A cím egy versike kezdete, és azért passzol ide, mert van egy új kutyánk. Egy ideje gondolkodtunk rajta, hogy kéne egy házörző is a németjuhász-kuvasz mixünk mellé, mert amilyen kedvesen fogadjuk a vendégeket, olyan a Boci kutyánk is. Tehát kellett egy jó nagy és hangos társ, amíg ez fiatal, hogy könnyű legyen az összeszokás. Így vettünk egy 2 hónapos komondort (a neve Lili). Olvasgattam a fajtaleírások között, és amúgy is érdekelt már korábban is ez a fajta, így 10000 Ft és egy kacsa gazdát cserélt, és hoztak nekünk egy kis fehér szőrgombócot. Első napján félt nagyon, de hamar összeszokott a naggyal, már jó pajtások. És meglepődtem mennyire jó egy ilyen kutya a totyogó 1 évesem mellé. Nem löki fel, nem ugrál, nem csimpaszkodik a ruhájába, jól tűri, még szereti is ha ráhasal...egyszóval eddig hozza a leírt tapasztalatokat, és nagyom csípem ezért. Tényleg gyorsan tanul (eszesebb, a másiknál) és figyel, figyel, követ. Nem igényli, hogy szórakoztassam, nem tolakodó. Viszont nagyon tudja, hogy ki is ő, mármint, hogy komondor. Simán eleszi az idősebb kajáját, még rá is mordul. Szóval gyerek mellé nagyon is ajánlom következetes gazdi kezei alá, bár akinek gyereke van tudja, hogy igenis következetesnek kell lenni.

A kertünk fejlődik, van már sok gyümölcs fa, vettünk, kaptunk, Zoli oltotta. Mák már és még van, mert az őszi vetés kifagyott. Csinált kerítést, szerelt villany és rotakapát. A villany izgi volt (volt egy villanyszerelő is jelen) mert a vezetékek a falban jóval túllépték a várható számot(4-6) és javarészt fekete volt mind véletlenül se lehesen tudni melyik a fázis...:) de ügyik voltak sudokuztak vele egyet.

Megosztás a facebookon

Míg sütögetem a zsírt, addig írok pár gondolatot magunkról.

A zsír, a harmadik disznónké, amit vágtunk. Volt három cocánk, kettő vietnámi és egy félvér (vietnámi+vaddiszó). Már másfél éve éltélk diszó jó életüket, nekünk meg elfogyott a két éve vágott másik két cocánk húsa, így hálát adva Istennek, bevégezték életüket. Az elsőt, az ártányt

(herélt kan), még októberben vadászta le Zoli, mikor egyedül nekiáltunk, de kiderült, hogy igen fürge életerős állat, és háromórás nádasban történő cserkészés után sikerült Zolinak levadásznia. Ekkor merült fel bennem, hogy mennyire jó lenne, ha magyar törvények bizonyos helyzetekben megengednék a puska használatát, hisz szerencsétlen disznónak is jobb lette volna... de mindegy, a többihez kaptunk segítséget. Volt ketten jöttek mind a két alkalommal, egyik fogta Zolival, másik döfte késsel. Milyen a húsa? Van aki szerint túl zsíros, van akinek édes, nekünk nagyon finom. Mivel legelve nőttek és csak utána híztak, így a húsa gyönyörű márványosan fejlődött, mint a jobb mangalaicáké. És rengeteg zsírja lett. Van már füstön is néhány dolog. Zoli nagyon ügyes már a bontásban, hisz azt már egyedül csinálta. Mivel a gyerekek picik, nekem leginkább velük volt dolgom, valamint főztem és amit tudtam elmosogattam. Nehéz így egyedül, pláne, hogy kemény telünk van ezért a legtöbb szabadidőmben fát hordok be, és szárítgatom a kályhán és annak sütőjében. Hogy miért nem nyáron gyűjtöttünk télre tüzelőt? Hát jelentem Zoli nagyon szorgalmasan vágta a fát, és készített egy szárítót, fóliasátorból, de a zt a szél szétcincálta. Ugyanis felénk a napi 30-40 km/h-ás szél gyakori és nem ritka mikor ez 80-ra csap fel. Azt kevés dolog bírja.

