Igaz, ami igaz. Mostanság sem unatkozunk. Bár tanyán élünk és munkahelyre nem járunk be dolgozni, mi mégis minden nap melózunk. Néha kevésnek tűnik, de ha nap végén elszámolok, hát azt láthatom, hogy igencsak alul vagyunk fizetve. De ne értsetek félre, ez nem panasz, vagy elégedetlenség. Egyszerűen tényleg napkeltétől napnyugtáig, és nekem még azon túl is, folyamatosan munka van.

A héten végre lett kerítés a belső udvar körül. Zoli sokat dolgozott vele. Már nagyon sürgős volt, mert a kutyánk eltűnt, menhelyről nem olyan egyszerű újat elhozni, és a drága róka koma, néhány társával meglovasított két tyúkot, meg 15 napos kacsát. Az igazat megvallva 17 kicsi kacsát vitt el, de mivel nem tudta mindet egyszerre hazavinni, párat letett, így 6 döglöttet mi ástunk el a gyerekekkel, kettő pici kacsát meg a nádasban találtam. Ők valahogy megszöktek, és hívták az anyjukat, én meg meghallva őket törtem át a nádason,rövid gatyában papucsban. Nem részletezem milyen is volt utána a lábam. És az a dög róka a legszebb tyúkomat vitte el! Kifigyelte ugyanis, hogy délben mi ebédelünk, kutya nincs, így bátran bemerészkedett az udvarba. A szomszédos tanyán egyébként a megkötött kutyától fél méterre vitte el a baromfit. Hát ilyen ez. Pedig a baromfiaink még a helyi tanyasiaknak is tetszésére vannak. Különösen a kacsák, mert ekkora néma kacsákat még nem láttak. Hát igen, a gácsérok 4-5 kilós repképes madarak, és tényleg gyönyörűek.

De jó dolgok is történtek. Lett három nyuszink, fajtatiszta magyar óriás nyulak. Egy gácsérra cseréltük, és olyan jó, hogy Vendel már kezdi érteni, hogy ha vásárolunk valamit, azért adni is kell valamit. És igen tudja, hogy pénzt, de annak nem érzi az értékét, de egy élő állatnak igen. Hisz láthatták a gidák születését, látták miként pottyan ki a tyúkból a tojás, és azt is milyen, ha a róka megöli azt a cuki kis pelyhes kacsát, és hogy a beteg gida elpusztul. Büszke vagyok rájuk, hogy ezeket nagyon jól értik, még ha ez csak az ő pici szintjükön van.

Van két kakukktojás csibénk. Ők egy kacsamama alatt keltek ki, kicsit megzavarva őt, hisz a kacsák fiókái kb 10 nappal később kelnek, mint a tyúkoké. Bájos volt, hogy a kacsamama reggeli fürdéséhez kitotyog egy rég elveszettnek hitt napos kacsával (korábbi fészekaljból való) és egy krédli csibével. Ami csipogott észveszejtőn, hisz tudta, hogy valami éppen nem normális. Kiderült, hogy akacsafészekben a tojások fele a tyúkoktól származik. Azokat átraktuk a kotlós (tyúkanyó) alá, meg a csibéket is (kettő kelt ki, a harmadik kibújóban volt) remélve, hogy gondozza majd őket és nem kel fele a tojásairól. És ma úgy néz ki a dolog, hogy bejött.

Jövőhéten már lesz kutyánk, igaz kölyök de csak ez jött össze. A menhelyekről csak annyit, hogy szerintem néha picit helytelenül kezelik a szeretet dolgot. Nem akarom azt mondani, hogy rossz amit csinálnak, nagyon is helyén való, kicsit bonyolultak. Mi legalább négy helyet hívtunk, és amint közöltük, hogy tanyán lakunk már kisült, hogy a kutyáiknak a tökéletes gazdát keresik (ilyen nincs). Van olyan hely, ahol úgy nevelik a kutyákat, hogy mindennel és mindenkivel beengedő, szelíd legyen, tehát még a betörőt is beengedje. No ezt az utóbbit én teszem hozzá. Tudom, ők a városi embernek adnak ki kutyákat, de kiakasztó volt. Nem részletezem. Nincs értelme.

Egyébként nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért az életért. Olyan dolgokat élhetünk, és érthetünk meg, amit máshol nem. Gyerekként nem értettem, hogy ki az az elvetemült aki az Alföldért rajongani tud, de minél inkább élem ezt a helyet, és tudok meg arról milyen is volt régen, annál inkább elképedek. Olyan változatos a mi kis 5 hektárunk is! A föld is másabb minden pici részén, és a legelő apró virágai, eszméletlenek. Itt a táj színei élesek, erősek, időnként belefárad a szem. Ha szél van (ami elég általános, egy két órát naponta lecsendesül, de ennyi) akkor minden visz. Más mindent itt megélni. Néha kicsit rémisztő, de itt mi tényleg otthonra találtunk. És nagyon szeretjük a tanyasi embereket, a legsegítőkészebb, őszintébb, és derűlátóbb emberek közé tartoznak! Olyanokat tudnak, amit tényleg tanulni kell!

Ja majd elfelejtettem! A héten vágtunk két gácsért, és ilyet még nem tapasztaltam, de ujjgyakorlat volt pucolni! Nem volt tokos, csak gyapjas, pihés, amik könnyen kijöttek. Egyik sem tartott másfél óránál tovább. Míg 3 héttel ezelőtt majd 3 órát pucoltam egyet, és még így sem lett tökéletes.

Megosztás a facebookon