Mikor elkezdtem a blog vezetését, kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni rendszeresen írni. Hát most beigazolódott, talán ismerem magam. Nagyon sok a teendőnk, mindig valamire le kell csípni a napi feladatok közül, és hát a gép előtt csücsülés szorult az utolsó helyre.

No, meg netes szolgáltatót is váltottunk, kicsit sokat fizettünk egy olyan szolgáltatásért, ami nemigazán volt számunkra megfelelő. Így kevesebbet fizetünk, kevesebbet netezünk.

A nyarunk rendkívül mozgalmas volt. A három kicsi legény cseperedik, fejlődik. Nap,mint nap meglepetések várnak, mert vagy valami jópofa beszólásuk, van vagy bealakítanak valamit. Néhány napja katapultosat játszottak. Belekapaszkodtak a gémes kút lelógó vödrébe ketten, majd a Vendel elengedte, a Marcell meg repült. Bár most jót mosolygok rajtuk, azért nem volt veszély nélküli.

Vettünk kecskét, bár tehenet szerettünk volna, mert hatalmas a tej-és tejtermékfogyasztásunk, de az kicsit többe kerül. De mint kiderült, mi nem értünk a kecskéhez. Az előzők komiszak voltak, és nem igazán tejeltek, ez meg kedves, barátságos, válogatós ja és beteg. Sajtos nyirokcsomó-gyulladása van. Egyébként tenyészetből vettük, remélve, hogy jó tejelő lesz. Még reménykedünk. De legelni azt, még mindig csak tanul, és nem igazán szeret. Viszont hihetetlenül jól tűrte a sebkezelését. Pedig az nagyon fájhatott neki.

Egyik reggel Marcell újságolta, hogy ő már olyan magas, hogy a csillagig ér. És valóban, ha kinyújtja a kezét eléri a lovunk orrát. Igen, van egy lovunk, Csillagnak hívják. Egy kisló valójában, és ha minden jól megy kocsizni és földmunkákat fogunk vele majd végezni. Már sikerült kétszer felszerszámoznom, némi trükkel. Ugyanis nem igazán akaródzik neki a zablát bevenni. Sok oka lehet, egyik talán, hogy új a zabla. És mit csináltam? A fejére ráadtam a kantárt félig kicsatolt zablával, adtam neki egy darab répát, és míg azt falta, behúztam a zablát oldalról. Becsatoltam, és méretére állítottam a szíjakat. Tudom aki ért hozzá, az most csak röhög rajtam, de ha nem szükséges, nem erőszakoskodom, inkább lassabban türelmesebben, okosabban dolgozok.

Szegénnyel kell is, mert szállítás közben megsérült. Elszabadult a szállítóban és rémületében, kirúgta annak ablakát. Több helyen megvágta magát, a lábán lett egy nagyon mély vágás, ami most egy hónap távlatából, már majdnem meggyógyult.

Jó is és rossz is a sérülése. A rossz oldalát nem részletezem, de az a jó, hogy nagyon rövid idő alatt meg kellett egymást szoknunk, meg kellet tanulnia bízni bennünk.

De akárhogy lovagoltam régen, elég rémisztő volt az első napokban kivezetni, kicsit legeltetni. Tény, hogy nem nagy testű ló, de csak 6 éves és legalább 300 kg. A lényeg, hogy van ereje, meg sem kottyan neki a hét mázsás kocsit húzni, hát még engem a 70 kg-al. Elég sokszor megriadt, menekült volna, de sikerült megtanulni megnyugtatni. Most már kipányvázva legel, ami első alkalommal megint csak bonyodalmas volt, mivel a perlon anyagból készült kötélbe beletekeredett, megriadt, és elesett. Amitől aztán még inkább megrémült. De felsegítettem, eloldoztam, és szépen a helyére vezettem. Bár tény, hogy a torkomban lüktetett a szívem. Tudom már miért jó terápiás állat. Ha a vezetője ideges, ő is az. Ha vezetője megrémül, ő is. Tehát a dühkitöréses kiabálós emberek jól tanulhatnak önkontrollt, ha akarnak, egy ló mellett, mert a saját testi épségét mindenki félti, és ha rossz jelzést adunk a lónak, az azonnal reagál, és nem kis erővel.