De Istennek hála jól vagyunk, megszoktuk a hideget, jól fel vagyunk öltözve. Most új terveink vannak a földdel. Nem titok, hogy mi úgy akarjuk művelni a földünket, hogy az élő maradjon, életete adjon és ennek nem a hagyományos bio gazdálkodás az útja. A legtöbb ilyen föld, valójában halott. De erről Zoli tudna sokat, hisz nagyon sokat tanul a témában.

Már elkezdtem sajtokat gyártani. Minden héten veszünk 10 liter házi tehén tejet, még most is, mikor a kecsként napi 2 litert ad nekünk, a gidát leválasztottuk 7 hetesen. Nem mondjuk le rendelt tejet, mert abból jó kis sajt és túró készül, most már a kecske tejjel kiegészülve.

A gidát ivartalanítottuk, mert majd meg szeretnénk enni. Miként? Egy erős házi cérnával pár hetesen elkötöttük a heréit. Az meg elhalt.

Ami nehézség volt a télen, hogy elfagyott a vizünk a földben a csőben, a szivattyúnál, és még sok másutt. Nálunk nem egyszer volt éjszaka 20 fok hideg. Így mosni nem tudtam, a pelenkák csak vártak-vártak a mostani tavaszias kiolvadásig.

De van, aki segítsen:

Megosztás a facebookon

Haladunk a lovacskázással, Zoli ügyesen befogja már és néhány teherhordós feladatot vele együtt csinálunk. Mivel sem a ló, sem minem vagyunk tökéleteskocsisok, ezért együtt tanulunk. Zoli a bakról,én pedig a ló feje mellett tartalékos szártartó vagyok, és nyugtató, ha valamitől megrettennének, és egymást stresszelnék. Ha fékezni kell alovat, és Zolira nem reagál megfelelően, én egy plusz becsatolt lovaglógyeplővel segítek.

A nehézséget most is az jelenti, hogy a háromlurkót is valami mód kezelni kell. A két nagyobb el van a kocsin, de a pöttöm csak a hátamon, és ott sem soká bírja a türelme, és azért már ő is 10 kg. Azért i rossz, mert ha sír, engem stresszel, segítenék, de nem tudok és ezt az idegeskedést a ló jól érzi, tehát ő sem a munkára figyel így könnyebben megriad akár egy nem várt macskától is, és hafél, hát szalad...

Tehát jó dolog ez, és nagyon jó lovat találtunk, mert jól viseli a bénázásainkat, és nagyon kezes, olyan mint egyöleb. Követ minket mindenhová, kotnyelesen mindenbe beleszimatol és várja a simogatást. Nem tökéletes a munkában, de még fiatal, összeszokunk. Tény, hogy volt, mikor hajnali 1kor ki kellett mennem hozzá, mert olyan helyre tévedt, ahonnan nem mert kijönni, egy keresztbehúzott szalag miatt, így én vezettem be a beállójába ahidegben, a sötétben. Bár amúgy is egy szoptatás után voltam így nem felébredtem a dübörgésre, hanem csak hallva atrappolást kimentem. Hát igen, ha az ember állatot istart, számolni kell az éjszakázással is.

Még egy rövid ajánlás:Fél Edit-Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban

Egy jónak ígérkező könyv, mi most kezdtük.

Megosztás a facebookon

Mikor elkezdtem a blog vezetését, kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni rendszeresen írni. Hát most beigazolódott, talán ismerem magam. Nagyon sok a teendőnk, mindig valamire le kell csípni a napi feladatok közül, és hát a gép előtt csücsülés szorult az utolsó helyre.

No, meg netes szolgáltatót is váltottunk, kicsit sokat fizettünk egy olyan szolgáltatásért, ami nemigazán volt számunkra megfelelő. Így kevesebbet fizetünk, kevesebbet netezünk.

A nyarunk rendkívül mozgalmas volt. A három kicsi legény cseperedik, fejlődik. Nap,mint nap meglepetések várnak, mert vagy valami jópofa beszólásuk, van vagy bealakítanak valamit. Néhány napja katapultosat játszottak. Belekapaszkodtak a gémes kút lelógó vödrébe ketten, majd a Vendel elengedte, a Marcell meg repült. Bár most jót mosolygok rajtuk, azért nem volt veszély nélküli.

