Fantasztikus élményben volt tegnap részünk!Igazi hagyományos kaszálásba fogtunk! Aki kíváncsi milyen is ez, látogasson el hozzánk a napokban és próbálja ki! Lesz aratóima, és aratópálinka, igazi kovászos, búbos kemencében sült kenyér, lepény házi szalonnával, sonkával, házi tejföllel. A napi program része a finom kávé (vagy tea, vagy kecsketej) után kaszálás, marokszedés, kévekötözés és rakás. De fakultatív lehetőség fűmagszedés, gyógynövénygyűjtés, állatgondozás, és lehetőség van két angyalkára is felügyelni. Ki lehet próbálni a rakétakályhát, építésének tudását el lehet sajátítani. És a hét eseménye: kecskepörkölt, szabad tűzön! Része lehetsz egy tanyasi dicsőítésnek is! Mindezt ingyenesen, abban az esetben ha túljelentkezés lenne kajaköltségbe beszállást kérünk, és néhányan sátorban kell hogy aludjanak. Szóval kalandra fel! Várunk titeket a héten! Ha ez az időpont nem megfelelő és van arató-,cséplőgéped jöhetsz egy hét múlva is! De a kézi csépelésre is várunk kalandvágyókat!

 

Megosztás a facebookon

A szegénység és a tudatosság kreatívvá teszi az embert. Én ezt leginkább a konyhában és a gyerekekkel tapasztalom. Az a fajta vagyok, aki a nagyon szemetet dobja csak ki, mert hátha jó lesz még valamire. Nem mindig voltam ám ilyen, de mióta ezt az életet éljük, gyakran kaptam a fejemhez, hogy hú azt nagyon nem kellett volna kidobni, vagy hú Zoli, de jó, hogy nagyszüleid ezt megtartották. Ugyanis a ház berendezése szinte csak örökölt holmikból áll. Tudom manapság divat mindenből újat venni és egységeset alkotni, de én marhára örülök, hogy mi ezzel is csökkentettük picit a környezet terhelését.

Szóval az alkotásokhoz visszatérve, ma is főztem valami nagyon finomat. Nem, nem fogok gasztroblogot indítani, meg nem fogok spórolási tippeket adni, bár abban azért kiütközik bennem a sváb vér, de szeretném megosztani, hogy mikor azt hisszük semmink nincs, akkor is kiderül mi mindenből lehet alkotni. Ebben is megmutatkozik, milyen jó ha van kis konyhakert, idényzöldségek, meg ha kicsit kevert nemzetiségű az ember lánya és sok mindent megtanul otthon, nyitott a világra.

Ugyebár édesanyám kárpátaljai, egy olyan faluba való, ami határos a mai Romániával és Magyarországgal, de hát Szlovákia is közel. Jönnek-mennek az emberek és a gasztrokultúra is keveredik. Ezért is értek néhány székely kifejezést, ételt. Szóval konyhatechnológiai eljárásaim alapját ez a vidék tudása adja (nem igazán rántanak be ételt, inkább habarnak, szeretik a savanyút, keverik a szilvát sok ízzel, még a szalonnával is) én is nagyon szeretem, de mivel baranyában nőttem fel, sokat ettem menzán és édesapám sváb, ezért megismerkedtem a sváb ételekkel illetve a hagyományos közép-Duna vidékére jellemző ízekkel, eljárásokkal is. Főzni szeretek így a szakácsok műsoraiból, ötleteiből és más országok konyhájából is merítek.