És sikerült megoldania kötél dolgot. Zoli ügyesen egy locsolócsövet húzott a kötélre, egy részen, így nem tekeredik a lábára.

A fiúk, eszméletlen ügyesek, erősek és parasztok. És miként fejlődik itthon az ún. és állandóan firtatott szociális készségük? Jelentem kiválóan. Általában gyerekekkel és felnőttekkel, ha ők is nyitottak, jól kijönnek. Mi sosem felelünk helyettük. Ha egy felnőtt tőlük kérdez, akkor vagy kap választ, vagy nem. Ezt a fiaim döntik el. De olyan tiszták, néha röstellem is magam mellettük, mert tényleg nincsenek előítéleteik. Tény, hogy hangos, büdös, nem túl szép arcú embertől megilletődnek, pláne, ha az kicsit közelebb akar menni hozzájuk, de ez egyszerű normál reakció. Én sem tennék másként. De még velük is tisztelet tudóak.

Voltak napok, mikor aggódtam, hogy rajzkészségeik nem fejlődnek rendesen, mert nem nagyon ülnek le rajzolni. Ha igen, akkor 5 perc leforgása alatt vagy harminc lapra rajzolnak, de utána hetekig semmi. Ilyenkor a homokba rajzoltatok velük bottal. És mindig elképedek. Pontosan, arányokat tartva, igen részletesen rajzolnak eseményeket is. Mind a ketten a korának elvárt szintet felülmúlja, és ez nem szülői elfogultság. Ugyanis szoktam nézegetni, olvasgatni ezzel kapcsolatos témákat. Színeket azonban nem használnak, nem igazán színeznek, tudom homokba nem lehet, itt már papíros alkotásra gondoltam.

A minap fogták a cipőiket, találtak tartalék cipőfűzőt és átfűzögették. Cukik,anélkül gyakorolják, hogy kérném. Nagyon sokat segítenek lelkesen, de csak míg lelkesek. Úgy néz ki maradunk az itthoni tanításuk mellett, de jelenleg több a rosszalló vélemény, mint a segítő, talán minden területen. Hát ezt is meg kell élni. Ami talán a legnehezebb, hogy nem tudjuk megoldani a Misére és közösségi imaalkalomra való járást. Így marad a sóvárgás és a remény, hogy meg lesz rá a megoldás. És amit szemelőtt tartok, és gyakran kapok emlékeztetőt az Úrtól, hogy amit a legkisebbek közül egynek megteszünk, azt Jézusnak tesszük. És mikor Tádét szolgálom, mert szoptatom, pelenkázom, dobálom:)..., akkor igenis Krisztust szolgálom, Vele teszem mind-e jót. Meg a többinél is. És nem csupán érte, hanem az Ő jelenlétében. Sokszor érem tetten apró, és nagy dolgokban a jelenlétét.

És jelentem a három éves Marcell, aki még igencsak benne van a gyermekkori pöszeségben, esténként velünk mondja a Miatyánkos és az Üdvözlégyes imát, valamint az egyik hosszadalmasabb Hozsannás esti imát.

Fényképet csak módjával töltögetnünk majd, mert véges az adatforgalmunk, vagy mink.

Ergó, még nem tudom a kacsasztori miként lesz lezárva. Bocsi.

Befőzés terén, csak a paradicsomig és kukorica lefagyasztásáig jutottunk. Azért tudni kell, hogy Tádé sokszor van ébren éjszaka, nappal csak négyszer fél órát alszik, és nem szeret nem ölben lenni, illetve vízszintesen, mert most hogy már csücsülhet ez tetszik neki. Fel is húzza magát, így már az állást is gyakorolja, pedig még nincs 8 hónapos. És hát ahogy Vendelnél is (meg régen állítólag nálam is) kimaradt a kúszás mászás. Akárhogy ügyeskedtem, nem érdekelte. Ez van.

Megosztás a facebookon