Régen nem írtunk a blogra. Nem mintha nem lett volna mit, csak – annak ellenére, hogy tanyán lakunk – igencsak időhiányban szenvedünk mi is. A három fiú mégiscsak három fiú, vagy inkább mondhatni legalább nyolc – mármint annak érződik. A tavasz meg tavasz, kinti munkatorlódással, ahogy az lenni szokott a kertes házaknál, de még inkább a tanyán. Hiába készültem volna előre, a kerítésépítés elvette azt az időt, amivel télen előre dolgozhattam volna. (De legalább az készen van!)

Szóval most már kezd összeszokni az immáron öttagú családunk. S ami számomra – férfiembernek a családban – döbbenetes, az az Asszony. Ő jócskán többet van a lurkókkal, mint én, mégis Ő az, aki meg tudja oldani – néha ugyan nagyon nehezen – azt, hogy legyen szerető Anya, gondoskodó Nevelő, alázatos Feleség... meg még ki tudja mi minden. Csoda nekem, hogy naponta van főtt étel az asztalon, hogy nem esz meg a kosz minket, hogy a gyerekek fejlődnek lelkileg-szellemileg is, és hogy emellett megvan a lehetőségem kinn dolgozni. Na ezek a nem semmi dolgok, s mindez közvetlenül az Asszonyomnak köszönhető – közvetve pedig családunk Urának.

Hiszem, hogy ha egy családban a nő az NŐ, a férfi az FÉRFI, (az ember pedig EMBER) ha nem is tökéletesen, de ebbe az irányba haladnak, akkor ott kialakul a CSALÁD, ahol a gyerekek EMBERek lesznek, s ahol a Szeretet Ura uralkodik.

Asszony! Áldjon meg Jézus, vezessen Szentlelkével, hogy tovább hordozd Atyánk szeretetét! S ezt kívánom minden családba is, elsősorban minden feleségnek, hogy legyenek életet hordozó és adó otthonok!

Z.

Megosztás a facebookon

tudom-tudm,rég hallottatok felőlünk.Nem is tudok még soká a hideg, netes szobánkban csücsülni,mert van egy kis zsebibabám, aki hamarosan szopizna, meg két  kis zsivány,akik mindig kitalálnak valami életveszélyeset, és fél percenként ellenőrzést igényelnek. Szóval Papp Tádé ez év január 14-én született, Szegeden. Csak két nappal korábban, így én is megélhettem végre a várandósség terhes részét.

A tany körbe lett kerítve, Zoli ügyesen java részt egyedül kiépítette a kerítés és így a legelő is kapott némi védelmet.

Állatok szaporodnak, főleg a nyulak, amiből egyet már el is fogyasztottunk, csak kb 3 kiló hús volt rajta, és mivel sokat legelt, szaladt ezért majdnem vadhús volt.

Hát röviden ennyi. Elkezdődtek a tavaszi munkálatok, metszések, ásások, ültetések. Mák már növöget, bár az őszi vetés jó része eltűnt, a cocák és a pipik nem voltak jó hatással a növekedési ütemre...

A cocák szépek, húsosak, szelídek és simogathatók még a vaddisznó is. Bár félvér Egyébként az a legokosabb és legszelídebb. Ha kinn legelnek és szól nekik Zoli, hamarabb odaérnek hozzá, mint a kutya, pedig annak is sikerült megtanítani a behívást.

No áldást sokat nektek!

Megosztás a facebookon

hamarosan képekkel kiegészített baromfivágást közvetítek, ha netán valaki a netről akarná megtanulni azt a verziót, amit én ismerek

Megosztás a facebookon

És csak repülnek a napok. Az ember azt hinné, itt az ősz, kevesebb a meló, de nem. Talán még több is. Istennek hála a földünk gondja megoldódott, majdnem el van vetve. Kiadtuk egy családnak művelésre, terményért cserébe. Még nem vetettek bele semmi, de legalább betárcsázták. Az őszi kert tisztításnak is neki állt Zoli, és már ültetgeti az őszi dolgokat (hagyma, fokhagyma, gyümölcsfák). Természetesen ehhez a helyet elő kell készíteni, de egy jó barát segítségével, most van egy rotakapánk, ami igencsak felgyorsítja a tarackpusztítást.

A mákunk szépen kikelt, tegnap sikerült Zolinak öntözőrendszert kiépíteni hozzá. Fura, de nálunk most is sokat kell öntözni, az ember nem is gondolná. Mifelénk már komolyabb fagyok is vannak éjszakánként, már pont nem sikerült az utolsó paprikákat, paradicsomokat leszedni.

A késői kelésű kacsáink jó része megmaradt. Az ügyes kacsamama 21-et költött ki, kettőt mellette hagytunk, a többit külön fény alatt nevelgettük. Sajnos az a kettő elpusztult, az első komolyabb fagyoknál kihültek, de a többi rendben van. Ők kaptak gyári indító tápot, mert meg kellett erősödniük a hideg előtt, és valóban a két elpusztult példány már harmad akkora volt csak, mint a többi.

