Húh, hát már egy ideje nem írtunk magunkról. Bocsi. (gépelés közben takarítgatom a billentyűzetre ragadt cseresznyés gyerekfogRÉM maradékát, most könnyen leszedhető, mivel jól rászáradt és már nem ragad) Éljük a napjainkat, vészeljük át a kánikulát és a kapcsolódó nehézségeket. Előnye azonban, hogy a két legényre nem kell ruhát mosni, se pelust. A pucérság előnyei. Volt újabb bolhaküzdelmünk, most azonban saját szerrel küzdöttem a dögök és csípéseik ellen. Kevertem ki krémet a csípésekre (hatásos, nemcsak a viszketést csillapítja, hanem gyorsította a gyógyulást, különösen Marcellnél, aki nehezen állja meg a vakarózást.) És diólevél ázalékkal permeteztem, hozzákeverve némi illóolajat.

A tanyán haladgattunk előre, learattunk egy holdnyi rozst géppel, meg egy kicsit még előtte kézzel. Gyönyörű termés lett és nagyon tiszta, belekeveredett ugyan egy-két sáska (növelve a fehérjetartalmat...) de könnyen tisztítható. Nagyon finom a lisztje és darája. A gyerekek és a rokongyerekek is marokkal eszegették, talán azért is mert édeskés. Az biztos, hogy tápanyagban gazdag, hisz élő, vegyszerektől mentes földben növekedhetett. Rengeteg főtt kukoricát ettünk, faljuk a dinnyéket, saját alma, paradicsom paprika stb. és az ámulatba ejtően finom sonka... bocsánat, de minél tovább érlelődik ez annál finomabb. Lett egy csomó mákunk, amit a gyerekek segítettek nagyon ügyesen kirázogatni. Ja erről olvastam egyszer egy számomra vicces történetet. Egy edző írt az egészséges táplálkozásról, nem vitatkozom vele, igazakat írt csak megsajnáltam szegényt. Arról írt, hogy nem igazán érti miért is jó a mákos tészta, meg a túrós, hisz se íze se bűze. Igen bolti dohos mákból nem is lehet finomat alkotni, én boltban eddig talán csak négyszer vettem, de mind dohos volt. Tény, a szigorú termesztési előírások miatt sokan bele sem fognak, meg sokan nem ismerik az őszi vetésűt. No de a tésztára visszatérve, amilyent én tudok főzni, azért az már étel. Először is minimum nyolc tojással és liszttel tésztát gyúrok (vagy ha korábban készítettem többet előveszem a szárazat) azt kifőzöm, és a frissen darált mákot csak akkor keverem hozzá, ha zsiradékon, kis cukorral lepirítottam. A mák olaj tartalma ugyanis csak így tud igazán érvényesülni, és egész más íze lesz. Nudlinál is hasonló, csak akkor nudli tésztát készítek. A túrós tészta meg szalonnapörcösen, zsírosan, édesen és kicsit kaprosan jó sok tejföllel az igazi. Tény, ezek nem fitnesz kaják, de mi nem is ilyen életet élünk. Szerintem ennek lehetnek diétásabb változatait is készíteni, de ezeknek már van íze-bűze...:)

Már van sok-sok lekvárunk: meggy-cseresznye, bodza, bodza-répa, és őszibarack. Nagyon finomak. Készítettem tavasszal bodzaszörpöt, mostanra finom bodzapezsgő lett belőle, mivel nem szeretem a Na-benzoátot így borként raktam bele, nem eleget. Hát a cukorból alkohol lett, a gyerekek bánatára. De azért nekik készült meggyszörp.

A kecskéink pár napon belül átalakulnak hat malaccá, vietnámiakká. Majd talán ők megtanulják használni a villanypásztort.

És szombaton, ha minden jól meg megyünk falunapra megnyerni a tombola fődíját egy MTZ80-as (asszem) típusú traktort. Persze, ha valaki megdobna minket egy hucullal és némi mezőgazdasági eszközzel hozzá, no meg használati utasítással, azt is jó néven vennénk...

