Szeretek Rózsafüzért imádkozni. Talán az öregedés jele, vagy inkább a megélt tapasztalatok számának? Vagy sokkal inkább,mert most erre hív Isten. Neki is kedves, hisz édesanyjával, a mi édesanyánkkal együtt, az ő kezeit fogva fordíthatjuk tekintetünk az Úr felé. Nekem azért is jó, mert szoptatások alatt van időm egy-egy titkon elmélkedni. Ha nem ezt tenném tuti valami máson agyalnék. Az az időm kincs, mert lefekszek a Tádéval, és kicsit kiszusszanva, kikapcsolva Jézusra figyelek. Nem sikerül egy nap végig mondanom az egészet, mert gyakran közbejön valami, ugye van még két nagyobbacska is, de van egy-egy lopott percem. Kicsit olyan, mint a rövid randevúk.

És sokat segít. Most például azt éljük, hogy senki szemében nem állunk meg. De Isten előtt igen. A ránk bízott javakat legjobb tudásunkkal és szeretetünkkel ápoljuk, gyarapítjuk. Sokan úgy gondolják, ismerősök közül, hogy ezzel és azzal kéne foglalkozni, hogy jobban menjen sorunk. A városi ismerősök komfortosabb életteret remélnek, a tanyasiak piacképes termény előállítást, piacra termelést. De érdekel bárkit is, hogy jó szegénynek lenni? Mert mi az ő szemükben, és a statisztikai adatok alapján, azok vagyunk. Aki akar, olvasson utána a Bibliában, miket ír a szegényekről! Csak egy példa,frissen most vasárnapi miséből:

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli. Vö. 1a és 7b
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 2. szám.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, ti, szolgái, * dicsérjétek az Úr nevét.
Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
Hívek: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: Fölséges az Úr minden nép fölött, * dicsősége magasabb az egeknél.
Ki olyan, mint a mi Istenünk, † aki a magasságban trónol, * lehajol, hogy letekintsen az égre és a földre.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
E: A gyengét magához vonja a porból, * a sárból a szegényt fölemeli.
Hogy fejedelmek között adjon helyet néki, * népének nagyjai mellett.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a szegényt fölemeli.
Zsolt 112,1-2.4-6.7-8

 

Furcsa, hogy mégis a földi gazdagságra vágyunk...

Senkik vagyunk számukra (mármint az imént említett ismerősöknek), tudatlanok és ostoroznak, hogy mit miért nem teszünk úgy, ahogy ők mondják: gyerekeket járassuk oviba, a lovat kössük a zajos traktor mellé ha fél tőle, majd megszokja, termeljünk krumplit és vigyük a nagybanira stb. Tény furák vagyunk. Tény, újítók vagyunk. Tény, radikálisak sok tekintetben. És a valódi Hazánkba vágyók, akik boldogan élnek, dolgoznak szerény körülmények között. Hiszem, hogy olyan gyermekeket kell nevelnünk, akiknek majd meg kell tudni állni abban a világban, ami eljön. Mi lesz, ha igaz az állítás, hogy ötven éven belül lehalásszák a tenger halállományát?

Ma megkívántam egy kis tengeri halat. Aztán láttam röviddel később egy ismeretterjesztő filmet emberekről, aki tengernél élnek, abból élnek és hogy a lehalászás az ő munkájukat megnehezíti sőt életüket veszélyezteti. Azt hiszem ilyen áron nem kell, bár amúgy is jobban szeretem a csukát.

A szegénység jó, most tudom fejemhez lehet vágni,hogy mi nem éhezünk, de miért nehéz elhinnünk, hogy Jézussal a Mennyben a VALÓDI ÉLET (ami boldog és gazdag, Általa gazdag) vár?

 

Megosztás a facebookon