Születtek kisnyuszik, ma két hetesek és nyitogatják a szemüket. Meglepetés volt, mert a mamájukról csak gyanítottuk, hogy vemhes, és nem vagyunk tenyésztők nem tudtuk megállapítani. A lényeg, hogy kb 1 hónapja különzártuk, hátha épít fészket és az jel lesz, de tojt a fejünkre (meg a ládába sokat :)) nem épített semmit. Majd egy nap Z. meglepi hírrel jött be, hogy vannak nyuszkók. A huncut nyuszi mama jól elbújtatta őket. Olyannyira, hogy az összes szénát, szalmát behordta hozzájuk, így csak annyit lehetett látni, hogy mocorog az alom. Azóta sokat nőttek, már tenyérnyi nagyok és a legtöbb albínó. Majd készítek képet is róluk, de mivel az ajtóhoz közel fekszenek, így félő, hogy kiesnek ha benyitunk hozzájuk (volt már rá példa). Ellenőrizni azonban kell őket, mert ha valamelyik elpusztul, azt ki kell venni, meg így látni lehet, hogy táplálva vannak-e vagy sem.

Képet a cocákról azonban már tudok mutatni. Jópofák, és még hasznosak, és szerethetők. Mindent összetakarítanak, még a kutya félig rágott csontjait is. És mivel van mit legelniük, ezért nem túrnak ki semmit. Ugyanis estefelé, mikor a tyúkokat is, őket is kiengedjük. Követnek minket, ha kimegyünk a dűlőútra, oda is jönnek.

Hát most röviden ennyi. Egy kép még Marcellről, aki talált magának egy kaszát, és profin megfogva, a megfelelő mozdulattal kaszálni kezdett (csak kis megjegyzés, hogy bár a kaszálás könnyűnek tűnik, nagyon sokan először megfogva döbbenek rá, hogy ezt hogy is kell helyesen tartani?)Bár a képen nem látszik, e bot tényleg hasonlít egy kaszára.

Megosztás a facebookon

Ma a Vendel megint csak frappáns dolgot mondott. Utaztak be autóval a faluba bevásárolni, és miközben az ülésébe mászott be, megjegyezte, hogy gyorsan leül, nehogy apa meglássa, hogy még nem ült le. Bírom a szövegét, pláne, mikor fél füllel hallgatom miket beszélgetnek a Marcellel. Tény, hogy sokat nyúzzák egymást, Marcell is ráébredt, hogy erősebb a Vendelnél, de azért jókat szórakoznak. Osztják a képzeletbeli csokikat, amiken aztán össze is vesznek, mert a Marcell elvette az összeset, meg kitalálnak unaloműzőként szőlőt tépő dolgokat (a minap a kútba dobáltak egy csomó nem odavaló dolgot, így Zoli mászhatott le kutat takarítani).

Voltam vérvételen, és Vendel kérdezte az apjától, hogy mit csinálnak az orvosok, ő annyit mondott, hogy megbökték tűvel. A drágám félrehallotta, így visszakérdezett, hogy „miért dobták meg anyát kővel?”

Már tudtunk együtt alkotni őszi falevelekből, gesztenyékből. Nálunk ez azonban még úgy néz ki,hogy hosszú percekig előkészítem a terepet, 3-4 percig örömködnek a feladatnak, még egy percet kikönyörgök, hogy legalább fejezzük be, és boldogak, hogy milyen ügyesek, és mutatják apának, meg most elküldtük nagyiknak. Én meg takarítok, és kikönyörgöm Marcell szájából a nem odaillő dolgokat (zsírkréta, gesztenye stb.). De nem várok el többet tőlük, hisz még a mozgás a lételemük, és csak szaladnak, másznak,visítoznak. Már gyűjtögetnek gesztenyét, diót, mogyorót, makkot de a legutóbb a Vendel már megjegyezte az apjának, hogy mehetnek sétálni, de csak oda, ahol nincs gesztenye. Mivel hatalmas mennyiséget szedtek össze, leginkább mosáshoz (aki még nem olvasott róla, a belső világos része nagyon alkalmas a mosáshoz, sokkal környezetkímélőbb a mosódiónál, mivel nincs szállítással járó környezetkárosítás, meg hát ki tudja milyen növényvédelemben van részük a mosódió fáknak ahhoz, hogy ilyen mennyiségben szüretelhessék és exportálhassák...). Vendel egyébként az, aki fáradtságra hivatkozva hamarabb abbahagyja a munkát. A minap segített öblögetni mosogatásnál, és mielőtt végzett volna (egyébként vagy negyed órát csinálta lelkesen) megjegyezte, hogy ez nagyon kimerítő munka, és elfáradt, lemászott a székről és ment szaladni jó pár kört :) .

Marcell egyébként igazi kis munkás. Ha kinti kerti munka van, ő addig csinálja míg van mit. Ha meg elfogyott a munka, akkor reklamál, hogy mégy csinálná, és segítene, így újat kell kitalálni neki.

