordíthatjuk tekintetünk az Úr felé. Nekem azért is jó, mert szoptatások alatt van időm egy-egy titkon elmélkedni. Ha nem ezt tenném tuti valami máson agyalnék. Az az időm kincs, mert lefekszek a Tádéval, és kicsit kiszusszanva, kikapcsolva Jézusra figyelek. Nem sikerül egy nap végig mondanom az egészet, mert gyakran közbejön valami, ugye van még két nagyobbacska is, de van egy-egy lopott percem. Kicsit olyan, mint a rövid randevúk.

És sokat segít. Most például azt éljük, hogy senki szemében nem állunk meg. De Isten előtt igen. A ránk bízott javakat legjobb tudásunkkal és szeretetünkkel ápoljuk, gyarapítjuk. Sokan úgy gondolják, ismerősök közül, hogy ezzel és azzal kéne foglalkozni, hogy jobban menjen sorunk. A városi ismerősök komfortosabb életteret remélnek, a tanyasiak piacképes termény előállítást, piacra termelést. De érdekel bárkit is, hogy jó szegénynek lenni? Mert mi az ő szemükben, és a statisztikai adatok alapján, azok vagyunk. Aki akar, olvasson utána a Bibliában, miket ír a szegényekről! Csak egy példa,frissen most vasárnapi miséből:

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. Vö. 1a és 7b
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, ti, szolgái, * dicsérjétek az Úr nevét.
Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
Hívek: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: Fölséges az Úr minden nép fölött, * dicsősége magasabb az egeknél.
Ki olyan, mint a mi Istenünk, † aki a magasságban trónol, * lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: A gyengét magához vonja a porból, * a sárból a szegényt fölemeli.
Hogy fejedelmek között adjon helyet néki, * népének nagyjai mellett.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
Zsolt 112,1-2.4-6.7-8

 

Furcsa, hogy mégis a földi gazdagságra vágyunk...

Senkik vagyunk számukra (mármint az imént említett ismerősöknek), tudatlanok és ostoroznak, hogy mit miért nem teszünk úgy, ahogy ők mondják: gyerekeket járassuk oviba, a lovat kössük a zajos traktor mellé ha fél tőle, majd megszokja, termeljünk krumplit és vigyük a nagybanira stb. Tény furák vagyunk. Tény, újítók vagyunk. Tény, radikálisak sok tekintetben. És a valódi Hazánkba vágyók, akik boldogan élnek, dolgoznak szerény körülmények között. Hiszem, hogy olyan gyermekeket kell nevelnünk, akiknek majd meg kell tudni állni abban a világban, ami eljön. Mi lesz, ha igaz az állítás, hogy ötven éven belül lehalásszák a tenger halállományát?

Ma megkívántam egy kis tengeri halat. Aztán láttam röviddel később egy ismeretterjesztő filmet emberekről, aki tengernél élnek, abból élnek és hogy a lehalászás az ő munkájukat megnehezíti sőt életüket veszélyezteti. Azt hiszem ilyen áron nem kell, bár amúgy is jobban szeretem a csukát.

A szegénység jó, most tudom fejemhez lehet vágni,hogy mi nem éhezünk, de miért nehéz elhinnünk, hogy Jézussal a Mennyben a VALÓDI ÉLET (ami boldog és gazdag, Általa gazdag) vár?

 

Nyári beszámoló

Mikor elkezdtem a blog vezetését, kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni rendszeresen írni. Hát most beigazolódott, talán ismerem magam. Nagyon sok a teendőnk, mindig valamire le kell csípni a napi feladatok közül, és hát a gép előtt csücsülés szorult az utolsó helyre.

No, meg netes szolgáltatót is váltottunk, kicsit sokat fizettünk egy olyan szolgáltatásért, ami nemigazán volt számunkra megfelelő. Így kevesebbet fizetünk, kevesebbet netezünk.

A nyarunk rendkívül mozgalmas volt. A három kicsi legény cseperedik, fejlődik. Nap,mint nap meglepetések várnak, mert vagy valami jópofa beszólásuk, van vagy bealakítanak valamit. Néhány napja katapultosat játszottak. Belekapaszkodtak a gémes kút lelógó vödrébe ketten, majd a Vendel elengedte, a Marcell meg repült. Bár most jót mosolygok rajtuk, azért nem volt veszély nélküli.

Vettünk kecskét, bár tehenet szerettünk volna, mert hatalmas a tej-és tejtermékfogyasztásunk, de az kicsit többe kerül. De mint kiderült, mi nem értünk a kecskéhez. Az előzők komiszak voltak, és nem igazán tejeltek, ez meg kedves, barátságos, válogatós ja és beteg. Sajtos nyirokcsomó-gyulladása van. Egyébként tenyészetből vettük, remélve, hogy jó tejelő lesz. Még reménykedünk. De legelni azt, még mindig csak tanul, és nem igazán szeret. Viszont hihetetlenül jól tűrte a sebkezelését. Pedig az nagyon fájhatott neki.

Egyik reggel Marcell újságolta, hogy ő már olyan magas, hogy a csillagig ér. És valóban, ha kinyújtja a kezét eléri a lovunk orrát. Igen, van egy lovunk, Csillagnak hívják. Egy kisló valójában, és ha minden jól megy kocsizni és földmunkákat fogunk vele majd végezni. Már sikerült kétszer felszerszámoznom, némi trükkel. Ugyanis nem igazán akaródzik neki a zablát bevenni. Sok oka lehet, egyik talán, hogy új a zabla. És mit csináltam? A fejére ráadtam a kantárt félig kicsatolt zablával, adtam neki egy darab répát, és míg azt falta, behúztam a zablát oldalról. Becsatoltam, és méretére állítottam a szíjakat. Tudom aki ért hozzá, az most csak röhög rajtam, de ha nem szükséges, nem erőszakoskodom, inkább lassabban türelmesebben, okosabban dolgozok.