Most már írok a családunk gyarapodásáról is egy picit. Igen, jön a harmadik gyerkőc, várhatóan januárban születik meg. Ő is huncut, picit macerássá teszi a várandósságot, de hát ezek szerint nekünk ezzel is lehetőségünk van a tanúságtételre. Az orvosokat most is rühellem, elviselem ténykedésüket, de csak ennyi. Eddig ha terhesség gyanújával érkeztem hozzájuk (nőgyógyász), és a pozitív teszt tényével indítottam, csak annyit mondtak, hogy őket az nem érdekli. Most nem költöttem rá, minek, és megszólt a doki, hogy tán drága a teszt. Ami azt illeti igen, mivel fölösleges, hisz a terhesség tényét az orvos állapítja meg. No mindegy. Macerás nálunk nagyon a terhesgondozás és nekem ehhez még az endokrinológia is társul... Ott is kaptam már szépet. A legutóbbi alkalom során (ami kb. 2 perces randevú volt a dokinővel, melyből 50 másodpercet magánrendeléses ügyet intézett, 30 másodpercet a tanulónak magyarázta az esetemet) miután közöltem, hogy hány hetes várandós vagyok, csak annyit reagált, hogy hú, hát az nagyon rossz hír. Szó szerint. Tudom, hogy mögötte az rejtőzött, hogy ha valakinek nem megfelelő a pajzsmirigyhormonja, akkor gondok lehetnek a babával, de így indítani, az fájó. Aztán azt ecsetelte a tanulónak (és mellesleg nekem is), hogy így nem, hogy okos nem lesz, hanem értelmileg visszamaradott. Erről csak annyit, hogy a két fiúnál is magasabb volt a TSH értéke, és nem mondanám őket értelmi fogyatékosnak, kivéve mikor hajmeresztő dolgokat csinálnak és majd kitörik a nyakuk, vagy egymásét.

Egyébként az a tapasztalatom, hogy míg a társadalom által elfogadott időben érkezik az első gyerkőc, akkor mindenki örül és lelkesedik, de ez a lelkesedés fogyatkozik a második és a sokadik gyerek után. Mi is megkaptuk most, hogy ezt jól meggondoltuk, meg tudjuk mi mennyibe kerül egy gyerek? Stb. (nem még csak kettőt nevelgetünk és ők nem gyerekek...) Persze sokan örülnek, de tény ami tény, hogy nekem két korababa után nem kis küzdelmem van az orvosokkal. Vegyük példának az endokrinológust, ő is csak az okos gyereket tartaná érdemesnek az életre. Ez nem kisarkítása mondatának, de tény, hogy a legtöbb doki (főleg nőgyógyászok és én nagyon sokkal találkoztam sajnos) retteg attól, hogy a gondozottjának az átlagtól eltérő, valamilyen fogyatékkal rendelkező gyermeke születik. Ha egy kicsit is veszélyeztetett kategóriába tartozik az anyuka, akkor legszívesebben szabadulnának tőle. Legalábbis Baján az összes nőgyógyásztól ezt tapasztaltam. Sok sebet szereztem, ezek gyógyulgatnak, nem írok róluk, de az a meglátásom, hogy az orvoslás gyakran nagyon messze áll a hittől, Istenbe vetett bizalomtól. Csak akkor lesz minden jó, ha az ő kezelésükben teljes mértékig megbízok. Mellesleg édesanyám egyik agyi műtétje is 1 évet csúszott, mivel ő bízott a kezelőorvosokban, aztán kisült, hogy életveszélyben volt, és már sok-sok hónappal korábban sürgős lett volna megműteni. Ez van ha a beteg nem rágja a doki fülét, hanem türelmesen ráhagyatkozik.

Bocsánat azoktól az orvos ismerőseimtől akik esetleg szívükre vették, tudom terhelő munka tud lenni, és van olyan nap, mikor nehéz kedvesnek lenni. Én csak a tapasztalataimat osztom meg. Én bízom Istenben, és ha ez a babóca „dinka lesz”, az enyém lesz és szeretni fogom, gondozni amíg lehetséges, ő a mi kis dinkánk lesz. Ha csak egy percig élhet. Isten eddig a legrosszabból, mindig kihozta a legjobbat. Annak idején a Vendellel minden szépen zajlott, bár visszagondolva voltak előjelek, de első gyerkőcnél honnan is tudtam volna. Aztán hiába küzdöttünk egy fertőzéssel, a méhlepény megfertőződött és ez indította be a szülést 32 hetesen. És ez életmentő volt, mert indulhatott volna lepényleválással is, és akkor Zoli, nem egy élő, egészséges fiúnak örülhetett volna, hanem szervezhette volna a temetésünket, mert abba én is és Vendel is belehalhattunk volna.

Így bízva haladunk tovább.

Megosztás a facebookon