Néhány tapasztalat Zolitól

krumplibogár, borsó, paradicsom, tetvek, agroerdészet, permakultúra

Namármost: az Asszony mondogatta, hogy belekotnyeleskedhetek a blogjába én is (ti. a Férj). Élek a lehetőséggel, hiszen úgyis alig van dolgom...

Gondoltam, megosztok pár apró bölcsességet, amikre alakuló gazdaságunk építése során jutok. Praktikus dolgok ezek, amiknek talán én is a jövőben, de akár más (kedves olvasó feleim) is hasznát veszi. Várhatólag lesz itt mindenféle dolog, csak úgy vegyesen, hogy válogatni lehessen!

 

NÖVÉNYTÁRSÍTÁS: Gugliba beírod, s kapod az eredményt, hogy mi is ez. Hasznos dolog, próbálkozom is vele több-kevesebb sikerrel. Bárki megtalálhatja a „jó szomszéd-rossz szomszéd” növénytársításokat. Én itt most csak a saját tapasztalatomat írom le.

Krumplibogár ellen eddig nagyon bejött (a „véletlen” folytán) a mák. Vetettem mákot. Kikelt. Barom baromfiak jócskán kiegyelték. A foghíjakba vetettem kukoricát, s meghagytam a szórványba kikelt krumplit közte. És láss csodát: a mák között semmi krumplibogár, pedig mindenfelé – a gazban, a veteményben – kikelt krumplin szép számmal akadt. Idei tapasztalat, jövőre majd direktbe így vetek, majd meglátjuk bejön-e.

Olvastam a rezes permetezést frissen kikelt krumplibogárra. Kipróbáltam, nálam nem jött be, igaz rézgálic helyett rézszulfátot használtam.

Borsó. Idén – egy könyv alapján – úgy vetettem a borsót, hogy fészekbe 4-5 szem, két oldalról pedig 3-6 szem lóbab. Így sorba vetettem. A lóbab kitűnő támasztónövény volt a borsónak, s a tetvek is inkább rá telepedtek, a borsó szép egészséges maradt. (Fajta szempontjából idén váltottam: rajnai törpe helyett sommerwood, meg még egy másik fajtára. Ezek sokkal jobban beváltak...) És bab is termett, terem szépen.

Paradicsom. Rezes permet helyett vékony rézdrót a paradicsom szárába. Idén ezt is tesztelem...

Tetvek. Választék és mennyiség van bőven idén. Van sárga, fekete meg zöld is. Ami gondot okoz, az a fekete – nálam. „Finom” ellenszernek – gyérítésre – a csalánlét használom. Csalán a vödörbe, összevágva, vizet rá, s 1-3 nap múlva – amikor pezseg a trutyi – kb. 1:5-1:6 arányban felhígítva, megspékelve egy kis kenőszappan oldattal lepermetezem a tetveket. (A csalánlét nem árt néha megkeverni, miközben készül!) Ha még alkoholt is önt bele az ember, akkor tuti a hatás, de így sem rossz. Ha pedig túl tömény, akkor elképzelhető, hogy gyomirtónak is jó (nem próbáltam, csak korábban már sikerült vele gyümölcsfát leégetnem...).

 

