Haladunk a lovacskázással, Zoli ügyesen befogja már és néhány teherhordós feladatot vele együtt csinálunk. Mivel sem a ló, sem minem vagyunk tökéleteskocsisok, ezért együtt tanulunk. Zoli a bakról,én pedig a ló feje mellett tartalékos szártartó vagyok, és nyugtató, ha valamitől megrettennének, és egymást stresszelnék. Ha fékezni kell alovat, és Zolira nem reagál megfelelően, én egy plusz becsatolt lovaglógyeplővel segítek.

A nehézséget most is az jelenti, hogy a háromlurkót is valami mód kezelni kell. A két nagyobb el van a kocsin, de a pöttöm csak a hátamon, és ott sem soká bírja a türelme, és azért már ő is 10 kg. Azért i rossz, mert ha sír, engem stresszel, segítenék, de nem tudok és ezt az idegeskedést a ló jól érzi, tehát ő sem a munkára figyel így könnyebben megriad akár egy nem várt macskától is, és hafél, hát szalad...

Tehát jó dolog ez, és nagyon jó lovat találtunk, mert jól viseli a bénázásainkat, és nagyon kezes, olyan mint egyöleb. Követ minket mindenhová, kotnyelesen mindenbe beleszimatol és várja a simogatást. Nem tökéletes a munkában, de még fiatal, összeszokunk. Tény, hogy volt, mikor hajnali 1kor ki kellett mennem hozzá, mert olyan helyre tévedt, ahonnan nem mert kijönni, egy keresztbehúzott szalag miatt, így én vezettem be a beállójába ahidegben, a sötétben. Bár amúgy is egy szoptatás után voltam így nem felébredtem a dübörgésre, hanem csak hallva atrappolást kimentem. Hát igen, ha az ember állatot istart, számolni kell az éjszakázással is.

Még egy rövid ajánlás:Fél Edit-Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban

Egy jónak ígérkező könyv, mi most kezdtük.

Megosztás a facebookon