Ezen leírás után ismertetem a hétvégi menüt. Szombaton főztem egy nagy kondér borscsot, vagy szép magyar nevét orosz céklalevest. Ugyanis termett egy szép fej céklánk, meg sok karalábé, meg kapzunk sok répát tojásért cserébe. Ezek a népi konyha által kreált levesek azért jók, mert azt kell bele tenni, ami van. Persze marhahússal ez is finomabb, de azunk még nincs (a napokban bezsongtunk kicsit, hogy lehet lecserélnénk a kecskéket tehénre, de ez csak ötletelés) így most disznóból csináltam, de készült már kacsából is. Nem írom le a receptet, aki akar, utánanézhet megfelelő oldalakon, én csupán arra akarok kilyukadni, hogy körbe kell nézni, és sok mindenből lehet alkotni, nem kell rugalmatlanul csak a receptekbe kapaszkodni. Akartam lóbab salátát is készíteni (növénytársításhoz használtuk, de sajnáltuk volna a szép termést kidobni, még ha macerás is elkészíteni) ez az egyik legősibb babfajta, de amivel több napig dolgoztam, azt a Marcell fél perc alatt a homokba ültette (terjednek a neten ilyen képek, hogy mi történik, ha a gyereked 1 percig egyedül marad, nálunk is vannak ám cifra dolgok), míg a házban kicsit ténykedtem. Így a fejtett babnak a tyúkok örülhettek, a megtisztításnak nagyon kicsi esélyét láttuk.

No meg ma készítettem egy kis hagymán ledinsztelt újkrumplit, fűszeresen aludt tejjel. No a tejet most úgy altattam meg, hogy a felforralt és kéz melegre lehűtött házi tejet összekevertem bolti, nagy dobozos 20%-os tejföllel. Így lett sok-sok nagyon zsíros finom tejföl és jó sűrű alud tej, ami leginkább a kefirre emlékeztet. Csináltam desszertet is,sütöttem piskótát 8 tojásból, hozzás némi mák cukorral, kávé, vanília puding és csokimáz. Ezt rétegezve, egy nagy tálban. Mostanában piskótát sütök, mert rájöttem, hogy bár a sütőm nem tökéletes, még egy rakott krumplit, meg pizzát sem tud rendesen megsütni, de a piskóta gyönyörű, mintha cukrász termék lenne. A sparhertben is ugyanígy jól sikerül. De ez a süti is kókusz kockának indult, csak menet közben jöttem rá, hogy a karácsonyra vásárolt reszelék már elfogyott.

Kreativitásra és spórolásra visszatérve sokan használunk ecetet a mosáshoz, illetve öblítéshez. Hát azt sem veszünk mindig. Férjem nagypapája régen sok bort készített. Halála előtt már nagyon beteg volt, nem volt aki átfejtse a borokat, és utána sem. Így jó sok borecet termelődött. No én ezt is használom, még ha vörös, akkor is. Ha fehéríteni akarok, ott a nap. Kényes ruhánk nem nagyon van, arra, amúgy is jobban odafigyelek, meg ha vegyi fehérítés kell, akkor ott a szódabikarbóna. Egyébként a durva kakis pelenkákat mindig a napon szívatom ki, gyönyörűek és jó illatúak lesznek.

De, hogy lássátok bénázásaimat, sikerült elrontanom a lekvárunkat, penészednek. Tény, hogy nem dunsztoltuk, mert Horvát Ilona ezt nem írta, sőt a szövegből az derült ki, hogy a hagyományos régi jól kifőzött lekvárokhoz hasonlóan (mint a kőkemény szilva) bőrösödni kell hagyni, majd másnap lekötni és jól szellőző helyen tartani. Hát nem jött össze, nem főztem ki hozzá eléggé. De kijavítom, leszedegetem a pici penész pöttyöket, és meleg dunsztban jól kifőzöm. Még egy kis plusz meló. De lehet a rakétakályhán csinálom, úgy csak pár gallyat kell felhasználnom. Hogy mi is az a rakétakályha? Akit érdekel, mint nagy kérdést, nézzen meg a neten. Zoli tavaly kísérlet képpen épített egyet, ez is jó spóroláshoz. Ismét egy tény, hogy aki igazán óvni akarja, kevés pénzből teremtett világunkat, annak érdemesebb megoldás a tanya. Lehet természetesen városban is, de én azt látom, hogy nagyobb anyagi ráfordítás kell. Mi tisztíthatjuk majd a szennyvizünket hamarosan náddal, ugyanis komoly vegyi anyagok nem kerülnek bele vizünkbe. És ez mibe kerül? Csak abba az időbe, hogy Zoli ásson és áttelepítse a nádasunkat.

