Újabb kategória, no nem csak azért, mert minél több annál jobb, hanem, mert Isten nélkül a hitem nélkül nem lennék az,aki. Ahhoz, hogy teljesebb kép alakuljon ki rólam, ismerni kell néhány alap dolgot. Ezekről fognak szólni az ide vonatkozó bejegyzések.

Szóval a döntéseim mögött általában a hitem, Istenbe vetett bizalmam áll. Mielőtt a házas élet mellett döntöttem volna, már Jézus mellett döntöttem és próbálom tenni nap-mint nap. Egyébként igencsak magával ragadott annak idején Jézus, az Ő szeretete, és az az extravagáns élet, amit mellette tölthetek. Mégsem lettem szerzetes, bár jegyes időszakomban komolyan elgondolkodtam rajta. Zolit választottam férjemnek és a házas élet mellett döntöttem. Néha vágyódom rá, milyen is lehetett volna, de leszögezem boldog vagyok, mert jól döntöttem. Csak dönteni kell, azután jönnek az áldások és segítségek dögivel.

Szeretem Jézust és az anyukáját Máriát is nagyon. Ő anyai szívével, igen sokat segít. Ha mást nem is tudok előszedni, azt igen, hogy mikor Vendel 2 hónappal hamarabb megszületett a vártnál, és én egyedül voltam Zalaegerszegen (ugyanis Nagykanizsa mellett voltunk épp lelkigyakorlaton) Ő folyamatosan közbenjárt értünk. Csodák csodájára a Vendelnek semmi baja nem volt, mindene úgy fejlődött mintha még a pocakban volna, volt bőven tejem (egy csomót a csapba kellett öntenem, mert a lefejtet én nem adhattam le a gyerkőc meg nem igényelte a pótlást) alig két és fél hét alatt, súlykedvezménnyel 2150 grammal hazaengedtek (pont Pünkösd volt). De nem csak ennyit tett, ugye nekem senki segítségem nem volt, nem mosott rám senki és csak az a pár ruhám volt, amit egy nyárias hétvégére magammal vittem. Utána vagy 10 fokkal hidegebb volt és eső. Aki szült, az tudja, hogy a szülés után bizony sok ruha fogy egészségügyi dolgok miatt, és benn a kórházban nem lehet mosni, esetleg a tejes pólót átöblíteni. És mit tett Mária? Kedves leányait a 8 Boldogság közösség nővéreit küldte segítségemre. Nem volt nekik sem egyszerű eljönni hozzám, de amikor csak kellett valami jöttek, összedobtak ruhákat, türcsiket, és a szennyest kimosták! Nagyon hálás vagyok nekik ezért, de legfőkébben azért mert kézzelfoghatóvá vált Mária anyai gondoskodása, szeretete! Isten jósága!

De ne higgye senki, hogy én valami nagy szent lennék, aki olyan buzgó, hogy ezt kiérdemelje! Nem, a leglustább és gyengébb keresztények közé tartozom, és ez nem álszerénység. Az életem és ezek a mulasztásaim is mutatják és bizonyítják számomra, hogy Jézus nem azért szeret amit teszek, hanem önmagamért (nincs ez másként mással sem). És milyen ez a hétköznapjaimban? Néha, egy-két napon a héten van időm és agyi kapacitásom Szentírást olvasni. Az elmélkedés, az havi kivételes események egyike. A napi imám gyakran csak a „Jézus, Jézus” ének énekelgetése a gyerekeknek, hogy végre aludjanak el, vagy nyugodjanak meg. Misére ma sem jutottunk el, nem számoltunk egy apró tényezővel, hogy az esti mise előtt a ketteske elalszik, mert ebéd után nem volt hajlandó. Szóval nem vagyok egy buzgó katolikus, mégis tudom, hogy áldott vagyok és bátran bizalommal fordulhatok az Atyához. Ő sosem nézni, hogy ejnye már megint nem töltöttem imában egy órát, hanem szétrobban örömében, hogy a zsörtölődés helyett végre Őt választottam!

Még kólát is kaptam tőle ajándékba! Zoli meg narancsos üdítőt. Mi is volt? Hát tegnap előtt nagyon vágytam kólára. Évente egyszer-kétszer fordul ez elő, de ha éppen nem úgy állunk anyagilag simán lemondok róla, hisz nem oly fontos. Lakik nem messze tőlünk egy cigány család, szoktak venni tőlünk tojást. Van három gyerekük, a legkisebb csak 6 hónapos kis cukiság. A nagy lánynak volt valami ballagása, és bevásároltak üdítőkből. A buszmegállótól (ami tőlünk kb 300 méterre, tőlük 3 km-re van) cipelték volna haza talicskával, meg a 3 gyerekkel. Egyébként az anyuka ennek a távnak a kétszeresét teszi meg naponta a gyerekekkel a suli és az ovi miatt. No de most az anyuka bejött hozzánk és megkérdezte, hogy Zoli el tudná-e vinni a csomagot nekik autóval? Hát még szép. Félre tette a munkáját, autóba pattant és mentek. No de a nagylány visszaszaladt hozzánk 1-1 üdítővel. No és ki találja ki milyennel? Igen egy kóla ízű és egy narancs (utóbbit pár napja Zoli szeretett volna inni). Ők is szegények, de volt sok így adtak. Egyébként volt egyszer, hogy vizet akartam volna venni egy automatából egy buszmegállóban, de nem volt elég pénz nálam, kicsit több mint az útiköltségem, és egy hajléktalan segített ki szó nélkül. Szóval Isten jó, és mindig ad, és áld csak néha érdemes nekünk is nyitott szemekkel, fülekkel lenni és ami a legfontosabb BÍZNI! Ahova az Úr bárányt ad, oda legelőt is!

Megosztás a facebookon