Vettünk kecskét, bár tehenet szerettünk volna, mert hatalmas a tej-és tejtermékfogyasztásunk, de az kicsit többe kerül. De mint kiderült, mi nem értünk a kecskéhez. Az előzők komiszak voltak, és nem igazán tejeltek, ez meg kedves, barátságos, válogatós ja és beteg. Sajtos nyirokcsomó-gyulladása van. Egyébként tenyészetből vettük, remélve, hogy jó tejelő lesz. Még reménykedünk. De legelni azt, még mindig csak tanul, és nem igazán szeret. Viszont hihetetlenül jól tűrte a sebkezelését. Pedig az nagyon fájhatott neki.

Egyik reggel Marcell újságolta, hogy ő már olyan magas, hogy a csillagig ér. És valóban, ha kinyújtja a kezét eléri a lovunk orrát. Igen, van egy lovunk, Csillagnak hívják. Egy kisló valójában, és ha minden jól megy kocsizni és földmunkákat fogunk vele majd végezni. Már sikerült kétszer felszerszámoznom, némi trükkel. Ugyanis nem igazán akaródzik neki a zablát bevenni. Sok oka lehet, egyik talán, hogy új a zabla. És mit csináltam? A fejére ráadtam a kantárt félig kicsatolt zablával, adtam neki egy darab répát, és míg azt falta, behúztam a zablát oldalról. Becsatoltam, és méretére állítottam a szíjakat. Tudom aki ért hozzá, az most csak röhög rajtam, de ha nem szükséges, nem erőszakoskodom, inkább lassabban türelmesebben, okosabban dolgozok.

Szegénnyel kell is, mert szállítás közben megsérült. Elszabadult a szállítóban és rémületében, kirúgta annak ablakát. Több helyen megvágta magát, a lábán lett egy nagyon mély vágás, ami most egy hónap távlatából, már majdnem meggyógyult.

Jó is és rossz is a sérülése. A rossz oldalát nem részletezem, de az a jó, hogy nagyon rövid idő alatt meg kellett egymást szoknunk, meg kellet tanulnia bízni bennünk.

De akárhogy lovagoltam régen, elég rémisztő volt az első napokban kivezetni, kicsit legeltetni. Tény, hogy nem nagy testű ló, de csak 6 éves és legalább 300 kg. A lényeg, hogy van ereje, meg sem kottyan neki a hét mázsás kocsit húzni, hát még engem a 70 kg-al. Elég sokszor megriadt, menekült volna, de sikerült megtanulni megnyugtatni. Most már kipányvázva legel, ami első alkalommal megint csak bonyodalmas volt, mivel a perlon anyagból készült kötélbe beletekeredett, megriadt, és elesett. Amitől aztán még inkább megrémült. De felsegítettem, eloldoztam, és szépen a helyére vezettem. Bár tény, hogy a torkomban lüktetett a szívem. Tudom már miért jó terápiás állat. Ha a vezetője ideges, ő is az. Ha vezetője megrémül, ő is. Tehát a dühkitöréses kiabálós emberek jól tanulhatnak önkontrollt, ha akarnak, egy ló mellett, mert a saját testi épségét mindenki félti, és ha rossz jelzést adunk a lónak, az azonnal reagál, és nem kis erővel.

És sikerült megoldania kötél dolgot. Zoli ügyesen egy locsolócsövet húzott a kötélre, egy részen, így nem tekeredik a lábára.

A fiúk, eszméletlen ügyesek, erősek és parasztok. És miként fejlődik itthon az ún. és állandóan firtatott szociális készségük? Jelentem kiválóan. Általában gyerekekkel és felnőttekkel, ha ők is nyitottak, jól kijönnek. Mi sosem felelünk helyettük. Ha egy felnőtt tőlük kérdez, akkor vagy kap választ, vagy nem. Ezt a fiaim döntik el. De olyan tiszták, néha röstellem is magam mellettük, mert tényleg nincsenek előítéleteik. Tény, hogy hangos, büdös, nem túl szép arcú embertől megilletődnek, pláne, ha az kicsit közelebb akar menni hozzájuk, de ez egyszerű normál reakció. Én sem tennék másként. De még velük is tisztelet tudóak.

