Zolitól

Most nem közvetlenül tanyagazdasági témában írok okosságot.  Csak egy kis agymenés, amit szívesen osztok meg veletek.
Amióta ideköltöztünk, észrevettünk valami nagyon jó dolgot. Tisztul az agyunk! Vagy a látásmódunk, vagy hogyismondjam... Van egy Istenünk, egy Megváltónk, akiben bízunk, vannak értékeink, amikhez ragaszkodunk, megvan a biztos pont az életünkben – és ez nem mulandó, hanem örök. (Ha a biztos pont egy teremtett valami, akkor az máris nem olyan biztos...) Megvannak az egyéni és közös céljaink is, amik mint vízió, velünk fejlődnek és növekszenek. Korántsem vagyunk azok, akik „kész” emberek, mi is növünk, változunk, alakulunk,  de a biztos, az biztos. Ezért hálát adunk Istennek, hogy ebben gazdaggá tett minket. És itt jön az érdekes: látni, hallani, tapasztalni azt a fejetlenséget, őrületet és káoszt, meg mondvacsinált műbalhét, ami körülöttünk megy. Ezt mindenki tapasztalja, nem ez a nagy ügy. Az viszont igen, hogy egyre jobban látunk ebben a tanyasi, kissé elvonult, Isten közelében lévő életünkben a színfalak mögé. És nemcsak látunk, hanem élünk, átélünk.
Sokan kérdeznek minket a „bevándorlókról”. Igen, sokan vannak, rengetegen. Rendőrség alig győzi befogni őket. Jön a migráns, esetleg családostul, gyerekestül, hetek-hónapok óta, elcsigázva ballag az út szélén a 40 fokban (plusz tíz a nap miatt), elkapja a rendőr, bevagonírozzák valami járgányba, majd viszik Röszkére egy hangárba, ahol -mily felüdítő – megpihenhet párezer társával együtt, hacsak nem koszovói, mert az szinte rögtön repül vissza Szerbiába. Vannak, akik kárt okoznak, meg szemetelnek, meg betegek (lassan már szkafanderben mennek a rendőrük oda hozzájuk, nehogy elkapjanak valamit...). Lehet őket szidni, bántani, utálni, okolni. Nyugodtan, hiszen ők most a bajok okai, nem? De, hála Istennek, láttam olyan gazdát is, aki egy láda gyümölcsöt kinn tart a portája előtt, hogy ha arra tévednek ezek az „idegenek”, akkor legalább ennyivel segítse őket. (Az más kérdés, hogy a migránsok még a közelébe sem mernek menni a ládának, nem mernek venni a nekik kitett gyümölcsből, csak ha unszolva és kínálva vannak.)
Tán föl kéne ébredni! Emberek ők is – s biztosan vannak köztük rossz szándékúak is – akik nem önszántukból jöttek, hanem azért, mert valami jobbat akartak, mint amiben otthon részük volt. Jó, hogy vannak, akik emberszámba veszik őket, viszont valahol érthető az is, hogy a „Hivatal” nem tudja így kezelni az ekkora tömeget. Lehet osztani az észt, hogy jó vagy rossz a kerítés, meg hogy így meg úgy – de a végleges kérdés az, hogy meglátod-e ezekben az emberekben az Embert, Jézust? Mielőtt bármit ítélkezel (átvéve a média sugallta véleményt esetleg, vagy szembe menve azzal), meglátod-e Jézust embertársadban? És nyílként hasíthat beléd a felismerés: „...idegen voltam, s befogadtatok...”
Sajnos Európa elvesztette keresztény identitását. Kimondhatjuk: a keresztény Európa már csak címke. Fő érték a tolerancia lett, de ez is egy érdekes dolog: értékeket és identitást vesztett ember legyen toleráns mással szemben, viszont ha valaki intoleráns, az aztán rossz és gonosz. Ha valaki intoleráns, akkor azt elnyomják, elzárják... De valahogy a keresztény értékek kiestek a toleranciából. Szélsőséges, fundamentalista meg mittudomén mi minden jelzőt fog magára kapni az, aki ki mer állni a manapság divatos, felkapott eszmékkel szemben. (Egy ismerősöm szeretett volna félszbukon megosztani egy hivatkozást a Szent Benedek medálról. A kék oldal viszont nem engedte, mondván, hogy ez másokra sértő tartalmat tartalmazó lap... biztosan sérti az ezoterikus-okkult-nyúédzses érzületű álvallásos embereket – mondtam én magamban.)