Egyébként nagyon kis kedveskedő úriemberek. Nemegyszer puszival ébresztenek (ugyanis sokat éjszakázom, mivel a három poronty közül mindig van egy, aki ébren tart), hízelegnek, udvarolnak. Jó dolog ha fiai vannak az ember lányának! Nemrég sikerült úgy nagyon elsóznom a tyúkhúslevest. Zoli csak annyit mondott, hogy olyan, mint zacskós. Én erre elszontyolodtam, mire a Vendel: „de anya én szeretem a sós levest!” és bevágta az egész tányérnyit.

No zárom soraim. Legyetek áldottak!

Megosztás a facebookon

No megint csak eltelt egy kis idő, ideje hát kis hírt adnunk magunkról. Ma (ezt két napja írtam október 3-án) sikeresen véget ért a liba élete, kiszolgálta az idejét, rendet tartott a kacsák közt, óvta a kis kacsákat, távol tartotta az idegeneket. Mert hát igen, még a tanyasiak is tartanak egy jól megtermett gúnártól, és ez az volt, most már biztos. Honnan tudom, hát a vízi madaraknak van egy párzószervük a kloáka nyílásukban elrejtve, ami csak párzás idején jön elő. Azt is megtaláltam, meg a heréit is, amik a mérete ellenére igen aprók. Bocsi az anatómiáért, de én mindig rácsodálkozom a felbontott állatok belsejére, hogy mi hogyan is áll (ugyanis érdekes mód más és más az elhelyezkedésük és a rögzülésük a belső szerveknek, nem nagyon, de éppen annyira, hogy kezdőként sikeresen beleszúrhassak valamibe, ha nem figyelek), és időnként érdekes belső szervi elváltozásokat lehet észre venni. Ja ez volt életem első libája, Zoli a torkát nyisszantotta (nekem ez azért sem ment volna, mert erős jószág volt) én meg szorgalmasan majd három órán át pucoltam, és kb. 40 perc alatt szétbontottam, majd porciózva elpakoltam. És, hogy hány étkezésre lesz elég? Lesz belőle háromszor, legalább két napra készített leves, és még háromszori sült liba. Nagy állat, és mi még nem vagyunk akkora család, hogy hamarabb elfogyna. Egyébként, most már tudom is, hogy miért a liba a Márton napi kaja. Akkora már felöltötte a teljes téli tollazatát, és bár soká tart a pucolása, mégsem olyan nehéz, minta tokokban rejtezkedő, puha friss tollkezdemény.

Véget ért a szeptember, az életerős tanyasi egerek téli tartalékot halmoznak és szállást keresnek maguknak. Nálunk is próbálkoznak padláson, istállóban, ólakban, garázsban és benn a házban is. Van egy szobánk, ami jelenleg raktár szoba. Ott állnak dobozokban a holmijaink, amiknek még nem találtunk helyet. Abban a szobában szoktam az elektromos vízforralót használni, és egyik melegítésnél motoszkálásra és apró cincogásra lettem figyelmes. Beraktuk hát a legtutibb egércsapdánkat, amibe bemászik az egér a csaliért, de ki már nem tud jönni, és két nap leforgása alatt két egérkét fogtunk a drága kandúrunknak, hogy kényelmesen, csak módos testmozgással elfogyaszthassa.

Vannak ugyebár gyári kiselejtezett, egy éves tojóhibrid tyúkjaink. Ilyeneket gyakran lehet vennei, 600 Ft körüli áron. Nem nagyok, max (nagyon max!) 2 kg a súlyuk, de két hónapi normál takarmány után, mehetnek levesbe, meg persze közben némi tojást is adnak. Ez a széria hamar megtanulta, miként kell kapirgálni, tyúk módon viselkedni. Csakhogy én már elfeledtem, milyen is a nem tyúkhierarchiában felnőtt baromfi. Hát tyúkeszű. Képes kicsipkedni a társát, míg az a tojást próbálja kitojni. Így pusztult el három tyúk, későn vettük észre, a kannibált meg levágtuk. Fura, mert a nálunk felnőtt paraszt tyúkok nem bántják egymást, mind tudja hol a helye, és ha nem, a kakas rendet tesz. Van, egy nagy tudás, amit régen egy-két ügyes parasztasszony tudott, és én örülnék ha megtanulhatnám, ez pedig nem más, mint a kappanosítás, vagyis a kakas kiherélése. Olvastam leírva, hogy hegyes tűkkel csinálták de hát a kakas heréje a gerincénél van, a kloáka nyílásától legalább négy centire. Nagy tudás ez, mert fel lehetett nagyra hízlalni ezeket a kakasokat és állítólag jobban őrizték a kotlós alól elvett csibéket, mint maga a kotlós. Ebben tényleg lehet valami, mert a tyúkjaikat is nagyon őrzik, védik, pátyolgatják, a legfinomabb falatokat nekik forgatják ki. A kotlóst ilyenkor újra elültették.

Jó dolog a vályog, olcsó a fal tapasztása, csak sarat kell készíteni (na jó vályogot) és már javítható is a ház sok-sok hibája. Zoli mostanság ezt művelgeti.

Van egy csomó kiskacsánk, ők szegénykék lámpa alatt növögetnek, hisz nagyon késői kelésűek, és fel kell turbózni őket, hogy tollasak legyenek, mire itt a tél.

 

Megosztás a facebookon