Szegénnyel kell is, mert szállítás közben megsérült. Elszabadult a szállítóban és rémületében, kirúgta annak ablakát. Több helyen megvágta magát, a lábán lett egy nagyon mély vágás, ami most egy hónap távlatából, már majdnem meggyógyult.

Jó is és rossz is a sérülése. A rossz oldalát nem részletezem, de az a jó, hogy nagyon rövid idő alatt meg kellett egymást szoknunk, meg kellet tanulnia bízni bennünk.

De akárhogy lovagoltam régen, elég rémisztő volt az első napokban kivezetni, kicsit legeltetni. Tény, hogy nem nagy testű ló, de csak 6 éves és legalább 300 kg. A lényeg, hogy van ereje, meg sem kottyan neki a hét mázsás kocsit húzni, hát még engem a 70 kg-al. Elég sokszor megriadt, menekült volna, de sikerült megtanulni megnyugtatni. Most már kipányvázva legel, ami első alkalommal megint csak bonyodalmas volt, mivel a perlon anyagból készült kötélbe beletekeredett, megriadt, és elesett. Amitől aztán még inkább megrémült. De felsegítettem, eloldoztam, és szépen a helyére vezettem. Bár tény, hogy a torkomban lüktetett a szívem. Tudom már miért jó terápiás állat. Ha a vezetője ideges, ő is az. Ha vezetője megrémül, ő is. Tehát a dühkitöréses kiabálós emberek jól tanulhatnak önkontrollt, ha akarnak, egy ló mellett, mert a saját testi épségét mindenki félti, és ha rossz jelzést adunk a lónak, az azonnal reagál, és nem kis erővel.

És sikerült megoldania kötél dolgot. Zoli ügyesen egy locsolócsövet húzott a kötélre, egy részen, így nem tekeredik a lábára.

A fiúk, eszméletlen ügyesek, erősek és parasztok. És miként fejlődik itthon az ún. és állandóan firtatott szociális készségük? Jelentem kiválóan. Általában gyerekekkel és felnőttekkel, ha ők is nyitottak, jól kijönnek. Mi sosem felelünk helyettük. Ha egy felnőtt tőlük kérdez, akkor vagy kap választ, vagy nem. Ezt a fiaim döntik el. De olyan tiszták, néha röstellem is magam mellettük, mert tényleg nincsenek előítéleteik. Tény, hogy hangos, büdös, nem túl szép arcú embertől megilletődnek, pláne, ha az kicsit közelebb akar menni hozzájuk, de ez egyszerű normál reakció. Én sem tennék másként. De még velük is tisztelet tudóak.

Voltak napok, mikor aggódtam, hogy rajzkészségeik nem fejlődnek rendesen, mert nem nagyon ülnek le rajzolni. Ha igen, akkor 5 perc leforgása alatt vagy harminc lapra rajzolnak, de utána hetekig semmi. Ilyenkor a homokba rajzoltatok velük bottal. És mindig elképedek. Pontosan, arányokat tartva, igen részletesen rajzolnak eseményeket is. Mind a ketten a korának elvárt szintet felülmúlja, és ez nem szülői elfogultság. Ugyanis szoktam nézegetni, olvasgatni ezzel kapcsolatos témákat. Színeket azonban nem használnak, nem igazán színeznek, tudom homokba nem lehet, itt már papíros alkotásra gondoltam.

A minap fogták a cipőiket, találtak tartalék cipőfűzőt és átfűzögették. Cukik,anélkül gyakorolják, hogy kérném. Nagyon sokat segítenek lelkesen, de csak míg lelkesek. Úgy néz ki maradunk az itthoni tanításuk mellett, de jelenleg több a rosszalló vélemény, mint a segítő, talán minden területen. Hát ezt is meg kell élni. Ami talán a legnehezebb, hogy nem tudjuk megoldani a Misére és közösségi imaalkalomra való járást. Így marad a sóvárgás és a remény, hogy meg lesz rá a megoldás. És amit szemelőtt tartok, és gyakran kapok emlékeztetőt az Úrtól, hogy amit a legkisebbek közül egynek megteszünk, azt Jézusnak tesszük. És mikor Tádét szolgálom, mert szoptatom, pelenkázom, dobálom:)..., akkor igenis Krisztust szolgálom, Vele teszem mind-e jót. Meg a többinél is. És nem csupán érte, hanem az Ő jelenlétében. Sokszor érem tetten apró, és nagy dolgokban a jelenlétét.

És jelentem a három éves Marcell, aki még igencsak benne van a gyermekkori pöszeségben, esténként velünk mondja a Miatyánkos és az Üdvözlégyes imát, valamint az egyik hosszadalmasabb Hozsannás esti imát.

Fényképet csak módjával töltögetnünk majd, mert véges az adatforgalmunk, vagy mink.

Ergó, még nem tudom a kacsasztori miként lesz lezárva. Bocsi.

Befőzés terén, csak a paradicsomig és kukorica lefagyasztásáig jutottunk. Azért tudni kell, hogy Tádé sokszor van ébren éjszaka, nappal csak négyszer fél órát alszik, és nem szeret nem ölben lenni, illetve vízszintesen, mert most hogy már csücsülhet ez tetszik neki. Fel is húzza magát, így már az állást is gyakorolja, pedig még nincs 8 hónapos. És hát ahogy Vendelnél is (meg régen állítólag nálam is) kimaradt a kúszás mászás. Akárhogy ügyeskedtem, nem érdekelte. Ez van.