Mikor leültem írni, azt hittem nem sok mondani valóm lesz, aztán jönnek a dolgok, írnék még a bevándorlókról, mert mi azért gyakran találkozunk velük, meg a jelenlegi politikai állásfoglalásról, meg a gyerekekről, de a ti időtök is véges, nem ülhettek soká a gép előtt.

 

Megosztás a facebookon

 

 ...tette fel kérdését minap a Vendel, amikor elment az áram, ugyanis Zoli elment megnézni a villanyvezetéket, hogy rendben van-e. És úgy volt. Elmagyaráztam neki mik is a villanyvezetékek, de az ő okos buksija összerakta, hogy azt valakinek be kell építeni pl. a házba és hát ők a villanyvezetők. Nagyon bírom a nyelvet tanulók szóalkotásait, a legtöbben tök sok logika van.(Vendel még most sem azt mondja, hogy engem, hanem tégem.) Ezzel a gyerekszájas bevezetővel, akár

máshová is illeszthetném a szöveget, de valójában most a tanyai dolgainkról szeretnék írni. Áram. Mi abban az áldott helyzetben vagyunk, hogy van áram a tanyánkon. Tény, hogy szeles, viharos időben néhol kikapcsol, de az esetek többségében jól működik. Mikor még csak romantikusan tervezgettük milyen lesz az önellátó tanyagazdaság, az is benne volt, hogy majd jól elleszünk áram nélkül. Hát ja. Ha lenne tőkénk, simán csinálnánk valamilyen alternatív áramfejlesztőt, sok tervünk van, de nem egyszerű kivitelezni. Megint csak az jön szóba, hogy egyedül vagyunk. És miért is fontos az áram? Nem a net és a tv miatt. Kell áram, hogy vizet húzzunk a fúrt kutakból. Tény, hogy kézzel is fellehetne húzni, de a locsolás igencsak nehézkes lenne. És fagyasztó is hasznos, mert idén még nem sikerült annyi húst lesütni, és felfüstölni, amit szándékoztunk. A bojler ügyét egyébként Zoli ügyesen megoldotta. Szétszedett egy régi rossz villanyosat, befestette feketére, össze-vízvezeték szerelte, és a nap melege melegíti a vizet. Egyébként fürdéshez télen tudunk a masinán melegíteni és lavórban fürödni. Meg van egy vadi új fatüzelésű bojlerünk is, de azt még nem sikerült beszerelni. Kell neki a kémény és a fürdőben nincs. A héten elkezdte Zoli a ház körüli lebetonozott udvart felverni, mert az minket nagyon zavart. Balesetveszélyes, ronda, hőcsapda és a régi vályognak sem tesz jót. Szépen haladt a kis kőműves, de milyen az élet, hamarosan aratni szeretnénk a rozst. Eredetileg azért lett vetve, hogy a gyomot elnyomja, de szép lett így étkezési célra is szeretnénk keveset belőle. A gépi aratásra nincs

pénzünk, meg ennyit lehet senki sem vállalna, túl kevés, így kézzel kell megoldani. Utána kérdeztünk helyiektől miként zajlott ez régen, oszt kiderült a kicsépléshez bizony jól jön a betonudvar. Na puff! De sebaj, megoldjuk okosban. A tanya kreatívvá tesz. Kecskét is vágtunk, kettőt is. Az idei megmaradt gidát, kb