Európa elfelejtette a kereszténységét. Az, hogy szeresd a bűnöst, a bűnt pedig utáld, már nem jelent semmit. (Mert nincsen bűn sem.) Hogy lehet szeretni a bűnöst, ha utálod a bűnt? Kérdezd meg Jézust! Európa már nem teszi. Ha utálod a bűnt, a bűnöst is biztosan. S minden viszonylagos lett. A család pedig célpont: ez még a kereszténység utolsó bástyája, a kisközösségek mellett. Látjuk magunkon, hogy mekkora áldás az, ha szentségi házasságban élünk. Hihetetlen, hogy az emberek ezt csak úgy eldobják! Még „keresztény” gondolkodók is egyre-másra állnak ki a család ellen, mondván, hogy pl. a Biblia – eredeti szövegértelmezésben  - nincs a homoszexualitás ellen. (Mivel az Egyházban többféle szentírásmagyarázat is érvényes, ezért számomra mégis egyértelmű a Biblia állásfoglalása e kérdésben.) Oké, kimagyarázzuk a Bibliát. De nekünk katolikusoknak van olyanunk, hogy Szent Hagyomány! És a kinyilatkoztatás az a Biblia ÉS a Szent Hagyomány. EGYÜTT! Lehet vitatkozni, hogy mi is a Szent Hagyomány, viszont nekem, egyszerű katolikusnak ott van a Biblia és a Katekizmus. És pont. Ha biztosra akarok menni, akkor ezeket kell használnom, nem a szentírásmagyarázatokat, meg kinyilatkoztatásokat, próféciákat. Ezek jók lehetnek, segíthetnek, de csak addig, amíg nem mennek szembe a Bibliával és a Katekizmussal. Na de szegény Istennépe vajon ismeri-e legalább e kettőt? Olvassa-e ezeket (lehetőleg Szentlélekkel együtt), tanulmányozza-e? Hát nem csoda az, ami van...
Tiszta, Szentlélekkel átjárt ésszel tekintsünk a dolgokra! Van Világosság- csak a világ nem fogadta be...
Persze a mi kis szűk életünkben is kell ez a Világosság. Szembesülve azzal, hogy a jelenlegi gazdálkodási gyakorlat tarthatatlan – mindjárt kitérek erre is – egyre jobban látszik előttünk a követendő út, amin Jézus fog vezetni minket.
Most ha gazdálkodni akarunk, akkor vagy árutermelésre állunk rá, vagy saját magunknak termelünk – amolyan önellátóba. Vagy száműzzük a vegyszereket, vagy nem. Namármost, ha árutermelésbe fogunk, akkor az olyan, mintha vállalkozók lennénk, azzal az életmóddal, hajtással. Ráadásul ha piacra termelek (kicsi, vagy nagybani -  ez mindegy), akkor oda egyvalami számít: eladható, szép termék legyen! Szembesültünk azzal, hogy issssszonyú pazarlásba készteti a  piac a termelőket. Ami nem szép, az selejt. Semmi baj vele, csak nem szép! És megy az állatoknak, meg a ganéba. Miért? Mert a kereskedő nem veszi meg, mert a drága vevő a polcon a szépet, gyári-öntvényformájú és színű zöldséget/gyümölcsöt veszi meg. Nem csak az áruházláncok dobják mázsaszámra az ételt a kukába, hanem már a termelőnél is ez történik. A barackot féléretten kell leszedni, hogy napokig még eladható legyen (kemény), a répa/petrezselyem egyenes, szabályos, bizonyos méretű, a káposztafélék maximum pár kilósak, az uborka lehetőleg egyenes, a paprika kifogástalan... a többi jobb esetben még belefér a másodosztályba, de leginkább kuka! Állítom, hogy amit másodosztályú, vagy eladhatatlanként néha innen-onnan kapunk, jobb, mint a bolti első osztályú valami. A másik, hogy ahhoz, hogy ilyen csodaszép, hibátlan terméked legyen, mi kell, na mi? Vegyszer és még több vegyszer. (talajfertőtlenítő, gyomirtó, gombaölő, kártevőirtó és műtrágya.) És lehet, hogy a növénykéd földet sem látott szegény, csupán kis kockában tápoldatokkal nevelik. Gyönyörű lesz tényleg! Eteti magát. És eladja. Ez a lényeg. Ahhoz, hogy a gazda megéljen, el kell adni a terméket. (Az megint egy más dolog, hogy amit a paraszt elad 400-ért, ugyanazt másnap a boltban 1200-ért kapod meg – konkrét mai példa.) És akkor még a fajtaválasztásról nem is beszéltem. Vannak modern és szép fajták. Hihetetlen, de kóstoltunk már olyan zöldséget, ami az egyik legújabb fajta, gyönyörű szín és forma (és egységes méretű termés!); közelébe sem ér az íze a mi régi, össze-vissza kereszteződött korcsunknak. Bizony, vannak fajták, amik arra jók, hogy szépen teremjenek, egységesek legyenek, sokat hozzanak, eladhatók legyenek, de az ízük...
