Eljött a december, itt a tél. Volt már hóemberünk, de kifáradt hamar, volt pici hócsata és bicajozás havazásban. Ez nekünk ritka élmény, hisz felénk még az országos átlagnál is kevesebb hó esik. De a gyerekek nagyon élvezték. Bár amilyen kreatívak szinte bármilyen időben feltalálják magukat kint is és bent is. Ma csakúgy önszorgalmúlag felseperték a konyhát és a szobájukat. Nem kértem, de a három legny fogott egy-egy méretükre szabott seprűt, a legkisebb lapátot és közösen összefogva dolgoztak. És alaposak voltak.

Adott szó. ez számomra a tanyasi lét egyik ajándéka, mikor becsületed van egy idegen ember szemében. Már túl vagyunk több állat és használati eszköz adásvételén, emiatt sok-sok emberrel megismerkedhettünk. És volt egy-két nagyobb érték, mint a lovaskocsi. Az 100 000 Forintunkba került és egy fiatal gazdával köttetett az üzlet. Adtunk neki előleget és kértük, hogy szállítsa hozzánk, mert nem tudtuk volna megoldani. Amikorra ígérte, ott volt. Leléphetett volna a pénzzel, de nem tette, hisz kezet ráztunk. A srác lehetett vagy 28 éves, vagy még annyi sem, de komoly traktoros munkákat végez. Elképedtem, hogy vannak azok az elméletileg értelmiségi tanult, vagy tanulásban lévő vele egyidős fiatalok, akik keresik az élet értelmét elmélázva, vagy a nihilnek átadva magukat, és itt egy fiatal aki megfogja a dolgok végét, nem büdös neki a munka és mellette tanulni  új, hasznos dolgokat (természetesen beszélgettünk vele) és van élettapasztalata, ebből eredő bölcsessége is. Hát igen, a munka nemesíti a szellemet. És szerintem, egy férfinek meg igazán jó, ha úgy teljes fizikumát belevetheti abba, amit csinál.

Egyébként egyre több az ilyen tapasztalatunk, hogy csak telefonon lebeszélünk valamit, és megismerve személyesen is a másikat, ilyen csodákat élhetünk meg. Nem kell mindig az a rideg papír, elég, hogy tisztelem a másikat és nem akarnék neki rosszat. Másrészt azért minden ilyen komolyabb döntésünket Isten elé visszük, hogy segítsen rájönni miként is hozhatunk jó döntést. Eddig bevált, és minden helyzetben a Szentlélek vezetett és a józan emberi eszünk meglátta a lehetőséget, vagy a buktatót. Egyébként, én hiszem, hogy ha van lehetőség, amitől elbuktunk, az leginkább a Gondviselés ajándéka.

Új dolog, hogy van két mangalica malacunk és sikerült venni egy jersey üszőt (fiatal, elletlen nőivarú szavasmarha). Az utóbbi Karácsony után érkezik, és ha minden jól megy két év múlva már lehet, saját tehenünk tejét fogyaszthatjuk. Azért ezt a fajtát választottuk, mert utánaolvasva a marha lehetőségeknek, ez passzol leginkább a mi háztáji elképzeléseinkbe. Szerettünk volna kárpáti borzderest, de az min. kétszeres áron szerezhető be.

A gyerekek ovisok, de nem járnak. Úgy döntöttek, hogy jobb nekik itthon. Mi meg adogatjuk le az igazolásokat, és csak ámulunk rajtuk, hogy mennyit fejlődnk napról napra. A Vendel már képességeit tekintve iskolaérett. De be nem engedném az iskolába, mert olyan csodálatos a személyisége, hogy ezen a tömegoktatás csak rontana. Sajátos logikával, és megoldási lehetőségekkel esik neki egy-egy feladat megoldásának, amiben itthon szabadságot kap (ahogy a másik kettő is,de ők még nem érettek az iskolára), és olyan mély gazdag belső világa van, amit felnőttek valóban irigyelhetnek. Képes rácsodálkozni, áhitattal nézni hosszú percekig egy naplementét, vagy a napfény játékát a tájon. Ez a tulajdonsága viszont sebezhetővé teszi az olyan kemény kortársak előtt, akik ezt nem értik. Mikor már elég nagy lesz, képes lesz magát megvédeni. De addig mi harcolunk helyettük, és a harc eszközeit megpróbáljuk a kezükhöz szoktatani, majd nekik átadni.

A másik két gyerkőcnek is szépen rajzolódik a személyisége, és ahogy az lenni szokott, mind más és más. Csodálatos, hogy velük lehetek nap, mint nap és csak megszakad a szívem, ha belegondolok, hogy sok gyermek csak napi másfél órát tölt ébren a szüleivel, mert azok dolgoznak, a gyermek pedig egész nap oviban, vagy iskolában van.

Igen, mi anyagilag szegénynek mondhatók vagyunk (bár van mit ennünk, innunk, van fedél a fejünk felett és van ruhánk és még a számlákat is be tudjuk fizetni), a házunk komfort nélküli, de van fűtésünk és sok olyan munkát végzünk, amiért senki egy garast nem fog sose fizetni, de mégis olyan gazdagok vagyunk, amit nem tudok szavakkal leírni. Mi igyekszünk megfogadni az idősebbek tanácsát, hogy ne rohanj, légy együtt a gyermekeddel, a család a legfontosabb stb. és ez így van jól.

De a legfontosabb, hogy igyekszünk Isten számunkra kijelölt útján haladni. És igen az élet rózsája több töviset terem, mint virágot, de ha egyszer virágzik az ilyen élet, azt mindenki megcsodálja.

Megosztás a facebookon