3 hónapos volt, meg a tavalyit, a tenyész bakot. Ezt addig kellett, míg nem büdös, mert a kecske tényleg tud az lenni. Még a szeles tanyán is messzire bűzlik az az átható pézsma szag. A két fejős is levágásra kerül, mert tény, hogy parlagihoz képest szépen tejelnek, de nem sokáig már és igencsak sok a nyűg velük. Ezek is a romantikus tanyasi éle

tünk elképzelésébe tartoztak. Hát tanulunk és tanulunk. Van mit, de büszke vagyok magunkra. Meg a gyerekekre is. Ők is már hang alapján felismernek és megkülönböztetnek madarakat, állatokat. Tudatlanságunk egyik vicces momentuma, mikor először hallottunk űzekedő őzet. Én meg voltam győződve róla, hogy ez valami ragadozó -féle, vagy egy poénkodó ember. Jót röhögünk a mostanság is hallható aranysakálnak hitt őzbak hangján. Hátmi innen indultunk, de nem szégyellem. És csatolok némi képet, a hét eseményeiről meg arról, hogy beköszöntött a strandszezon.

 

Megosztás a facebookon

Igaz, ami igaz. Mostanság sem unatkozunk. Bár tanyán élünk és munkahelyre nem járunk be dolgozni, mi mégis minden nap melózunk. Néha kevésnek tűnik, de ha nap végén elszámolok, hát azt láthatom, hogy igencsak alul vagyunk fizetve. De ne értsetek félre, ez nem panasz, vagy elégedetlenség. Egyszerűen tényleg napkeltétől napnyugtáig, és nekem még azon túl is, folyamatosan munka van.

A héten végre lett kerítés a belső udvar körül. Zoli sokat dolgozott vele. Már nagyon sürgős volt, mert a kutyánk eltűnt, menhelyről nem olyan egyszerű újat elhozni, és a drága róka koma, néhány társával meglovasított két tyúkot, meg 15 napos kacsát. Az igazat megvallva 17 kicsi kacsát vitt el, de mivel nem tudta mindet egyszerre hazavinni, párat letett, így 6 döglöttet mi ástunk el a gyerekekkel, kettő pici kacsát meg a nádasban találtam. Ők valahogy megszöktek, és hívták az anyjukat, én meg meghallva őket törtem át a nádason,rövid gatyában papucsban. Nem részletezem milyen is volt utána a lábam. És az a dög róka a legszebb tyúkomat vitte el! Kifigyelte ugyanis, hogy délben mi ebédelünk, kutya nincs, így bátran bemerészkedett az udvarba. A szomszédos tanyán egyébként a megkötött kutyától fél méterre vitte el a baromfit. Hát ilyen ez. Pedig a baromfiaink még a helyi tanyasiaknak is tetszésére vannak. Különösen a kacsák, mert ekkora néma kacsákat még nem láttak. Hát igen, a gácsérok 4-5 kilós repképes madarak, és tényleg gyönyörűek.

De jó dolgok is történtek. Lett három nyuszink, fajtatiszta magyar óriás nyulak. Egy gácsérra cseréltük, és olyan jó, hogy Vendel már kezdi érteni, hogy ha vásárolunk valamit, azért adni is kell valamit. És igen tudja, hogy pénzt, de annak nem érzi az értékét, de egy élő állatnak igen. Hisz láthatták a gidák születését, látták miként pottyan ki a tyúkból a tojás, és azt is milyen, ha a róka megöli azt a cuki kis pelyhes kacsát, és hogy a beteg gida elpusztul. Büszke vagyok rájuk, hogy ezeket nagyon jól értik, még ha ez csak az ő pici szintjükön van.