Biogazdálkodás. Vagyis biosan piacra termelni. Jelenleg – biogazdálkodókkal beszélve – nem éri meg. Amíg valaki biotermesztő három fiatal almafájáról évente több mázsa „bioalmát” el tud adni 4-500 Ft-ért, addig az, akinek tényleg bioalmafa ültetvénye van, 1000-ért is veszteséggel jön ki belőle, addig nem éri meg minősített biogazdálkodónak lenni. (Ez nem jelenti, hogy minden biogazda ilyen, de vannak ilyenek, leszorítják az árakat, s lassan így tönkreteszik a tényleges biogazdálkodókat. Viszont nagy előnye, hogy itt már tudatosabb a vevőkör, elfér az almán az a pár pötty,  vagy az uborka nekik már lehet görbe is, mert tudják, hogy ebben azért talán már van tápanyag. (Tuti, hogy több tápanyag van egy satnya répánkban, mint egy kg boltiéban!)
Ha vegyszerezek, akkor bekerülök egy spirálba: egyre újabb és drágább vegyszerek kellenek, no meg egyre újabb fajták is. (Biztos vagyok abban is, hogy az újabb ipari méretű nemesítéssel előállított fajták kevesebb tápanyagot képesek hordozni, mint a régebbi elődeik. Ennek ellenére nem vagyok egyáltalán a nemesítés ellen, csak a cél ne a minden áron való hozamnövelés a küllemfokozás legyen!)
Marad a saját termelés, saját szükségletre. (Ha pedig fölösleg lesz, azt még mindig megveheti az, akinek vegyszermentes cucc kell.) Mostanában egyre több indítást látunk arra, hogy ez az utunk. Valamiféle önellátás-féle dolog, viszont nem teljes elvonulásban (mint ahogy egyre többen teszik), visszautasítva pl. orvosi ellátást stb. Vannak sokan előttünk, akik önellátásra rendezkedtek be, viszont mi megint úttörők kell legyünk, mert önellátás jelenleg összekötődik – legalábbis hazánkban – egyfajta spiritualitással, sokszor sámánizmussal, földanyáskodással, azzal az ezoterikus-nyúédzses maszlaggal, amitől mi nagyon keményen elhatárolódunk. A katolikus hit nem fér össze keleti tanokkal, jógával meg horoszkóppal, meg ilyen-olyan kétes jelenségekkel (még ha ezeket katolikusok is gyakorolják sajnos). Vagy Jézus a Megváltóm vagy magamat próbálom énmagam megváltani.
A Pápa új enciklikája (LS) hamarosan magyarul is elérhető lesz. Még nem olvastam. Viszont számunkra egy megerősítés az, amiről ír: nekünk, keresztényeknek kötelességünk tenni a teremtett világért, védeni azt. Mi ebbe akarunk beleállni, valahogyan a természettel együtt élni,nem kizsákmányolva, kizsigerelve azt, hanem békében. A Teremtéskor Isten az emberre bízta a világot, hogy gondját viselje. Gondozza és nem elpusztítsa. A megtéréshez ez is hozzátartozik. Ferenc pápa is felvetette, hogy nagyon furcsa, hogy imádkozó emberek nem törődnek a természettel, holott megtehetnék. Mi – az Asszonnyal – azt láttuk, hogy egy panelben nem lehet megélnünk a környezetvédelmet. Ránk volt kényszerítve egy iszonyú nagy fölösleges fogyasztás. Fölösleges fogyasztás: ezt kell kiiktatni, élni egyszerűen és szegényen (=szabadon).
Gratulálok neked, hogy sikerült végigolvasnod!
A Szentlélek járja át szívedet és gondolkodásodat!
z.

Megosztás a facebookon