Agroerdészet és permakultúra. Na erre is rá lehet keresni, s mindenfélét találni a neten. De a lényeg röviden, hogy az agroerdészet olyan földművelés, ahol egyfajta erdő is szerepel a palettán: mondjuk úgy, hogy a szántóföldet 20 méterenként egy fasor osztja meg. Rendkívül jól összeegyeztethető ez a biogazdálkodással, azon belül is a permakultúrával. Ez utóbbi pedig a növény- és állattársítás netovábbja, amolyan félvad termesztési mód, együtt létezve és „termelve” a helyi természetes adottságokkal, növényvilággal, állatvilággal. Nem kihasználva a természetet. Tudom, hogy Szent Pál nem feltétlenül erre gondolt, amikor ezt írta, de milyen igaz ide is, hogy a „teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását”, vagyis mennyire szükség van természetközeli gazdálkodásra! (Várom már a Pápa hamarosan megjelenő enciklikáját (Laudato si), aminek – legalábbis részben – talán ez is lesz a témája.) Visszatérve: jelenleg ezen a nyomvonalon gondolkodunk, bár a jelenlegi adottságaink és lehetőségeink igazán kicsinyek, kevesek, de talán ez az az út, amire a gazdálkodásunkat Isten is vezeti. (Mert nem az a fontos, hogy kitaláljunk valami tutit, s áldást kérjünk rá, hanem hogy Isten útján járjunk, azt tegyük, amit Ő tenne, és úgy – és akkor az áldás is ott lesz.)

 

Ha dinnyét/uborkát/tököt szeretnél sajátba termeszteni: nem árt tudni, hogy mi NE legyen a közelében! (Így elkerülhető valamennyire a dinnyeforma uborka stb.) Ha a neten keresgélsz, akkor találsz ezt is, azt is, csak győzd kiválogatni, hogy most ki írta jól. A tuti az lenne, ha minden fajta növényt egymástól mondjuk 50-100 m távolra ültetnénk, de hát ezt nehezen tehetjük meg. Szóval a képlet a következő: ha nem akarod, hogy keresztülporozzák egymást, akkor a SÁRGADINNYE – UBORKA – TÖK egymás közelébe ültetését kerüld! Ezek igen közeli rokonok. A GÖRÖGDINNYE nem tartozik közéjük, akár vegyesen be is ültetheted mondjuk a tökfélék közé. Tökféle – saját fogalmazásban – mindaz, aminek nagy, sárga, tipikusan „tök”-virága van (-persze ettől egy-egy spéci növényke eltérhet kicsit).

 

Mustfokolás. Nincs ugyan épp' a szezonja, de most hallottam egy régi paraszttrükköt mustfokolásra. A szőlőlébe egy friss tojást rakunk (lehetőleg frissen a tyúk alól!), s ha kb. egy 20Ft-os átmérője van ki, akkor kb. 20 fokos, ha több, akkor több... Na majd ha lesz egy kis mustom, kipróbálom.

 

Lóbab. Van egy rakás lóbabunk. (A borsót támasztani azt ültettem.) Végre ettünk is belőle. Finom, tuképpen ugyanaz, mint a fejtett bab, már ha olyan állapotban szedtük le, hogy kifejtsük. A szinte szemtelen kicsi babok egyszerű zöldbabként, a már jól beszemesedettek, amiből már könnyen ki lehet szedni a szemeket, az fejtettbabként szuper. Még egy érdekesség: két ágyásba ültettem lóbabot. Az egyikben – a borsó helyett – csupa tetű lett a nagy része, a másikban, ami csupán 4-5 méterre van, egy sem lett tetves. Vagy a szomszéd növények „hatottak”, vagy pedig az ágyás megmunkálása: az első simán forgatva, trágyázva, a másik pedig „hollanderezve” lett. Hangya mindkét helyen adott, tehát nem rajtuk múlt. Passz. (Ez a hollanderezés egyébként nagyon tuti dolog, már nem maga a munka vele, hanem az eredmény: olyan növények nőnek benne az ilyen ágyásban, hogy csak na. És én homokon használom, pedig elvileg igazán kötött talajra való inkább. Érdemes kipróbálni!)

 

Paradicsom. Józan paraszti eszemet használva kitaláltam, hogy a paradicsomkaccsokat, amiktől megszabadítom a növényt, el lehetne ültetni. (Mint dugványt.) Nem tudom, működni fog-e, de márjópár darab földben van (sajnáltam volna csak úgy kidobálni őket). S lám, most néztem a neten, elvileg működőképes a dolog. Szóval a kaccsokat nem kell kidobálni, újabb – kicsit később termő – palánták alapjai lehetnek.

 

Z