Van két kakukktojás csibénk. Ők egy kacsamama alatt keltek ki, kicsit megzavarva őt, hisz a kacsák fiókái kb 10 nappal később kelnek, mint a tyúkoké. Bájos volt, hogy a kacsamama reggeli fürdéséhez kitotyog egy rég elveszettnek hitt napos kacsával (korábbi fészekaljból való) és egy krédli csibével. Ami csipogott észveszejtőn, hisz tudta, hogy valami éppen nem normális. Kiderült, hogy akacsafészekben a tojások fele a tyúkoktól származik. Azokat átraktuk a kotlós (tyúkanyó) alá, meg a csibéket is (kettő kelt ki, a harmadik kibújóban volt) remélve, hogy gondozza majd őket és nem kel fele a tojásairól. És ma úgy néz ki a dolog, hogy bejött.

Jövőhéten már lesz kutyánk, igaz kölyök de csak ez jött össze. A menhelyekről csak annyit, hogy szerintem néha picit helytelenül kezelik a szeretet dolgot. Nem akarom azt mondani, hogy rossz amit csinálnak, nagyon is helyén való, kicsit bonyolultak. Mi legalább négy helyet hívtunk, és amint közöltük, hogy tanyán lakunk már kisült, hogy a kutyáiknak a tökéletes gazdát keresik (ilyen nincs). Van olyan hely, ahol úgy nevelik a kutyákat, hogy mindennel és mindenkivel beengedő, szelíd legyen, tehát még a betörőt is beengedje. No ezt az utóbbit én teszem hozzá. Tudom, ők a városi embernek adnak ki kutyákat, de kiakasztó volt. Nem részletezem. Nincs értelme.

Egyébként nagyon hálás vagyok az Úrnak ezért az életért. Olyan dolgokat élhetünk, és érthetünk meg, amit máshol nem. Gyerekként nem értettem, hogy ki az az elvetemült aki az Alföldért rajongani tud, de minél inkább élem ezt a helyet, és tudok meg arról milyen is volt régen, annál inkább elképedek. Olyan változatos a mi kis 5 hektárunk is! A föld is másabb minden pici részén, és a legelő apró virágai, eszméletlenek. Itt a táj színei élesek, erősek, időnként belefárad a szem. Ha szél van (ami elég általános, egy két órát naponta lecsendesül, de ennyi) akkor minden visz. Más mindent itt megélni. Néha kicsit rémisztő, de itt mi tényleg otthonra találtunk. És nagyon szeretjük a tanyasi embereket, a legsegítőkészebb, őszintébb, és derűlátóbb emberek közé tartoznak! Olyanokat tudnak, amit tényleg tanulni kell!

Ja majd elfelejtettem! A héten vágtunk két gácsért, és ilyet még nem tapasztaltam, de ujjgyakorlat volt pucolni! Nem volt tokos, csak gyapjas, pihés, amik könnyen kijöttek. Egyik sem tartott másfél óránál tovább. Míg 3 héttel ezelőtt majd 3 órát pucoltam egyet, és még így sem lett tökéletes.

Megosztás a facebookon

rövid leírás arról, hogy mikre jutunk a tanyánkon

A tanyánk tartozéka öt hektárnyi földterület. Földet nem művelők számára, és a kezdőknek (mint mi) ez hatalmas földdarab, de aki gazdálkodik, az tudja, hogy picike. De Istentől kaptuk, mi szeretjük.

 Azt, hogy melyik rész hivatalosan mekkora, nem tudom, de tartozéka szántó, legelő, gyükölcsös. Van tavunk, amit még a régiek ástak ki, de csak akkor van benne víz, ha magas a talajvíz. Most még örvendeznek nekik a kacsák, de pár hónap múlva már csak a mentát szedegejük a helyén, a teánkba.

 Ez egy tipikus alföldi tanya volt, de a hatvanas években építettek még ide házat (ebben lakunk). Van búbos kemencénk, amit újra kellett építeni, mert az alja beszakadt. Emiatt nem sült meg sosem a kenyerem alja.

 Szerintem ebbe a kategóriában hamarosan elmés tanyasi megoldásainkról is olvashattok majd.

Megosztás a facebookon