Voltak napok, mikor aggódtam, hogy rajzkészségeik nem fejlődnek rendesen, mert nem nagyon ülnek le rajzolni. Ha igen, akkor 5 perc leforgása alatt vagy harminc lapra rajzolnak, de utána hetekig semmi. Ilyenkor a homokba rajzoltatok velük bottal. És mindig elképedek. Pontosan, arányokat tartva, igen részletesen rajzolnak eseményeket is. Mind a ketten a korának elvárt szintet felülmúlja, és ez nem szülői elfogultság. Ugyanis szoktam nézegetni, olvasgatni ezzel kapcsolatos témákat. Színeket azonban nem használnak, nem igazán színeznek, tudom homokba nem lehet, itt már papíros alkotásra gondoltam.

A minap fogták a cipőiket, találtak tartalék cipőfűzőt és átfűzögették. Cukik,anélkül gyakorolják, hogy kérném. Nagyon sokat segítenek lelkesen, de csak míg lelkesek. Úgy néz ki maradunk az itthoni tanításuk mellett, de jelenleg több a rosszalló vélemény, mint a segítő, talán minden területen. Hát ezt is meg kell élni. Ami talán a legnehezebb, hogy nem tudjuk megoldani a Misére és közösségi imaalkalomra való járást. Így marad a sóvárgás és a remény, hogy meg lesz rá a megoldás. És amit szemelőtt tartok, és gyakran kapok emlékeztetőt az Úrtól, hogy amit a legkisebbek közül egynek megteszünk, azt Jézusnak tesszük. És mikor Tádét szolgálom, mert szoptatom, pelenkázom, dobálom:)..., akkor igenis Krisztust szolgálom, Vele teszem mind-e jót. Meg a többinél is. És nem csupán érte, hanem az Ő jelenlétében. Sokszor érem tetten apró, és nagy dolgokban a jelenlétét.

És jelentem a három éves Marcell, aki még igencsak benne van a gyermekkori pöszeségben, esténként velünk mondja a Miatyánkos és az Üdvözlégyes imát, valamint az egyik hosszadalmasabb Hozsannás esti imát.

Fényképet csak módjával töltögetnünk majd, mert véges az adatforgalmunk, vagy mink.

Ergó, még nem tudom a kacsasztori miként lesz lezárva. Bocsi.

Befőzés terén, csak a paradicsomig és kukorica lefagyasztásáig jutottunk. Azért tudni kell, hogy Tádé sokszor van ébren éjszaka, nappal csak négyszer fél órát alszik, és nem szeret nem ölben lenni, illetve vízszintesen, mert most hogy már csücsülhet ez tetszik neki. Fel is húzza magát, így már az állást is gyakorolja, pedig még nincs 8 hónapos. És hát ahogy Vendelnél is (meg régen állítólag nálam is) kimaradt a kúszás mászás. Akárhogy ügyeskedtem, nem érdekelte. Ez van.

Megosztás a facebookon

Figyelem! Ez nem állatkínzás! Aki szereti a húst, és termelne magának, ezzel szembesülnie kell. Aki nem szereti látni, hogy miként vágnak le egy állatot, az most ne olvassa, nem neki szól!

Szóval a a baromfi vágása. Megpróbálom megfogalmazni, remélem érthető, akinek nem az csak kérdezzen. Sajnos technikai okok miatt videót nem tudok készíteni, így maradnak a korábbi fotók. Kacsa vágása van rajtuk, de ez senkit ne riasszon el a tyúkvágástól, nem sokban különbözik. A kacsát, súllya és ereje miatt egyébként nehezebb vágni, ezért leölni Zoli szokta, nekem egyedül nem lenne hozzá elég kraftom. Miután szákkal befogjuk a kacsát (ahol bezárva van az állat, és nem menekülhet erdőbe ott ez nem szükséges) Zoli rálép a két szárnyára

, és vagy a torkát, vagy a tarkóját mecsupája, hogy könnyebben át lehessen vágni.

Az állatnak jobb (fura ezt így mondani), ha kevésbé szenved a halála előtt. Én szeretem az állatot, és amíg lehet minden biztosítva van neki a jó élethez. De szeretjük a húst, és úgy gondolom fontos a táplálkozásunkban. Én még a fősulin azt tanultam, hogy ezt a fajta fehérjét tudja legjobban hasznosítani az ember. Vissza a cselekményhez. Ha tyúkon, kakason a sor, akkor lábat kell lefogni,

azt csináltam már egyedül, azokban nincs annyi erő. Ha kacsát vágunk, érdemes felfogni a vérét, mert meg van belőle az aznapi étel, jó kis hagymás vér. A receptet majd máskor közlöm, egyszerű és gyors, na és laktató. Szóval a megtépett helyen egy előtte jól megélezett késsel határozottan, erősen átvágja az ember. Fontos, hogy a forró víz már kész legyen, a kés az éles jól kifent legyen. A másik fontos dolog, ha már nekifogtunk, akkor ne legyünk nyuszik, igenis erősen vágjuk, ha az első alkalom, akkor még erősebben mint gondoljuk. Az élet kioltása nem könnyű, hiába állat, az ember abban a pillanatban érzi, furcsa nem éppen kellemes érzés. De hamar túljuthatunk ha a sült kacsára gondolunk és arra, hogy három napig lesz mit együnk. Ja és, hogy itt miért a tarkót? Mert nem reggel, etetés előtt vágtuk, hanem napközben, mikor ráértünk. A kacsának nincs begye, emiatt ha teleette magát, akkor a torkától a seggéig kaja van(különféle állapotban) és ha kell a vér, nem jó ha belepotyog a nyálas fű. Tyúknál csak akkor fogjuk fel a vért, ha legalább kettőt vágunk, vagy egy nagy kakast. Ezek után jöhet a forrázás. No ezt néha elszúrom. Nem mindegy ugyanis, hogy fiatal-é az állat, és az sem, hogy kacsa-é. Ha fiatal, akkor nem engedem, hogy lobogjon a víz, vagy visszahűtöm egy pohár hideggel, vagy hamarabb leveszem a tűzről. A kacsának a vizébe (ha idősebb)érdemes sót, vagy szódabikarbónát (szerintem a mosószóda is jó) tenni, mert segít a zsírt a tollról leoldani. Ez azért fontos, mert ugye mindenki tudja, hogy miért zsírozzák magukat a vízi madarak, hát, hogy ne hatoljon át rajta a víz.

Mikor kicsöpögött a vér (némi lógatás után) bekerül az állat egy vödörbe, vagy nagy vájlinbga, lavórba és öntöm is rá a nagy fazék vizet. Kicsit megtunkolom egy bottal, várok kb. 5 percet, és öntök hozzá némi hideget, hogy bírja a kezem. Ekkor még forró állatnak a lábáról lehúzom a bőrt

(ezt csak melegen lehet megcsinálni). Először a körmöket kés segítségével, majd a többi külső réteget. Majd jönnek a nagy farok tollak és a szárnyvég tollai. Ezeket nehéz kihúzni, ezért késsel fogok rá. Majd a szárny belső oldalai jönnek. Ha ez megvan, már mindegy melyik résszel szöszmötölünk. A kacsa pucolása 3-4 óra is lehet,

ha nem május júniusban tesszük. Ugyanis a téli ruhája, illetve a tavaszi nászruhája, igen dús és mélyről növő tollak áradata. De persze, ha akad segítség... még fél óra. :)

folyt.köv.

Megosztás a facebookon

Ím elkezdődött az új befőzős év. Még nagyobb káosszal,  mint az eddigiek. A rend egy sírva várt élmény, ami időnként beköszön, de sajnossietősen távozik.

Egy-egy altatás mellett sikerül néhány dolgot csinálni, így Istennek hála van már 5 liter menta szörpünk, remélem a bodza is sikerül majd, mert már kiázott. Talán összejön majd akác is, meg szeretnék lándzsás utifű szirupot is készíteni, de annak a virágzása odébb van, addig talán összeszedem magam.

a gyerkőcőkkel fedezzük fel a környék flóráját és faunáját, együtt tanulunk.Tegnap kakukk lesen voltunk, így meséltem az undok költési stílusáról (bár nekik nem fűztem hozzá a véleményem), meg egy hete fekete harkályt figyeltünk munka közben. Én rengeteget tanultammár. Előbb vettem észre a búbos bankát a hangjáról, mint láttam volna.

Volt már pár kullancsunk is, meg sok-sok bolhánk. A házban bedurvultunk már azzal lett lepermetezve minden, amivel kint szoktunk. No de ez hatott, csak sajnos be-be jutnak újra.

A nyulak szaporodnak, időnként az engedélyünk nélkül, így sok macerát okoznak. A cocák meg olyanok mint a kutyák. Ahol vagyunk, odajönnek és legelni is csak akkor hajlandók, ha mi is ott vagyunk. Vannak már kis récék is.

Megosztás a facebookon